Vampire Empire - KyuHyun +16

Egy kis város tele vámpírokkal. Nem egy kecsegtető ajánlat, mégis itt élek a családommal. Hogy miért? Mert ők nem tudják, és én ahányszor próbálom velük elhitetni, nem hisznek nekem. A bátyám és az öcsém kiröhög, a szüleim meg tudomást sem vesznek róla. Rajtunk kívül még néhány család maradt itt és az idősebb nemzedék, akiknek már úgyis mindegy. Úgyis mindegy, mert ha rájuk jön elszabadulnak és a város javának kiszívják a vérét. A sulit bezáratták, mert festés zajlott, de amint megtudták ezt a kiszivárgott titkot... felszívódtak. Na most vagy megölték őket, vagy elköltöztek megbízhatóbb helyre. Ez már kérdés maradt. A tanulók nagy része is elhagyta a várost, sőt a tanárok és az igazgató is. A polgármester és egyéb hivatali személyek is elpárologtak. Ebben az a legjobb, hogy a boltba is úgy megyünk el, hogy nem kell fizetnünk az áruért. Mivel munka sincs - szintén emberhiány miatt - a bátyám és a család otthon kuksol, az értelmes televíziót és szemkímélő számítógépet böngészve. Én addig a várost járom nappal, mivel én vagyok az aki ki-be járkál, a felelősségem bezárni mindent magam után. Ez szép is lenne, ha nem mindig sötétedéskor érnék haza, amikor kezdenek elszabadulni a sötét, mocskos lelkek. Ezt történt most is, mivelhogy anyuék lusták voltak kimenni az utca végén lévő boltba, így nekem kellett. Tudni kell, hogy az utcánk iszonyat hosszú és körülbelül fél óra mire kijutok a térre. A tér az utca végével szemben van, ahol egy körforgalom van kialakítva. Annak a közepében pedig egy híres történelmi személy, akinek nem tudom megmondani a nevét, mert mindig elfelejtem. Mindegy is. Szóval ott tartottam, hogy már itt vagyok a kisboltban és szedegetem össze a tésztát, és egyéb fontosabb dolgot, amikor kintről a bolt melletti kukák zajára felfigyelek. Muszáj sietnem, mert nincs sok időm. Mindjárt lemegy a nap teljes egésze és akkor nem menekülök.
Amilyen gyorsan tudtam, úgy pakolgatom a táskába a száraz ételeket. Az ablakon kilesek és ledöbbenek... elkéstem.
A zajok - akármilyen messze is van - elhallatszódik a boltba és engem egyre jobban magához ölel a hideg éjszaka. Futva lépek ki a boltból, ennek következménye az, hogy annak ajtaja hatalmasat csapódik. Szuper, ha eddig nem tudták volna kiszagolni hol vagyok, akkor most már tudják. A lehető leggyorsabbra veszem az iramot, de még ez is túl lassú. Minden negyedik lépésemnél hátranézek, majd mikor már sokadjára teszem ezt lélegzetem megakad. Négy alak körvonalazódik ki a sötétben, amiket a lámpa fénye világít meg csak. Ezt látva már szinte sprintelek az utcában, majd ismét hátranézve már nem látom őket. Megállok egy pillanatra, hogy kifújjam magam és akkor veszek észre előttem egy pár cipőt. Nem akarok felnézni, ezért úgy teszek, hogyha még nem vettem volna észre. Ezt még pár másodpercig csinálom, majd megunja és a kezemnél fogva magához ránt.
A srác egész fiatal, nem lehet több 24-nél, ajkai teltek, haja pedig gesztenye barna.
-Kislányoknak nem kéne idekint mászkálni sötétedés után. - hangja is vékony, mégis határozott. Tipikus rossz fiú szöveg.
-Akkor engedd, hogy hazamenjek és nem fogsz látni egy kislányt sem. - mondom, mire a másik hárommal elkezdenek nevetni, majd hirtelen elhallgatnak.
-Mi dolgod van ilyenkor? - kérdezi, mire feltartom a szatyrot - Miért nem költöztetek el még?
-Mert a családom nem hisz nekem és a létezésetekben. - mondom kihívóan.
-Te tudod mik vagyunk? - jön az egyiktől a kérdés.
-Hogyne tudnám. Nem vagyok hülye. Egyéb kérdés, nincs akkor én mennék. - mondom és már indulnék, de a srác visszaránt és a társai is közelebb lépnek.
-Nem mész sehova cica. - mondja az egyik, talán már van 27.
-KyuHyunnak fogára lesz, szereti az okos lányokat. - nyalja végig száját a fogva tartóm, mire megvillannak szemfogai.
-Most már elég a játszadozásból Yesung, hagyd meg KyuHyunnak. - mondja a negyedik ridegen.
