Szavazzatok kedvenc csapatotokra!

Sziasztok!

Szeretnék minden kedves csoport tagot a MAKE-elésre buzdítani, hiszen hőn szeretett idolaink nem jönnek csak úgy maguktól a kis országunkba.
Külön kérlek titeket, hogy NE CSAK A BTS-re, hanem más bandákra is szavazzatok! Nem kerül sok időtökbe.

Linkek:
Monsta X ---> http://mmt.fans/kIa
BTS ---> http://mmt.fans/TNZ
iKON ---> http://mmt.fans/TxA
FTIsland ---> http://mmt.fans/09D
Block B ---> http://mmt.fans/35X

Tutorial a regisztráláshoz:
https://www.facebook.com/1172119026152911/photos/?tab=album&album_id=1323680764330069

MMT csoport:
https://www.facebook.com/groups/1067770556594915/

Minden szavazatot nagyra értékelünk! :)

Klubszoba - ChunJi +18

Hatalmas táncoló embertömeg, dübörgő partizene és mégis akad három srác, akik nem találnak jobb elfoglaltságot, minthogy az elfoglalt bokszuknál iszogassanak, ezen meleg, nyári estén. Kedvük nincs táncolni és nők felszedéséhez sem. Hiába jöttek el azért az egyik legjobb nightclubba, hogy felpezsdüljön a szervezetük és kicsit megfeledkezzenek a sablonos hétköznapokról, még a pia sem folyik olyan gördülékenyen, ahogyan azt tervezték. Unatkoznak.
Az este már javában folyik, amikor négy lány érkezik ugyanahhoz a clubhoz és tör rájuk az épület belépése után a fejfájás a hangos zene által. Viszonylag hamar megszokják és kettőjük a bárpulthoz sétálva kér először két-két adag, csapolt sört, míg a másik kettő egy, a három pajtásainkhoz közeli bokszot foglalják el, ma esti helyüknek. Természetesen nem tudnak úgy elmenni mellettük, hogy ne keltenék fel a jómadaraink figyelmét, alaposan megnézik a másik nemet. Talán mégiscsak lesz valami az este folyamán?
A lányok helyet foglalnak és belekortyolva söreikbe, rögtön elkezdik megfirtatni, hogy mi lesz a ma esti program. Egy kevés ivás, táncolás és pasizás is helyet kap. Még jó, hogy a szórakozóhely hajnali háromig nyitott ajtóval vár minden betérni készülőt, akik mindezeket ki akarják használni egy éjszaka alatt.
A zene üvölt, a fiatalok jól érzik magukat és buliznak, viszont a mi két társaságunk még most sem hajlandó iváson kívül mást csinálni.
-Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én egyetlen egy jó pasit sem látok itt. - támaszkodik meg unottan a lányok négyeséből Ha Young, a legfiatalabb tag, aki pár hete töltötte csak a felnőtt kort.
-Én sem. - húzza el száját a második legidősebb tag MinGi, aki féloldalasan a mellette ülő, egy évvel idősebb testvérére pillant -Te mit gondolsz MinJi?
-Mi? - esik vissza a valóságba a fekete flitteres, pánt nélküli ruhás lány, aki viszont teljesen elveszett egyik sármos kinézetű barátunk szemeiben, aki szemben vele foglalt helyet a másik bokszban.
-Ja, hogy te már elkezdted a pasizást. - pillant a maknae line idősebb tagja, név szerint KiKi, a szemben lévő srácokra -Akkor csajok, nekünk is körül kéne néznünk, nem gondoljátok?
-Másképp részegen visztek haza. - áll fel az asztaltól MinGi, és a négy méterre lévő bárpulthoz sétált, kikérve egy újabb sört magának.
-Én egy soju-t kérek! - szól utána HaYoung.
-Te csak üljél le! Még a sört sem ittad meg. - inti le őt KiKi.
-Azt iszok, amit akarok, már betöltöttem a nagykorúságot. - szívja mellre a megjegyzést.
-Pár hete. - szól közbe, az idő közben visszatérő MinGi -Meg amúgy is, neked van jogsid, szóval ne igyál két sörnél többet!
-KiKi-nek is van jogsija! - kel saját maga védelmére HaYoung.
-Nem látod mit csinál? - mutat MinJi arra a lányra, aki a bárpulttól hoz éppen két soju-t.
-Ki csinál mit? - kapja el az imént elhangzott kérdést KiKi.
-Én fogok ma egy jót baszni. - dől hátra a boksz háttámláján MinJi.
-Na, és mégis kivel? - teszi fel KiKi a nagy kérdést, ahogy lehörpinti az első pohárka tartalmát.
-Majd - néz körül, de szem ismét megakad a szemben ülő három fiú egyikén - valakivel.
-Akkor kezdeményezek. - rugaszkodik el HaYoung a sarokülőről és megindul a másfél méterre lévő pajtásainkhoz, miközben MinJi próbálná őt lefogni, hát... kevés sikerrel.
-Sziasztok, srácok! - pattan le egyikőjük mellé a felpörgött lány -Melyikőtöknek van kedve a kedves barátnőmmel - mutat az érkezőre - egy alkalommal lefeküdni?
-Egyikőjüknek sem. - fogja meg barátnője kezét a zavarba jött MinJi és éppen rántaná el, amikor egyikőjük megszólal.
-Csak egy alkalom lenne? - támasztja meg kezével fejét az egyik fiú -ChunJi vagyok.
-Én HaYoung vagyok. - vigyorog a fiatal lány -Drága barátnőm meg MinJi néven létezik.
-Bárcsak ne léteznék! - hatja le fejét zavarában a szóba hozott -Ne is figyeljetek rá! Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi! Mi visszamegyünk a saját kis helyünkre és tovább iszogatunk.
-És ha meghívnálak egy italra? - kérdezi érdeklődve szőke haja mögül ChunJi, akit csak csöndben figyel két másik barátunk. Egyikőjük ChangJo, aki egy pohár whisky mellett figyeli az eseményeket, másik pedig Ricky. Ő egy üveg sör mellett pislog.
MinJi nem tudja mit feleljen. Nem akar könnyű nőnek tűnni, viszont rettentően megtetszett neki a srác, és ugyanez fordítva. ChunJi érdeklődését felkeltette a lány nőies, vékony alkata, telt keblei, melyeket egy anyag takar várva, hogy az lekerüljön róla. Keskeny dereka, gyönyörű lábai, és természetesen az elbűvölő arca, azon belül szemei, melyek elnyelik tekintetét.
Végül a lány belemegy a meghívásra, és innen a lányok átkerülnek ahhoz a bokszhoz, ahol a srácok tanyáztak eddig.
Hamar összeszokik a két társaság. KiKi és HaYoung Ricky-vel találják meg a közös hangot, míg MinGi ChangJo-val kezd el társalogni, valamint ChunJi MinJi-t próbálja fűzni, aki pirulva hallgatja a srác kedves szavait.
-És ilyen bájos lányok, hogy kerülnek egy olyan bulihelyre, ahol minden megtörténhet? - kíváncsiskodik a szőke srác, kiemelve a minden szót.
-Elég nehéz hetünk volt a munka miatt és szerettünk volna a lányokkal egy kicsit lazítani.- kortyol bele abba az italába, amit a helyes sráctól kapott.
-Megkérdezhetem, hogy mit dolgoztok? - kérdezősködik tovább a srác végig a paradicsom piros lányon tartva tekintetét.
-Egy fotós cégnél dolgozunk. Én és MinGi, mint kisegítők, HaYoung és KiKi, mint fotósok és tulajdonosok.
-Ez szuper! - hűl el a választól ChunJi -Akkor sokat is kerestek.
-Igen, és jó sokat is dolgozunk. Minden nap négy-öt olyan kuncsaft jön, akik vagy banda, vagy modell kategóriában állnak a kamera elé.
-Szívesen elmennék megnézni, hogyan telnek a mindennapjaitok.
-Unalmasan, néha pocsékul. A modellek hisztériáznak, ha kövérnek látszanak a képeken, a bandák menedzsere nem elégedett azzal, hogy milyen ruhákat aggatnak rájuk, és... frusztráló. - mondja el ezt mind egy levegővel.
-Egy olyan elbűvölő lánnyal, mint te, azzal ki képes kiabálni?
MinJi lassan ráemeli tekintetét ChunJi-ra, aki eddig is figyelemmel fürkészte a másik nem tagját. Min arca ennél is pirosabb árnyalatot vesz fel, de állja az igéző szemeket.
-Megbocsátasz, amíg elmegyek a mosdóba? - mutat a velük szemben lévő folyosóra a lány, aminek a végén egy-egy elágazás vezet a mellék helységekbe.
-Persze. - bólint partnere és ezzel MinJi felállva elindul a hosszú folyosón.
