Nyugtalanul haladok az egyetemi kávézóba, ahol azokat az órákat szoktam tölteni, amikor tanulok. Az emberek nyugodtan, míg én gyors iramban igyekeztem a célomhoz. Nagyon felidegesített az állítólagos ,,barátnőm". Így kell igaz barátot találni, esküszöm, hogy soha nem csalódtam míg ilyen mértékben egy emberben sem. Az egy dolog, hogy a pasija miatt hanyagol és minden idejét vele tölti - nem túlzok, tényleg mindig vele van -, de még a képembe is hazudik. Heh... Kamuzik és még mások előtt is elhiteti, hogy én vagyok az idióta. Gratulálok SuHyun, egy igazi díva vagy!
Próbálom az úton lenyugtatni magam, de ez kevés sikerrel megy. Ahogy a kávézó elé érek ki-be fújom a levegőt és nyugodtabban lépek. Az ajtó fölötti kis csengő jelzi, hogy beléptem, szemeimmel lassan végigpásztázom az üres bokszokat és hamar találok is egyet. Az nagyméretű ablak felé haladok és lehuppanok a puha vászonhuzatos sarokszékre. A táskámat lerakom magam mellé és előhalászva a telefonomat elkezdem azon nézni a Twitter-emet. A pincérlány pár másodperc múlva felveszi a rendelést. Egy forrócsokit és citromos, zselés tortát kérek. Miután elmegy ismét a kezembe veszem a telefonom, de már anyuval beszélgetek, mindig megkérdezi tőlem, hogy mi legyen a vacsora erre én csak annyit felelek, hogy mindegy. Igazából én mindent megeszek csak ő csinálja meg, más kajáját nem igazán eszem meg.
Miközben teljesen belemerülök a telefonomba, addig sokan sétálnak el mellettem. Nem nagyon izgat senki, viszont amikor felemelem a fejem a szemben lévő asztalnál ül egy csapatnyi fiú. Egyikőjük eléggé helyes és egyben ismerős is. Halálosan ismerős, mintha kapcsolatom lenne vele. Gondolom észrevette, hogy figyelem így teljesen megszemlélhetem simának tűnő bőrét, gyönyörű sötétbarna szemeit, valamint telt ajkait. Mikor tudatosul bennem, hogy szinte megrögzötten bámulom, elkapom a tekintetem és vérvörös arccal bámulom az ablakon lévő emberek tömkelegét. A pincérnő elég hamar kihozza a rendelésem és azt kezdem el fogyasztani. A forrócsokimat előbb megiszom, így egyenes szögben tartva a fejem teszem le a csészét, amikor is egy mély, mégis szívdobogtató hangot hallok meg.
-KiKi!!
Körbenézek és ahogy szemeim ismét előre kerülnek az a srác döbbent arca tárul elém, akit az előbb néztem végig. De várjunk egy kicsit... Honnan tudja a nevem?
-Öhm... Igen!? - kérdezem félszegen.
-Úristen! - áll fel, a haverjai értetlen fejjel bámulnak rá, de őt ez nem érdekli és leül velem szembe -Emlékszel rám?
-Kéne? - kérdezem óvatosan.
-Taehyung vagyok. - he... -A barna bubihajú.
-Jaaa!!! - esett le a tantusz -Te jó ég! Nem ismertelek meg a szőke hajaddal.
-Először én sem téged, de alaposabban megnéztelek és... Wáó!! Fekete vagy.
-Az ám. Már nem unalmas barna. Mesélj! Mi történt veled? Jóképűbb lettél.
-Te pedig még gyönyörűbb. - bókol.
-Hát köszönöm. - pirulok el.
-Te is egyetemista vagy? - támaszkodik két kezére.
-Igen, talán te is? - mosolyodok el hirtelen.
-Nem, nem én. J-Hope. - mutat az egyik srácra, ők pedig ránk néznek.
-Hogy ki?
-J-Hope. - jó, ez nekem még mindig nem mond semmit.
Pár pillanat alatt a barátai átverődnek abba a bokszba, ahol eddig egyedül ültem. Mind a hatan bemutatkoznak és hogy én se legyek illetlen, megteszem én is.
-Park Ki Ki vagyok, végzős egyetemista és Taehyung gimis osztálytársa és barátja. - éppen hogy csak meghajolok.
-Csak barátom? - néz rám bociszemekkel Tae.
-Legjobb barátja. - javítom ki magam.
-Barátok extrákkal? - vigyorog a mellette ülő vöröses hajú srác, Suga... azt hiszem.
-Suga!! Nem, mi tényleg legjobb barátok voltunk, csak más volt a gondolkodásmódunk. - mondja Tae.
-Akarod mondani, hogy én gondolkodtam, te pedig mentél a saját fejed után. - eszem meg az utolsó falat tortámat.