Elkezdenek ráncigálni az utcán, erre a szatyor kiesik a kezemből. Ezt nem is veszik figyelembe, mennek tovább. A város egy füves, eldugott részére érkezünk, annyira botladozok, hogy hirtelen egy kavics felsérti a bőröm. Mindegyik rám néz a már vöröslő szemükkel, majd még több vámpír jelenik meg. Jajgatva lehajolok a lábamhoz és felmérem mennyire nagy a baj. Semmi komoly csak egy kis horzsolás, mégis iszonyatosan éget. Visszaállok eredeti pozíciómba és megakad a tekintetem egy srácon. Lélegzetem és szívem is kihagy pár másodpercet, a vámpírok ekkor furcsállóan pillantanak rám is és rá is.
-Ki ez a lány? - kérdezi amire testem megremeg - Mi?
-Az utcán találtuk a kisbolt mellett. Yesung úgy gondolta, hogy neked majd jó lesz valamire. Elég okos és fürge, vigyázni kell vele.
-Értem. - közelebb lép hozzám és körbejár, majd egy óvatlan pillanatban félrehúzza a hajam és nyakamhoz hajol. Kicsit felgyorsul a szívverésem, és ezt ők is észreveszik. A srác végig húzza ujját a nyakam hajlatában és a kulcscsontomon, ez enyhe remegést vált ki belőlem.
-Hogy hívnak? - suttog
-KiKi. - mondom mereven
-Hány éves vagy? - folytatja kéjes hangon
-Tizenhét.
-És te még azt gondoltad HeeChul, hogy van már 21. - mondja röhögve az egyik támadóm.
-Miért gondolta ezt HeeChul? - áll arrébb ezek szerint KyuHyun.
-Ühm... Semmiért. - feleli talán HeeChul
-Megtartom. - sóhajtja
Ez most komolyan gondolja?
-Még mit nem? Mi vagyok én, a háziállatod? Egyáltalán minek hoztatok ide? - fakadok ki, majd egy lépést hátrálok bal lábammal.
-A helyedben visszafognám magam kis hölgy. Vámpírokkal körülvéve nem érzed magad feszélyezve? - jön oda Yesung
-Hé haver!! - kiabál rá négy srác
-Tudja. - mondja KyuHyun. Honnan a frászból? - Olvasok a gondolatodban.
Megriadva hátrálok még egyet, de mögöttem teremnek ketten és utamat állják mindenhonnan.
-SiWon benned bízok a legjobban. - csak ennyit mond és a fiú megragadja a karom, feljajdulok - Óvatosan vele!
-Bocsánat. - mondja ez a SiWon és elhurcolnak még vagy negyven-ötven méterrel arrébb. Megjelenik egy kisebb palota szerűség és értetlenkedve nézem azt. - Itt fogsz most lakni egy ideig.
-Meddig? - pillantok rá
-Amíg el nem dönti KyuHyun, hogy mit akar veled. A jobbik esetben sokáig fogsz élni és kielégít, a rosszabbikban...
-Ne fojtasd! Na vegyük részletesebben. Ha megkímél akkor átváltoztat és OLYAT is tesz velem. - bólint - Viszont, ha nem akkor végem. - ismét bólint.
-Itt már eldőlt mit akar. - gyűl körénk az összes többi.
-Pontosan. Ahogy meglátott a szívverésetek felgyorsult, ez nem véletlen. - mondja Yesung
-Sok a korkülönbség. - kuncog HeeChul
-Hát te nagyon hülye vagy! - csap szabad kezével homlokára SiWon, majd belök a már nyitott ajtón.
-Én ezt nem tartom túl viccesnek. - húzom el a szám és kezemet megdörzsölve pillantok végig a hatalmas ház belsejében. Ahogy belépünk rögtön szemben velünk van egy kis kör alakú asztalka, azon egy váza. Mellette két oldalról egy-egy lépcsősor, amin futószőnyeg terül el. Minden semleges színű, így egy kis nyugodtságot kölcsönöz, de nem most.
Hideg fuvallat rázza meg testem és arra késztet nézzek fel. És lám az első emeletről leérkező KyuHyun-t látom meg. Közelebb lép felém és végigsimít arccsontomon, amitől ismét jóleső borzongás fut át rajtam.
-Te ne félsz tőlem, se tőlük. - jelenti ki
-Eddig nem adtatok rá okot. - mondom
-Adjak rá? - hallom meg a hátam mögül Yesung idióta hangját.
-Azt hittem, hogy ha már lejövök azzal eljut a tudatotokig, hogy eltűnjetek. De ha nem értettétek meg akkor mondom. TŰNÉS! - rivall rájuk vöröslő szemekkel. Még ez a személyisége sem rémít meg. Miért van rám ilyen hatással? - Most már látod, hogy ha nem fogadnak szót akkor képes vagyok ezen dolgokra is. Sőt még többre, de ennek ellenére még most is nyugodt vagy. Mivel tudnálak rávenni arra, hogy megrémülj?
-Most tényleg ez a legfontosabb? - kérdezem még mindig nyugodtan.