Ahogy beér az éppen üres helyre, megáll egy pillanatra, hogy szusszanjon. Szíve hevesen ver, teste remeg, soha nem érzett még ilyet egy pasi iránt sem. Az első pillantáskor érezte, hogy valami különleges van abban a szőke hercegben és hiába próbálna érdeklődni felőle, mikor rávenné magát, egy hang sem jön ki a torkán.
-Meg kéne mosnom az arcom. - motyogja alig hallhatóan magának, majd az egyik tükör elé lépve, megtámaszkodva a mosdó szélében nézi tükörképét -Aztán újrafestem a szemem.
Kezével felnyitja a csapot, és megvárja, míg langyos víz nem ered belőle, majd két végtagját összetéve ereszti a folyó víz alá, ami hamar megtelik. Fejével kezei felé hajol és becsukva szemét, a puha bőrfelületet nedvesség lepi el. Miközben arcát mossa az ajtón-ki be járnak emberek, de ő ezzel mit sem törődik. Arcát megtörli a zsebéből kivett zsebkendővel, majd szemhéjtust, alapozót és ajakírt előhalászva kezdi el felvinni az első réteg festéket.
Ekkor egy lány lép mellé, aki először a kezét mossa meg, majd a tükörben nézi meg alaposan arcát. Lassan MinJi-re terelődik tekintete, aki már a szemhéjtus felvitelénél jár.
-Véletlenül nem téged vár egy szőke, fekete bőrkabátos srác kint? - kérdezi meg végül a lány.
-Öhm... Nem tudom. - feleli bizonytalanul alanyunk.
-Már csak azért, mert azt kérte, hogy szóljak egy idebent lévő szép lánynak, hogy siessen.
MinJi megáll a szemhéja kipingálásában és a tükörből a arany-fekete színű koktélruhás lányra pillant.
-Nem véletlenül vár téged. - a fekete, rövid hajú lány előhalászik a kis táskája zsebéből egy kulcsot és azt MinJi elé lógatja, aki megrökönyödve néz vissza rá - A hely tulajdonosának a barátnője vagyok és ezt a kulcsot most te szépen elfogadod. Felmentek az emeletre és jobbra fordultok. Végigmentek azon a folyosón és balra az utolsó ajtót nyitja a kulcs. Ha végeztetek csak rakd le az üvegasztalra ezt, ha pedig találtok fent őröket, akkor mond, hogy JaeHee engedett fel titeket.
-Minek köszönhetem, hogy ilyen nagylelkű vagy? - fogadja el szabad kezével a kulcsot MinJi.
-Akár hiszed, akár nem én is így ismerkedtem meg a barátommal. - vörös, telt ajkait mosolyra húzza és a lányra kacsint -Most pedig siess! A pasik nem nagyon szeretnek várni. - ezzel kisétál a mosdóból, magára hagyva az értetlen lányt.
Ahogy realizálódik benne mi is fog történni, siet a sminkelés utolsó fázisával és szorosan fogja meg jobb tenyerében a kis kulcsot. Még egy utolsó pillantást vet magára a tükörben, mielőtt kilépne a helységből.
-Itt is vagyok. - lép ChunJi elé a lány, akit srácunk alaposan végigmér. MinJi ebbe teljesen belepirul. -Öhm... Mi lenne, ha csendesebb helyen folytatnánk a beszélgetést?
-Én benne vagyok. - egyezik be fiatalemberünk, de a lány követése közben azt is megbeszéli magával, hogy az nem beszélgetés lesz.
Eközben már MinJi az utolsó ajtó felé veszi az irányt. Tökéletes, egy őr sincs itt! ChunJi szorosan mögötte lépked tartva attól, hogy ezt a gyönyörűséget még véletlenül se tévessze szem elől. Nagy veszteség lenne.
Mindketten megállnak és MinJi a kézben tartott kulccsal most feloldja az ajtó zárját és belépnek a kölcsön kapott helybe. A szobában kellemes csokoládé illat uralkodik, a bútorok modern sötét bőrhuzatban vannak elhelyezve. Egy kivilágított bárpult az, ami a félhomályba burkolt nappaliban tündököl. Szemben velük egy nyitott ajtó vezet egy hálóba.
-Nem tudom, hogy honnan van kulcsod ide, de nem volt rossz döntés a feljövetel ide. - szólal meg széjjel nézve ChunJi, majd a bárpulthoz sétál kitölteni egy-egy pohárba édes bort, amit MinJi-vel oszt meg. A lány mosolyogva elfogadja, majd belekortyolva az italt, körbenéz egy kicsit.
-Jól gondolom, hogy feszült vagy ebben a helyzetben? - nézi ChunJi folyamatosan MinJi-t, akinek kicsit hevesebben kezd verni a szíve. Telibe talált. ChunJi lerakja a poharat és MinJi kezéből is kiveszi a félig megivott vörös italt. A megilletődött lány elé lép, egyik kezét derekán pihenteti, míg másikat nyakára vezeti rá, ezzel közelebb kerülnek egymáshoz. Mélyen egymás szemébe néznek, elmerülnek a másik tekintetében.
- Bízol bennem? - MinJi akaratlanul is beszívja a srác férfias illatát, amitől megbódulva érzi magát. Mintha elsőre szerelmes lenne.
- Igen. - válaszol határozottan.
ChunJi lehunyva szemeit, követelőzően kezdi el falni a másik fél ajkait, meg-megszívva a puha párnákat, majd befurakodva a szájüregébe, ahol finom táncba kezdenek egymással. Kecses mozgásuk nem függ össze testükével. MinJi erőszakosan tépi le ChunJi-ról az ingjét, míg ChunJi MinJi fenekét markolgatja. Lassú, biztos léptekkel haladnak a szoba irányába, ahol aztán ajkaik elválnak egymástól és levetkőzik egymásról a fölös ruhadarabokat úgy, hogy csak a fehérneműk maradnak rajtuk.
MinJi, ChunJi-t lelökve a bordó, selyemhuzatos ágyneműre rámászik és ajkait célozza meg, ám közben kezeivel felfedezőútra indul mellkasától kezdve, a hasán át, egészen a bokszeréig, ahol a fiú éledező hímtagját kezdi el becézgetni, mire ChunJi halk sóhajjal válik el a lány ajkaitól. MinJi közben áttér partnere nyakára és apró csókokkal hinti annak vékony bőrét, míg kulcscsontjánál megszívja, ádámcsutkáját pedig nyelvével kényezteti, amit a srác hátrabukott fejjel élvez.
Eközben lejjebb haladván MinJi kezei megragadják a srác bokszerjének a szélét és lefele kezdi el húzni ezzel megszabadulva a felesleges ruhaneműtől, majd visszamászva, kemény hímtagját veszi kezelésbe. Először kezével kezdi el kényeztetni, majd nyelvével végigszánt hosszán és ajkait is beveti. Makkját szopogatja, nyalja meg, utána pedig nekikezd rövid munkájának és mielőtt el nem élvez, abbahagyja. Ezután felmászik ChunJi-hoz és rövid nyelves csókot váltanak, majd a fiú, mielőtt fordít helyzetükön, leveszi MinJi-ről a melltartót, amit eldob a szobában. Lábai közé mászik és lehajolva melleihez azokat kezdi el kényeztetni szájával és nyelvével, miközben MinJi sóhajokat ereszt el alatta, ami még jobban beindítja ChunJi fantáziáját. Megszívva egyik mellét lehalad lábaihoz és combja belső felét csókolja végig egészen a lány nemesebbik feléig, ahol megállva csigatempóval húzni kezdi le róla a vékony, csipkeanyagot. Ahogy az lekerül róla, kényelmesen elhelyezkedik, majd ő is nyelvével nyújt élvezetet neki. Többször ki-be dugja nyelvét MinJi nőiességében, majd a lány egy kisebb nyögést ereszt el, amikor két ujjat érez meg bensőjében, pár perc munka után pedig hármat.
- Jól van, cica! Készen állsz? - hajol ChunJi MinJi főlé és megcsókolva őt, a lányba kezdi el tolni méretes, kemény tagját. Egymás nyögését tompítja csókjuk.
ChunJi eközben nem rest tempót diktálni, ami lassú és gyors váltakozásból áll, ezzel teljesen megőrjítve alatta nyögdécselő partnerét, aki hamar a csúcs felé veszi az irányt. ChunJi is érzi, hogy hamarosan itt a vég számára is, így még gyorsabb tempót diktál csípőjével, nagyokat lökve MinJi G-pontja felé. Erős hőhullámot érezve élvez el MinJi, majd nem sokkal utána ChunJi is, aki kihúzódva belőle, erőtlenül a lány mellé dől. Pár perc pihegés után ChunJi magához húzza az izzadt lányt, akit megcsókol.
- Mit szólnál, ha miután lementünk, azután hazaterelnénk mindenkit és nálam folytatnánk? - néz mélyen a lány szemébe.
- Nekem nincs ellenemre. - húzza mosolyra száját és miután megcsókolja, elkezdenek öltözni, hogy az éjszaka ne csak ennyiből álljon.