-Már akkor is bolond volt V? - kérdezi meglepetten, mégis vigyorogva a velem átlósan ülő Kook.
-Ki az a V? - nézek nagyokat.
-Hát Taehyung. - bök fejével NamJoon az említett felé.
-Á, értem. De én maradok a Taehyungnál. - dőlök hátra a sarokülő külső részén.
Egy jó ideig a kávézóban beszélgetünk, ismerketünk. Ez idő alatt J-Hope meghív még egy tortára - tudniillik tiltakozok kézzel-lábbal - mondván, hogy sosem találkozott még ilyen felszabadult és kedves lánnyal, mint én és szeretné, ha megmaradna a kapcsolatom velük. Ők ezután távoznak, csak én és Tae maradunk.
-És van barátod? - kérdezi a kávéjába kortyolva.
Ezen jót nevetek. Még csak ő tudhatná, hogy mi a véleményem az ilyenről.
-Dehogy van. - felelem egyszerűen.
-Még azóta sem? - döbben le.
-Ráérek. - rántom meg a vállam.
-20 éves vagy KiKi, az átlagos csajok hatvanöt százalékának már barátja van.
-De én nem vagyok átlagos.
-Valóban nem. - mosolyog rám.
Ekkor megcsörren a telefonom és lám... anyu hív.
-Bocsi. - mondom TaeTae-nak -Szia anyu!... Jó, és mikor érsz haza?... Megint olyan későn?... Legalább a kulcs a helyén?... Oké... Én is, szia!
-Dolgozni megy?
-Igen.
-Még mindig vele laksz? - húzza fel sejtelmesen a szemöldökét.
-Igen és sajnos muszáj vagyok most már hazamenni. - kezdek el szedelőcködni, pedig szívesen maradnék még.
-Elkísérhetlek? - jön a hirtelen kérdés Tae-től.
-Ha van kedved. - mosolygok rá.
-Még szép, hogy van. Olyan régen láttalak és szívesen töltenék veled még egy kis időt. - pattan fel helyéről és a kabátját magára véve ránt fel engem is.
-Úgy érzem még mindig olyan hiperaktív vagy, mint voltál. - kacagok gyermeteg viselkedésén.
-Semmit sem változtam, remélem ezt te is belátod.- pillant rám féloldalasan.
Erre a gesztusára elpirulok, gimnáziumban is ezt csinálta, amikor valamiről el akarta terelni a figyelmem.
Úgy fél órát sétálunk, mire hazaérünk és letelepedünk a kanapén.
-A házatok sem változott semmit. - néz körbe.
-Anyu nem szereti a rendezkedést. - dőlök hátra -Jaj, bocsánat! Kérsz valamit inni, esetleg enni?
-KiKi...
-Hm? - pillantok rá.
-Gyönyörű szemeid vannak. - mondja teljesen belemerülve arcom tanulmányozásába.
-K-Köszönöm. - pillantok el másfelé, csak ne kelljen rá néznem.
Hogyan tud ennyire zavarba hozni?
Hirtelen egy meleg kezet érzek meg kezemen, azonnal odanézek és meglátom Tae kacsóját, amint érzékszervét az enyémen pihenteti. Alsó ajkamba harapok, ő pedig lassú tempóban illeszti ajkait a nyakam vékony felületére. Egy kisebb nyögést hallatok, Taehyung ezt hallván felbátorodva csókolja végig nyakam és a vállam közti részt. Hogy én se legyek tétlen másik kezemmel a inge alá nyúlok és hasfalát ingerlem. Ekkor felkap és a lábaim dereka köré fonódva cipel a szobám felé. Ahogy odaérünk az ajtót kicsapja és az ágyra dob, majd fölém mászik. Heves, mély, érzelemmel teli csókolózásba kezdünk. Nyelve erőteljesen tör át a szájnyílásomon, miközben én a hátát simogatom. Hangos nyögést ereszt el, amikor megmarkolom férfiasságát és ezúttal azzal játszadozom.
-Neh...
Csak ennyi futja tőle, hiszen elhallgattatom egy újabb, immáron érdekesebb csókkal. Nyelvem levándorol a nyakáig és azt szívogatom, harapdálom. Hirtelen megfordítom az állást, én vagyok felül, én diktálok.
Most csókokkal hintem vékony bőrét és ahogy haladok lejjebb, olyan tempóban gombolom ki az ingén lévő gombokat, amik akadályok számomra. Leérek köldökéhez, majd pár másodperc alatt már a nadrágja gombjával szenvedek. Attól is megszabadulok és egy váratlan pillanatban felhúz, megfordítja az álláspontunkat. Ezúttal én vagyok alul és ő tornyosul felettem. Ő vetkőztet kezdvén a felsőmmel - amiben segédkeznem kell -, a cicanadrágom - ehhez csak egy rándítás kellett. Most már csak fehérneműben fekszünk, de nem tétlenül. Tae ingerli a hasam, oldalam és lassan lejjebb haladva a nőiességemet is, ezzel együtt lerántja rólam a bugyimat. Kisebb nyögéseket hallatok, majd amikor megérzem ujját a csiklómon fel-le mozogva teljesen mámorba esek.