-Nem, valóban nem. Van ennél sokkal fontosabb is. - mondja rám pillant magával ragadó tekintetével, majd már csak azt veszem észre, hogy felkap a vállára és egy szobában vagyunk. Sikoltani sem volt időm, de még felfogni sem. Lerak egy ágyra, bezárja maga mögött az ajtót és lassú, óvatos léptekkel közelít felém.
-Miért hatsz rám így? - kérdezem a földet pásztázva.
-Hogyan? - foglal helyet közvetlen mellettem.
-Te is hallod vagy mi...!
-Valóban. De ugyanezt kérdezhetném én is. - utolsó mondatára rávezetem íriszeim.
Bár ne tettem volna! Teljesen magával ragadott a barna szeme, tökéletes ajkai és bőre, kusza haja.
-Mit akarsz velem tenni? - bukik ki belőlem.
-Nem foglak megölni, ha ez lett volna a konkrét kérdésed.
-Értem. - sóhajtok - Elengedsz?
-Ahhoz túl értékes vagy és ha nem vigyáznál könnyen más vámpírcsapat prédája lennél. Az pedig nem lenne ínyemre. Tökéletes helyen vagy itt.
Most aggódna?
-Igen.
-Mi lenne ha nem járkálnál a fejemben? - ez idegtépő
-Szóval ezzel fel lehet húzni az agyad. - húzza mosolyra a száját, de az is milyen mosoly. Teljesen megdobogtatja a szívem. - Hatással vagyok rád.
-Jó, hogy rájöttél. - fintorgok és az ágy melletti ablakon kinézek. Már minden sötét. Anyuék már biztos aggódnak értem. Rég haza kellett volna érnem.
-Bocsáss meg.
-Tessék? - nézek rá értetlenül
-A mi hibánk, hogy nem mentél haza. Kérlek bocsáss meg. - kerüli a tekintetem, de állánál fogva visszavezetem.
-Ha még egyszer meghallom ezt a szádból én nem tudom mit teszek veled.
-De...
-Nincs de. Igazából eddig se nagyon törődtek velem. Se a bátyám vagy az öcsém, se a szüleim. Lehet, hogy azt gondolják találtam ismerőst és azzal vagyok. De ha nem akkor se érdekelné őket. - húzom fel a lábaimat törökülésbe.
-Jól mondták ezek a vérszívók. Tényleg intelligens vagy, vagyis náluk biztos. - kuncog a végén, ami engem is arra készet. - Nem vagy éhes?
-Nem. Amúgy is... mivel szolgálnál nekem? Vasízű vérrel, nem hiszem, hogy az nekem olyan laktató lenne, mint egy édes csokoládé. Bár még az sem...
-Csokoládéval éppen nem. - arcán sunyi mosoly jelenik meg. Azt hiszem tudom mire utal...
Észrevétlenül dönt le az ágyon, majd egy hosszú csókba invitál. Közben keze sem marad tétlen, mert az ingem kigombolásában ügyeskedik. Befekszik lábaim közé miközben hasfalamat simogatja. Az egyik kezem a nyakát fogja közre, másik a pólója alatt körözi hasát. Mindkettőnkből sóhajok szállnak ki, minden érintésnél. Ezt még jó ideig csináljuk, majd a folyamat kezd felgyorsulni. Kezei szeméremdombomra tévednek, ajkaival a nyakamat és kulcscsontomat borítja be puszikkal, majd végig nyalja ezt a területet. Hirtelenjében megáll:
-A francba! - ül fel
-Mi az? - ülök fel én is.
-Mindig meg kell zavarniuk. Bocsáss meg egy pillanatra! - mondja és kisiet a szobából. Egy hangot nem hallok, majd egy káromkodásra is sorra kerül, de ahogy KyuHyun visszajön teljesen nyugodt.
-Történt valami? - nézek rá.
-Semmi fontos, csak megéheztek. - nyelek egyet - Nyugi, nem engedném, hogy megegyenek. - mosolyog - Ezúttal be is fejezzük amit elkezdtünk.
Ez így lett. A gyönyörbe kerültünk kevesebb mint negyed óra alatt és ezt nem tudtam volna megbánni... még ha akarom sem. A kisebb akciónk után meztelen mellkasán pihentetem a fejem, és eközben is gyengéden simogatom hasát.
-Ez nagyon jó volt. - elégedett sóhaj hagyja el száját.
-Ebben nem kételkedem. - emelem fel a fejem és ő ezt kihasználva megcsókol.
Most már tudom, hogy nem mindig félelmetes az ami úgy tűnik. Ki kell próbálni és csak akkor alkoss véleményt.

Sziasztok!! Hát ez egy késett halloween-i rész lett volna. Nem tudom kinek mennyire tetszett, de remélem azért jó lett. A következő szavazás már elkészült és ott fent megtaláljátok. Szavazzatok! Valamint köszönöm a feliratkozókat. További szép napot!^^