Eyo niggas!
Nos, sikerült ezt a történetet is megírnom, ami azért is nagy szó, mert egyrészt két ismerősöm kényszerített rá, hogy írjak, másrészt pedig azért, mert a Devil Maknae elérte az 1000 megtekintést, sőt többet is, aminek meg kell mondjam, rendkívül örülök. Köszönöm, hogy olvastok és remélem, hogy azért Facebook-on vagy itt, megdobtok pár soros véleményetekkel.:)
További szép napot!

Duck Blog Design

Eyo niggas!

Egy jó barátnőmmel közösen üzemeltetünk egy oldalt, ahol különböző blogszerkesztéssel kapcsolatos ,,dolgokkal" foglalkozunk. A napokban kerültem hozzá, mint második tag, de az oldalra lépve láthatjátok, hogy tagfelvétel van. Szóval, aki elég jónak érzi magát, nyugodt szívvel jelentkezhet és majd azt még MinJi is bírálja a képességei alapján.

( A blog megtalálható itt: Duck Blog Design )

Csak ő maradt neked - Optional bias +18

Torkodban összeszorul a levegő és csomót képez, egyenesen fojtogat. Szemeidben könnyek gyűlnek össze, tested egyfolytában remeg. Igyekszel visszatartani a belülről jövő sírást, ami oly' régen mardos már. A sötét szobádban ülsz már több, mint három napja és az élet értelmén kattog agyad... Hogy vajon nélküle is ér-e valamit az életed. Elveszettnek titulálod lényedet, teljesen összetörtnek szíved és üresnek az agyad. Szinte már semmi nem izgatja a fantáziád. A hobbi, amit eddig imádtál csinálni mostanra már teljesen hidegen hagy. Az egyetem utáni élet már nem vonz úgy, mint előtte. Nincs miért élned. Nincs olyan dolog, személy, álom, amiért élned kéne. Te ezt gondolod.
Pontosan négy hete még vidáman sétáltál haza az egyik barátnődtől egy csajos nap után. Amint hazaértél meglepetés ért, hiszen barátod rózsa vezette utat rakott egészen a nappalitokig. A ház félhomálya csak még szenvedélyesebb hangulatot kölcsönzött esti filmezéseteknek. Három évesek voltatok. Azon az estén úgy érezted, még jobban kötődtök egymáshoz, és semmi nem képes titeket elszakítani egymástól.
Az egyetem elkezdésével utáni héten egy srác ment beléd az utcán. Kicsit feszült voltál a szüleid válása miatt és még egy idegen is fellök, amikor teli kézzel mész haza a bevásárlás után. Természetesen ő rögtön bocsánatot kér és segít a kiborult darabokat összeszedni, majd nagy meglepetésedre felajánlja, hogy segít hazavinni. Vonakodva, de belemész. A házadhoz vezető útig szóba elegyedtek és kiderül, ugyanabba a művészeti egyetemre jártok. Nem értetted, de szíved egyből hevesen kezdett el zakatolni. Ekkor kezdődött el minden. Telefonszámot cseréltetek és azóta a nap óta beszélgettetek. Nem is sokára, két hétre rá randizni hívott. Ekkorra már nagyon is megtetszett neked és örömmel fogadtad el a meghívást, eközben pedig a nappalid közepén ugráltál örvendezve. A kutyád felcsapott fülekkel és nagy szemekkel nézi, hogy ugyan játszani akarsz vele, vagy csak újra valami hülyeség kapott el téged. Sajnos, kiderült, hogy az utóbbi. Csupa lányos szokások. 
Azt a randit követte a másik, majd még egy és még egy. Az első után három héttel járni kezdtetek. A fellegekben jártál. Mindennél boldogabb voltál és a szüleid sem akartak már válni. Mindenki boldog, egészséges volt. Nem is sokára egyik este átment hozzád filmezni. Egy horrort néztetek meg, amit teljesen elleneztél, de végül egy pokróccal a fejeden ülted végig a sikolyokkal teli egy és fél órát. ,,Mástól is ennyire félsz, vagy csak a babákba bújt ördögöktől?" Ahogy fél szemmel rásandítottál a téged karoló srácra, egy pimasz mosolyban ragyogott arca, amitől kis pír jelent meg arcodon. Jól tudtad, mire céloz. Ez az az este.
Egyik kezével lassan végigsimított égő arcodon, amit érintése felhorzsolt és mellkasod eszeveszett tempóban emelkedett percről-percre. Óvatosan lehunyta szemeit és arca közeledett a tiedhez. Te is ugyanezt tetted és ajkaitok összeérte után mozogni kezdtek párnáitok. Semmi baj nem lett volna ezzel, hiszen több százszor csókolóztatok már, viszont most tudtad, hogy nem csak ennyi lesz. Amikor csak bugyuta kis játékot játszottatok, te nem viselkedtél szende kislányként, sőt! Ám, most rettegsz, hogy valamit elhibázol és ezt nem akartad.
Tovább mentetek. Csókotokat elmélyítette és nagyon lassú tempóban fektetett el téged a kanapén, miközben másik kezével hosszú inged alját tűrte fel és hasfaladat becézgette. Mindkét kezed reflexszerűen fontad vastag nyaka köré  és húztad magadhoz közelebb. Elkezdett vetkőztetni. Vékony, hosszú ujjaival gombolni kezdte inged gombjait, minden egyes kigombolás után egy apró csókot nyomott égő testedre, amik apró sóhajokat hoztak felszínre. Elért nadrágod korcáig. Itt felpillantott rád, te válaszul lágyan megemelted csípőd, ő ujjait beakasztotta két oldalt és lefele kezdte húzni. A lábszáraidról már te rúgtad le a ruhaneműt. Megtámaszkodott fölötted és alaposan végigpásztázta tested minden egyes négyzetcentiméterét. Melleidtől kezdve, hasadon át, combjaidig. Tekintete visszatért melleidhez, amiket félig még takart az inged, amit hamar le is vetkőztél, de eggyel már melltartódtól is megszabadultál. Nem csak te, még ő is meglepődött hirtelen tetteden. Nem feküdtél vissza, hanem hamar csókokat leheltél nyakára, amik halk sóhajokat csaltak ki belőle, miközben ujjaiddal a pólója alatt játszottál bőrén. Végignyaltál ütőerén, majd lehúztad róla felsőjét, ezután nadrágját is lehúztátok róla. Beharaptad alsó ajkad a