Álmomban már láttalak - Zelo

Az összes tanulónak ajánlom, hogy élvezze ki azokat az éveket amiket a padsorok koptatásával tölt. El nem lehet képzelni, hogy mennyire rossz minden egyes nap időre felkelni, és szaladgálni egyik asztaltól a másikhoz. Felvenni a rendelést, azt leadni és kivinni az adott vendégnek. Plusz ez még fokozódik azzal, hogy a főnök egy sárkány, csak nem tüzet okád, hanem folyamatosan szid a semmiért. Én nem értem, hogy miért kell fölöslegesen jártatni a száját, ha nem csináltam semmi rosszat. Sőt... eddig mindent jobban csináltam, mint ő. Jó anyámra esküszöm, hogy ha legközelebb hozzám mer szólni valami rosszat én kitekerem azt a ráncos nyakát.
Reggel ismét a szokásos rutinokat végeztem el amikor megszólalt az ébresztő. Már le kéne cserélni az órát, igen ramaty állapotban van... Fél nyolc és én már úton voltam a munkahelyemre. Körülbelül 20 percre van tőlem és a kávézó nyolckor nyit. Bőven odaérek, előtte mindig letörlöm az asztalokat és felmosok, majd mire LaNa is ideér, a munkatársam, csillog villog minden. Ha van még idő az ablakokat is áttöröljük és az ajtó üvegét is.
Most töröltem fel és ebben a pillanatban jött elő LaNa az öltözőből. Ahogy megfordítottam a Nyitva - Zárva lapot, nem telt el öt perc megérkeztek az első vendégek. Mi szépen kiszolgáltuk őket és utána leültünk egy kicsit beszélgetni, mivel a reggel folyamán nem került rá sor.
-Hogy aludtál KiKi? - kérdezte tőlem két ásítás között
-Nem jól. Főleg, hogy egy elég furcsa álmom volt és nem tudom hova tenni.
-És mi volt az? - folytatta a kérdezősködést
-Volt benne egy elég magas srác és a haverjaival bejöttek ide. Nekem kellett kiszolgálni őket és miközben vettem fel a rendelést folyamatosan engem bámult. Egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
-Hogy nézett ki?
-Szőkés haja volt, baba arca, elég magas volt. Úgy nézett ki, mint... ő.
Mutattam a hatalmas ablakokon keresztül. Nem hittem a szememnek. Ugyanaz a srác volt az akit álmomban láttam és a barátaival jött be éppen a kávézóba!?
-Ez egy véletlen egybeesés. - mondtam
-Nincsenek véletlenek. Ahogy az sem véletlen, hogy nekem most pisilnem kell, így neked kell felvenned a rendelést. Mindjárt jövök.
Ahogy ezt kimondta már el is húzta a csíkot, én meg leblokkolva álltam egy helyben. Nagy nehezen erőt vettem magamon és odasétáltam az asztalukhoz.
-Üdvözöljük a Flower's Cafe-ban. Mit kérnek? - mondtam a szokásos sablonszöveget mosolyogva.
-Én egy Cacao-t kérek és egy sajttorta szeletet. - mondta az ablak mellett ülő.
-Mi egy Capuccino-t kérünk. - mondta velük szemben ülő. Tehát három Capuccino és eddig egy sajttorta.
-Én két citromos minont kérek, szintén Cappucinoval.
-Huh... én egy csokis tortát és azt szeretné megkérdezni, hogy van.e koktélparadicsomotok vagy steak-etek!? - nézett rám bociszemekkel
Muszáj volt nevetnem. Magán a kérdésen és ahogyan kimondta... annyira aranyos. A haverjai csak csóválták a fejüket.
-Csokis tortával tudunk szolgálni, viszont koktélparadicsomot a szemközti zöldségesnél találsz.
-Srácok, utána megyünk paradicsomot venni. - nyalta körbe a száját, mint aki már ki van éhezve rá
-Miért kellett mondanod neki? - nézett rám láthatóan a legidősebb
-Bocsánat. Viszont akkor most mennék és hoznám a rendelést. - meghajoltam és a pulthoz sétáltam. A hűtőből előhalásztam a szükséges tortaszeleteket és csináltam pár cappucino-t is.

*Eközben az asztalnál*

-Ezt nem hiszem el... - mondta a szőke srác legvékonyabb hangján
-Mit? - kérdezte egyszerre az összes barátja
-Ő az a lány, az álmomból.
-Ő?? - bökött ujjával oda a HimChan
-Nem. Biztos a szomszédos asztalnál ülő idős néni. - mondta szarkazmussal Zelo
-De ebben biztos vagy? - kérdezte tőle YongGuk
-Mint még soha.
-Akkor mire vársz? Beszélj vele! Kérd el a számát! - bíztatta YongJae
-És ha nemet mond? - bizonytalankodott
-A legrosszabb esetben ez lesz. Megpróbálod. - folytatta DaeHyun

*KiKi*

Remegő kezekkel vettem fel a tálcát amin a srácok rendelései voltak. A szívem a torkomban dobogott, de mégis nyugodt voltam. Most ez, hogy van?
-Elnézést a várakozásért. - hajoltam meg, majd óvatosan elkezdtem rakosgatni a tányérokat és a csészéket. A citromos torta volt hátra, azt is leraktam, majd elköszöntem és menni is akartam vissza a pult mögé amikor egy kéz visszarántott.
-Bocsi. Öhm... megadnád a számod? - láttam meg magam előtt a magas, szőke srácot.
-Sajnálom, de a főnök nem engedélyez ilyen fajta kapcsolatot.
-Kérlek. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de az álmaimban láttalak és ahogy kintről beláttam ide muszáj volt bejönnöm. Közelebbről is látni akartalak, hogy biztosan te vagy az. És tényleg.
Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam megszólalni, csak álltam és meredtem a gyönyörű szemeibe. Nehéz megfogalmazni, hogy mit is éreztem akkor. Már alvás közben tudtam, hogy valamely szinten kötődöm ehhez a sráchoz és most, hogy itt áll előttem ez az érzés jobban erősödött.
-Hm...?
-Rendben. - miért mondtam ezt? - Tesssék. Írd bele a számod. - adtam a kezébe a telefonom
Ő csöndben bepötyögte, majd megkaptam az övét és én is beütöttem a számsort.

Pár napja minden szabadidőnket együtt töltjük, amivel csak tudjuk. Elmegyünk fagyizni, ebédelni vagy épp sétálgatni céltalanul. Ma a Han folyóhoz jöttünk randizni. Este gyönyörű a hely. Tökéletes hely első randira is.
Sok ember van itt, szinte csak szerelmes párok, meg egy két család.
-Gyönyörű... akár csak te. - ölelt át hátulról Zelo
-Köszönöm szépen. - bújtam gyengéden a karjába
-Tudod... már egy ideje meg akartam kérdezni valamit csak féltem, hogy az érzéseid nem olyanok, mint nekem. Lennél a barátnőm?
-Szívesen lennék a barátnőd. - pusziltam meg az arcát gyorsan, amit megmosolygott, majd szorosan magához húzott és alig észrevehetően belecsókolt a nyakamba.
-Most nagyon boldoggá tettél. - suttogta a fülembe