-Jó érzés? - hajol közel a fülemhez és közben a nyakhajlatom hinti be apró puszikkal.
-Ühüm. - bólintok.
-Ennél jobb is lesz. - gyengéden megcsókol és az ujját elveszi nemi szervemtől csak addig amíg kikapcsolja a melltartómat a hátamnál. Eldobja azt a szoba valamelyik zugába és nyelvével kóstolgatja kebleim. Eközben keze a combomat dédelgeti én pedig a hátát simogatom. Bal mellemet gyengéden kényezteti, harapdálja a jobbon kezével kör-köröz.
-Ahh! - nyögök fel, amikor szájával megszívja mellbimbóm.
-Élvezed? - hajol az arcomhoz.
-Igen. - simítok végig arcán, majd megcsókolom.
Nyelve most sem marad nyugton, átvezeti az én számban és táncot lel az enyémmel, de közben felfedezi a helyet is. Szaporább lesz lihegésem és ezt fokozza azzal is, hogy egyszerre behelyezi két ujját a nyílásomba. Ekkor egy erőteljes morgás tör ki belőlem, közben a paplanhuzatot húzom, rángatom. Fejem hátrahajtom a párnába, szemem összeszorítom a kéj egyre erősödik.
-Tae!!
-Készen állsz? - kérdezi tőlem, mire egy aprót bólintok.
Lassan kihúzza belőlem ujjait és kezét végighúzva belső combomon még egy utolsót nyögök mielőtt belém helyezné férfiasságát.
-Ah!!! - szorítom meg a huzatot, ahogy megérzem hüvelyemben teljes hosszát.
Pár percig még lassú tempóban mozog, majd csípőmmel lökök egyet-kettőt, hogy jöhet a gyorsabb tempó.
-Türelmetlen vagy. - csókol meg.
-Te meg szöszmötölsz. - húzom le tarkójánál fogva, hogy elmélyítsem csókunkat.
-Oké. Te akartad. - simít végig oldalamon, egy picit megremegek.
Hirtelen egy nagyot lök rajtam, amitől úgy érzem leszédül az ágyról. Ezt még jó párszor eljátssza, de utána ráhajt egy egyenletes ütemre. Kezével derekam fogja és ellentétesen mozgunk, így nagyobb az élvezet. A csúcs felé haladva egyre több csillagot látok, majd Taehyung gyorsabb ütemre vált, ami azt jelzi, hogy ő is közel jár.
Érzékeim nem tévednek... szinte egyszerre élvezünk el pár másodperc különbség híján. Mindkettőnkből kitör a gyönyör nyújtotta nyögés TaeTae pedig kihúzódva belőlem letelepszik mellém. Egy kis ideig kipihenjük e csodás perceket, majd magunkra húzom a takarót és felé fordulok.
-Még most is csodás vagy. - puszilja meg az arcom.
-Ne ess túlzásokba! - mosolyodok el.
-Most miért? - húzza széles vigyorra száját.
Egy ajtócsapódást hallottunk, mindketten ijedten néztünk egymásra.
-Anyunak még nem kéne itthon lennie. - pattanok ki az ágyból és a fürdőbe sietve kapom fel a köntösöm és egy másikat Taehyungnak.
Szép komótosan kisétálok a szobámból és meglepve tapasztalom, hogy bizony anyu megérkezett a vásárlásból és a fodrásztól.
-Szia kincsem. - pillant rám mosolyogva miközben pakolja az ételeket.
-Sz-Szia anyu. - dadogom.
-Miért vagy köntösben? Meg fogsz fázni. - néz rám összehúzott szemöldökkel, majd egy hangos dörrenést hallottunk meg... Taehyung!!! -Vendéged van?
-Öhm... - pillantok hátra és kitágult pupillával figyelem, ahogy Tae kibaktat a szobámból.
-Jó napot kívánok Mrs.Park! - hajol meg.
-Taehyung? Szervusz! - hajol meg anyu is -Hirtelen nem ismertelek meg.
-Hehe... - harapok bele alsó ajkamba.
-Kérsz valamit? Bár úgy látom KiKivel elvoltatok. - érzem, amint a vér az arcom minden részébe elvándorol.
-Tessék? - kérdezi Taehyung.
-Köntös, kócos haj és kipirosodott arcok. Ugyan már gyerekek én is voltam fiatal.
Teljesen ledermedve nézek Taehyungra, aki tátott szájjal néz rám, ám észreveszek egy kis röhejt is arcmimikájában.
Hát igen... Ez kész röhej. Heh!