látványtól, ezt kihasználva, barátod újra elfektetett téged és melleddel kezdett játszadozni. Meg-meg harapdálta, nyaldosta és szívta egyiket, míg másikat erősen markolászta, és fordítva. Ezalatt sóhajaid száma bővült és nem tudtál mit kezdeni magaddal, így kezeddel szemeidet takartad el és úgy vetted a levőt. Csókokkal kezdte beborítani tested, mikkel lejjebb haladt a tangád vonaláig. A vékony csipkeanyagon át simított végig az akkor már nedves nőiességeden, ez első nyögésedet idézte elő. Ujjait ismét beakasztotta oldalt a ruhaneműbe és egyre lejjebb húzva te egyre izgatottabb lettél. Miután lerúgtad lábaidról a falatnyi fehérneműt, azután ő lábaid közé mászott és széjjelebb nyitotta azokat. Kényelmesen elhelyezkedett és leheletnyi puszikkal hintette be combod belső részét, amitől bizseregni kezdtél odalent. Ő egyre csak érzékeny pontod felé vette az irányt, és amikor egy vastag izmot éreztél meg bejáratodnál, a levegő is megrekedt tüdődben. Nyelve fel-le járt. Miközben te vonaglottál, addig ő erős kezeivel feneked és combjaid markolászta erősen. Teljesen magadon kívül voltál nyelve játékától, majd csak azt vetted észre, hogy két ujjal férkőzik bensődbe, ami egy éles nyögést csikart ki belőled. Addig mozgatta, míg eléggé ki nem tágultál és ekkor visszatért ajkaidhoz, amit birtokbavétele után harapdálni kezdett. Érezted, hogy most neked is kell nyújtanod valamit, hogy ő is élvezze. Kecsesen eltoltad magadtól, megnyaltad ajkait és óvatosan a kanapé másik oldalára döntötted le. Megemelte csípőjét és te tétova nélkül húztad le alsóját csigatempóval. Már a bokszerja takarásában is láttad dudorodó férfiasságát, ámde most farkasszemet nézel méretes tagjával. Egyik kezedet körbefontad rajta és húzni kezdted rajta a bőrt. Lehajolva végignyaltál hosszán, bekaptad, szopogattad, közben kezeddel segítettél rá. Nyögéseitől egyre jobban felbátorodtál és igyekeztél egyre mélyebbre menni hossza bekapásával. Nem akartad, hogy idő előtt elveszítse varázsát, ezért abbahagytad munkádat és felmásztál hozzá, hogy egy hosszú nyelves csókba invitáld. Ő ekkor rácsapott fedetlen fenekedre, majd ölébe ültetett, te pedig lassan ráereszkedtél merevségére, amiben ő is segédkezett. Ahogy teljesen ráültél büszkeségére, mindkettőtök száját hangos nyögés hagyta el. Megszokva az érzést, mozogni kezdtél rajta. Te mellén támaszkodtál, ő a csípődet fogva tartott téged. Az élvezet egyre fokozódott köztetek, verejtékezni kezdtél és többször kaptál fenekedre pár csapást tenyere által. Megállított téged, amit nem bántál, hiszen lábaid rendesen bedurrantak és ki is fáradtál. Most ő következett. Ki sem húzódott belőled, úgy döntött el téged ismét és ezúttal ő diktált tempót, jóval gyorsabbat és erősebbet, mint az előbb te. Tövig merült benned a csattanások alapján és érezted, hogy a hajrá most elkezdődött. Változtatta tempóját, amitől hajszálaidat tépted. Pár másodpercre rá eljutottál a csúcspontra, majd izmoddal rászorítva férfiasságára, őt is erre késztetted.
Izzadtan hullott melledre párod és pihegtetek az aktus után.
Ennek már két és fél éve, de még mindig olyan mintha csak tegnap történt volna meg veled. A könnyek most a Niagara csobogó vizét megszégyenítően hullottak öledbe, ahogy ugyanazon a kanapén bámulod a kikapcsolt tévét, melletted a kedvenceddel, aki szomorú tekintettel kezdi böködni lábadat. Nem tudsz uralkodni érzelmeiden már. Semmi sem jó. Újra és újra lejátszódik fejedben az a bizonyos párbeszéd, amely szívedet milliónyi aprónál apróbb darabra zúzta, majd repítette el kilométerekre tulajdonosától.
- El kell mennem. - mondta mereven az ajtódban állva, lehajtott fejjel. Azt hitted, hogy a munkájára gondol, hisz' sokat utazott amiatt.
- És mikor jössz haza? - vallattad érdeklődve.
- Nem fogok visszajönni. - szemét továbbra is a padlón legeltette.
Legrosszabb rémálmaidban sem gondoltad, hogy ez be fog következni. Nem. Soha.
- Mire célzol? - vetetted fel azt a kérdést, amire nem akartál választ kapni. Nem volt merszed meghallgatni.
- Vége baby. Vége. - nézett bűnbánóan a könnyes szemeidbe. Nem csak a tieid voltak azok, övéi sem könyörülték a gazdája szívét és szemét. Látószerve fehérje vörösben úszott, szívét pedig mardosta a bűntudat. Akármennyire is hihetetlen, nem volt mersze neki sem hallani reakciód, válaszod erre. Viszont te indokot akartál. Egy nyomós indokot, amiért ő most otthagy téged, de ő nem tudott. Nem tudta megfogalmazni. Bocsánatot kérve mélyen meghajolt, mint aznap, és megfordulva, elsétált.
Azóta indokokat keresel. Felidézed a legkisebb emlékeket, a legszürkébb napokat is, de nem tudsz, egyszerűen nem tudsz olyan indokot, amiért elhagyott volna téged. Gondoltál már arra is, hogy talán volt valaki más neki, vagy a szülei nem egy ilyen kapcsolatot akartak neki. De, hisz szóba jött köztetek a házasság is! Egy csodás esküvőt képzeltetek el rögtön egy szenvedélyes nászúttal utána, majd pár évre rá gyerekeket. Mindketten akartatok.
Ezután a barátnőd úgy döntött, hogy külföldre költözik és csak minden nyáron utazik vissza. A szüleid kapcsolata is egyre romlott. A veszekedések köztük mindennapossá váltak, így külön utakra tértek.
A kutyusod öledbe hajtotta fejét és nagyot szuszogott. Sírásod kicsit abbamaradt és letekintettél rá. Csak ő maradt neked. Senki másban nem tudsz már bízni. Senkiben. Még magadban sem.

Kiss It Better - Suga

A hosszú repülőút után megnyújtóztatva testem az Incheon-i repülőtér főbejáratához sétálok négy bőröndömmel, amiket egy kiskocsin tolok, és egy kisebb táskámmal, amit a repülőre vittem fel. Arcomat egy kerek lencsés szemüveg és egy fekete, fejre húzhatós sapka takarja, ami eléggé fedi kilétem, ámbár ezüstszürke hajam így is nagy feltűnést okoz az emberek körében. Igyekszem kiutat keresni a hamarosan feltörő felhajtás, kiáltások sorozata előtt. Mihamarabb kilépkedek a fekete és méregzöld Koenigsegg-hez, aminek a kormányánál a menedzserem vár félmosollyal.

Ahogy a csomagtartóba rakom a csomagokat, feltűnésmentesen viszem vissza a kiskocsit, s sietve megyek vissza. Igyekszem nem nagyra feltolni a kocsi ajtaját, de ez a jármű látványa mindenkinek a figyelmét felkelti. Nem hiába tetszett meg nekem is annak idején.

-          Milyen volt az út? – pillant rám BangMin és fél kezével ölel meg engem.

-          Borzalmas. Alig tudtam pihenni. – válaszolok kérdésére és szemügyre veszem a tőlem hat évvel idősebb nőt – Nem mondanám meg rólad, hogy férjes asszony vagy. Pláne nem ezzel a világosbarna hajszínnel. Csodásan nézel ki.

-          Ugyan Ruby! Ne túlozz! – kuncogja el magát. Semmit sem változott másfél év alatt. Ugyanaz a fiatalos, szabad szellemű, okos és kedves nő, aki annak idején a menedzserem lett. Ahogy belépett a mosolygós, vidám arcával tudtam, hogy nagyon jól ki fogunk jönni.

-          Én sosem túlzok.

-          Mellesleg – pillant a fekete fűzőszerű, pánt nélküli felső mellrészére, amit csak egy kékesszürke pulóver takar – te is jól nézel ki.

-          Chh. – vigyorodok el – Ez csak a látszat.

-          Tényleg készen állsz arra, hogy újra a BigHit-nél dolgoz? Ő is ott lesz. A főnök már a haja kilencven százalékát elvesztette, miután csökkent a bevétel. Nyugalmat hozol neki, ha dolgozol.

-          Nagyon jól tudom, sőt! Ő maga fel is hívott és jó pár órát beszélgettünk. Azt mondta, hogy nagyon hiányzok az itteni rajongóknak és ő is hiányt érez. Eddig biztonságban tudott, ha Szöulban voltam, de amióta elutaztam Amerikába érezte, hogy ha hamarosan nem térek vissza, neki annyi.

-          Túlságosan a szívére veszi a sorsod. – indítja be a motort – Már-már lányaként kezel.

-          Lehet benne valami. – dőlök hátra a kényelmes ülésben – Jézusom! Imádom ezt az autót.

-          Ha annyi rongyom lenne, mint ahányszor ezt elmondod, már a felső tízezerhez tartoznék.

-          Akkor is fantasztikus kocsi. – simítom végig kezem az ajtó huzatán, és lazán elnyújtózom a szürke huzaton.

-          Viszont egy mondatomra nem reagáltál. – érzékelem fülemmel Min hangját, míg én szemem pihentetem.

-          Mégpedig? – kérdezek rá.

-          Készen állsz újra ott dolgozni? – egy pillanatra elhallgat, majd sóhajt és érzem, hogy előhozza azt a témát, ami engem valójában nyom belülről. – Fogalmam sincs, hogy Suga túllépett-e a szakítás után, de ha igen, akkor…

-          Akkor csinálom azt, amit azelőtt. – szavába vágva tudatom vele az elhatározásom. – Ami történt, megtörtént. Hiába fáj, nem rágódhatok rajta, mert vannak fontosabb dolgok is.

-          Hiányzol nekik. – mondja teljesen eltérve a témától. Ő sem szeretné ezt firtatni, látom.

-          Ők is nekem. Olyanok, mintha a bátyáim lennének, de egyben a legjobb barátaim. – halvány mosoly húzódik számra, ahogy az ablakon kifele bámulva jutnak eszembe a csöndet nem ismerő bandatagok. Fantasztikus srácok.

-          Valóban szoros a kötelék köztetek. Ez onnan is látszott, hogy Jin majdnem sírt, amikor búcsúztatok el. – idézi fel a másfél évvel ezelőtti történteket.

-          HoSeok sírt is. – vigyorgok.

-          Szegényke nagyon szomorú volt sokáig.

A társalgásunk itt megállt és mosolyogva folytattam a külvilág tanulmányozását. Rengeteg idő mire odaérünk Szöulba és addig össze is kell szednem a gondolataimat. Valóban képes leszek Yoon Gi jelenlétében dolgozni? Új dalokat komponálni, vagy egyszerűen csak beszélgetni?! Fogalmam sincs. Ez majd csak akkor derül ki, ha odáig eljutunk. De hogy valójában miért is voltam én Amerikában másfél évig?

Tavaly január környékén történt, hogy Yoon Gi és én fél éve voltunk együtt. PD-nim megmondta előre, hogy nem lesz jó vége, ezért nem is tette publikussá a dolgot kettőnk között. Szerette volna látni ő maga, hogy jól mennek a dolgok és semmi baj nem lesz. Eleinte minden rendben zajlott. Esténként randikra mentünk parkokba, ahonnan hazatérve forró órák követtek, majd összebújások, reggelre ágyba reggeli, közös munkák és munka után pár órás szieszta. Bármennyire is sablonosnak, unalmasnak hangzik, számunkra nem volt az, mert ezeket a perceket egymással tölthettük el. Mindent feldobott az, hogy hallgathattam őt. Annak a személynek a hangját, aki anno a bőrömből is kivetkőztetett. Aztán karácsony után – rögvest, amint mindenki visszatért Szöulba a saját városából – elkezdett távolodni tőlem. Már nem ölelt és puszilt meg, amikor találkoztunk a cég folyosóján, már nem töltött velem órákat, már nem szeretett. Majd egy alkalommal, amikor már nagyon rosszul éreztem magam emiatt, áthívtam őt hozzám beszélgetni.

-          Miért? – támaszkodtam a konyhapultnak, míg a földet pásztáztam. Nem akartam a sajnálkozó tekintetét látni, ahogyan látja a szenvedést rajtam.

-          Mit miért? – kérdezett vissza semleges hanggal. Pár lépésre állt tőlem csak, mégis olyan volt, mintha kilométerek lennének.

-          Ugyan Suga, ne játszd a hülyét! Tudod jól, miről beszélek.

Nagyon ritka alkalmakkor szólítottam a művésznevén. Ezek között volt az, amikor mérges voltam rá. Ismertségünk alatt jó, ha kétszer volt ilyen alkalom, és akkor ez felért hat alkalommal is.

-          Karácsony óta nem közeledsz hozzám úgy, mint azelőtt. Mond! Mi történt? Megváltoztak az érzelmeid? Akkor miért nem mondod el? Nem szeretsz már úgy? Mondj valamit! – könnyeim ekkor már úton voltak a kifakadás felé.

-          Nem most akartam ezt elmondani…

-          Akkor mikor? – vágtam szavába idegesen.

-          Akkor, amikor meghoztam a döntésem. Viszont úgy tűnik most jött el az idő. – többször is mély levegőt vett, én pedig ekkor már értetlenül bámultam rá.

-          Nem akarok köntörfalazni. – újabb mély levegőt vett – Az apám nemrég megismert egy elég gazdag családot és azt akarják, hogy a lányuk legyen a feleségem.

-          Ennyi?  - nevetek fel kínomban – Úgy tudtam, hogy téged nem lehet irányítani Min Yoon Gi és most, az apád arra kér, hogy menj feleségül egy olyan libához, aki azt sem tudja mi az élet, te rögtön ugrassz? Mégis miért?

-          Azt nem akarom veled tudatni. – mondta teljesen semleges arckifejezéssel.

-          Értem. – bólintottam – Akkor hagyj békén! Menj innen! Soha nem akarok veled egy szót sem váltani.

Yoon Gi ekkor mintha szipogott volna egyet és az ajtó felé véve az irány kinyitotta azt, és kilépett a lakásból. Mikor már az életem helyreállt volna és éltem volna az életem, megtörte egy szerelem. Szabályosan kettétépte, elhajította messzire, darabokra törte. Ő. Életem szerelme.

Szabadságot vettem ki, amit a többi Bangtan srác észre is vett. HoSeok-ot felküldték, hogy megnézze, mi van velem. Ekkor már ramaty állapotban voltam. Bíztatott, hogy nem szabad pont nekem szomorkodnom, aki a nap kilencvenkilenc százalékában nevet és a mosolyt csal az arcára. Viszont én erre fittyet hánytam. Lelkiztem vele közel három órát, elmondtam mindenki kínom, bánatom neki, majd kértem, hogy hagyjanak a fiúkkal egy kicsit. Időre volt szükségem. Hiába volt ez csak fél év együttlét, mintha több éve boldogítottuk volna egymást és ez szörnyen megterhelő volt számomra. Ha le lehetett volna írnom magam, akkor én lettem volna a szépség és a szörnyből a szépség, akit még a szörny is elhagyott. A szemeim vörösek, táskásak, könnyben ázottak voltak. Taknyos zsebkendők voltak a szobám minden pontján, enyhe por szag lepte be a lakást. Büdös voltam, összetört és szomorú. Mikor már két hete otthon ültem megelégeltem. Beszéltem PD-nim főnökkel és én kértem, hogy hagy utazzam el egy időre. Jót tenne friss levegő és más közeg. Ő nagy nehezen engedett csak el utamra és abban a másfél évben tevékenykedtem más híres, amerikai előadókkal, amik az én ottani hírnevemet is feldobták. Mikor már úgy éreztem, hogy ideje visszatérnem ide, intéztem a telefonokat, a jegyet és most itt ülök, úton Szöulba.

-          Ruby! Kelj fel! Fél óra és ott vagyunk a lakásotoknál.

BangMin hangját a szokásosnál is hangosabbnak érzem, majd rájövök, hogy elaludtam és talán ez is benne van a pakliban. Leveszem elaludt fejemről a szemüveget és a sapkát, majd fél szemmel rám néz, és tátott szájjal megáll a piros lámpánál. Rögtön kutatni kezd a lábánál és táskájából kihúz egy sminkes táskát.

-          Gyorsan pingáld ki magad, ha nem akarod, hogy annyira megijedjenek a fiúk tőled, mint ahogy én most.

Elfogadom a táskát és elkezdem kikenni az arcom. Hála nekem, hogy ezt a csodás autót választottam, mert ebben még sminkelni is élvezet.

Öt perc múlva leteszem a szemhéjtust és lehajtva a tükröt a kocsiban, elégedetten mérem fel, hogy bizony már nincs olyan hullaszínem.

-          Máris jobb. – mosolyog orra alatt BangMin.

Az idő rohamosan fogy, ahogy úticélunkhoz közelítünk, a szívem egyre hevesebben kezd el verni. Vajon örülni fognak nekem? Mi lesz, amikor meglátom Yoon Gi-t? Leblokkolok, vagy figyelmen kívül hagyom a történteket és úgy kezelem majd, mint a többieket? Én magam sem tudom, pedig nem ártana elterveznem mizu van, mert pocsék rögtönző vagyok. Az igazat megvallva, bármi megváltoztathatja a tervem, így hanyagolom.

Ahogy bekanyarodunk abba az apartmanba, ahol a lakásom is van, szemünk rögtön kiszúr egy sötét furgont, amiből most száll ki hét srác, valamint a sofőrük is követi őket. Ahogyan mi, úgy ők is kiszúrják a sportautót, amiben ülünk és megállva várnak.

-          Úgy tűnik, hamarabb kell letudnod a köszönést, mint tervezted. - lassít le BangMin és ekkor szívem már torkomban dobog.

-          El fogok ájulni. – veszek sorozatban hatszor mély levegőt.

-          Nyugi! Nem Abraham Lincoln-nal találkozol. – állítja le a motort pár méterre a fiúktól BangMin.

-          Még jó. – egy utolsó mély levegő, és táskámba mélyesztve szemüvegem, sapkám felhúzom a hideg környezet láttán és kezembe véve a cicababa féle táskát szállok ki a kocsimból.

-          Azt hittem már sosem fogunk látni, Ruby. – szólal meg először SeJin menedzser, aki nagy öleléssel fogad.

-          Még jó, hogy az nekem is kínzás lett volna. – ölelek vissza a magas férfinak, aki még magasabbnak tűnik, mint volt. Vagy én mentem össze?

-          Nem is szóltál nekem, hogy jössz. – hallok meg egy számomra nagyon kedves hangot, majd elengedve az ölelést, máris kapom a másikat, amit ezúttal a pörgős HoSeok ad nekem.

-          Nekem is nagyon hiányoztál Hope. Jó újra látni téged. – ölelem szorosan össze nyakán a karom, ő pedig a gyomromból készül kinyomni minden elfogyasztott dolgot, amit a mai nap ettem.

-          Te fogytál. – tol el hirtelen magától és mér végig. Kezével végigtapogatja a derekam, majd szúrós pillantással illet. – Legalább hat kilót.

-          Nem is baj. – húzom el számat. – Mellékesen, te sem vagy egy súlyemelő. Azt ígérted, hogy hízni fogsz pár kilót. – duzzogok.

-          Én híztam! – emeli fel hangját, majd látva, hogy nem éppen hiszek neki, folytatja – Másfél kilót.

-          Na, majd kifőzök valamit Jinnel. – pillantok a mellettünk álló szintén magas srácra, akihez lassan ölelésért lábujjhegyre kell állnom – Egyre helyesebb vagy SeokJin.

-          Mégis jóképűbb a többieknél. – mindketten elvigyorodunk monológján, míg a többiek felmorajlanak – Neked sem ártott meg a levegőváltozás. Sőt!

-          Hát, aki jól néz ki, az jól néz ki. – rántom meg nem törődve a vállam, majd nevetve egy nagy öleléssel üdvözöljük egymást.

-          Mi se maradjunk már ki! – adnak hangot nemtetszésüknek a maknae-line, azaz TaeHyung, JiMin és JungGuk.

-          A ti türelmetlenségetek az, ami nem hagy nekem nyugtot. – ölelem meg egyszerre a három fiút, akik nem mellesleg fiatalabbak, mégis egy fejjel magasabbak nálam. – Ma kit üldöztetek az ideg szélső fokára?

-          Menedzser hyung-ot akartuk, de egy óra után abbahagytuk, mert nem használt semmit. Utána kezdtük NamJoon hyung-gal. – mutattak a vihar ellenére is védjegyévé vált napszemüveget viselő szőke srácra.

-          Még most is nagyon menő vagy NamJoon. – sétálok elé és vállába bokszolok.

-          Te meg még most is erőset ütsz. – nyúl az ütést mérte testrészre, majd karjai körbefonják nyakam – Jó újra látni, hogy semmi bajod.

-          Úgy szint. – válok el tőle. Most jön, amire nem készültem fel sem lelkileg, sem testileg.

Alig fordulok meg kilencven fokot újra teljes életnagyságban látom meg Yoon Gi-t, aki ugyanolyan helyzetben lehet, mint én. Fején egy sima, fekete sapka, ami sötétbarna haját takarja. Mindig is gyengém volt ez a hajszín. Szemeit már nem takarja a napszemüveg, így belenézhetek csodásan ívelt, mandulavágású, sötétbarna szemeibe. Fehér bőre, akár a legbecsesebb porcelánbabáé is lehetne, melynek szája sarkában mosoly bújik meg. Ahogy gyönyörű, erektől dagadó nyakán végigkúszik tekintetem, kulcscsontján állapodik meg, mely kikandikál sötétkék, v alakú felsője alól, amit egy fekete bőrdzseki takar. Tovább nem merek menni, mert így eléggé elöntötte arcomat a vér a meleg érzés alapján.

Közelebb lépek egyszerre öleljük meg egymást. Szívem atombombaszerűen dobban meg félek, hogy megérezte. Nem akarom, hogy tudja, még mindig érzem iránta a vonzódást.

-          Nagyon hiányoztál. – dörmögi mély hangjával a fülembe úgy, hogy még én is alig hallom.

Nem akarom magamban még jobban nyomatékosítani, hogy szeretem, ezért eltolom magamtól és egy erőltetett mosolyt küldök felé. Ahogy megfordulok NamJoon elkapja kétségbeesett tekintetem és látom, hogy egy körte éppen felvillant a feje fölött.

-          Menjünk lassan be! Kezd hideg lenni és Ruby is biztos fáradt már. Később még sokat beszélgetünk. Ámbár itt az összes többi nap rá. – húzza széles mosollyá száját, amit viszonzok és bőröndjeimért sétálok. Felhúzva fogantyúikat, vállamra dobva a kistáskát kezdem el húzni, amiket út közben JiMin, és JungGuk vesznek át a lépcsőnél. 

-          Nem mondott semmit Suga hyung? – súgja oda nekem JiMin halkan.

-          Még, ha mondott volna is, akkor sem rád tartozik. – nézek rá hitetlenkedve – Kis kotnyeles.

-          Az utóbbi időben még inkább az. – szólal fel a mögöttünk lépkedő SeJin.

A másodikra felérve megköszönöm a két fiú segítségét és nélkülem mennek fel a harmadikra. Táskám egyik belső zsebéből előkeresem a lakáskulcsot és megtalálva azt, behelyezem a kulcslyukba, kétszer elfordítva, a nyílászáró résnyire nyíl. Kijjebb nyitom és kezembe fogva két bőröndöt, belépek a lakásba. Mikor utoljára láttam elég rossz hangulata volt, még takarítás után is.

-          Kicsit lehangolt a hangulata. Ki kéne festeni. – lép be utánam pár perc után BangMin is, behozva a másik két bőröndöt.

-          Valóban. Maradt pár tízesem, a hétvégét kivesszük? – pillantok rá mosolyogva.

-          Naná! – egyezik bele hezitálás nélkül.

BangMin-nel hamar végzünk a kipakolással, pláne úgy, hogy az Amerikában beszerzett menő cuccokat is megmutattam neki, valamint pár apróságot is kapott tőlem. Amiket a fiúknak vettem, azokat egyenként fogom odaadni nekik. Biztos örülni fognak nekik. Vagyis… Remélem.

-          Viszont ideje felmenni. Jin írt, hogy gyorsan összedob valami finomságot és szeretnék, ha velük vacsiznánk.

-          Szuper! Akkor gyorsan elmegyek pisilni és mehetünk. – pattanok fel sietve és megcélzom a fürdőszobát.

-          Pisis! – hallom Min szórakozott hangját, ahogy utánam kiabál.

Hiper szuper gyorsan végzek, és már indulunk is fel egy emelettel feljebb, ahol halk rap szól. Kár, hogy nem hoztam magammal piát. Basszus! Pedig úgy még jobb lett volna. Ah, mindegy is!

Egy kicsit erőteljesebben kopogok, majd hamar ajtót is nyit nekünk TaeHyung, aki szabályosan beránt minket a lakásba és leültet minket a kanapéjukra, ahol JungGuk ült és játszott. Kis kocka.

-          Mikor adod oda nekik az ajándékokat? – súgja fülembe BangMin, de nem elég halkan, mert a Jung gyerek simán meghallja mellettünk.

-          Milyen ajándék? – kérdi nagy hanggal, mire TaeHyung, JiMin és HoSeok felfülel erre, akik körülöttünk serénykedtek. Egyből körénk gyűltek és addig nyugtalankodtak, amíg a pulóverem zsebéből elő nem halásztam a kis ezüstékszereket, amiken a nevem kezdőbetűje és egy csillag medál volt. Ennyit a privát átadásról…

-          Annyira nem nagy szám, de nem tudtam mi tetszene nektek, így próbáltam minél férfiasabb medált választani.

-          Viccelsz? - néz nagyokat HoSeok és hátulról a szemem elé lógatja a nyakláncát – Éjjel-nappal viselni fogom.

-          Még akkor is HoSeok? – neveti el magát JiMin.

-          Perverz fajzadék. – dob neki egy párnát mellőlem – És, hogy választ kapj, igen, még akkor is.

-          Fúúj! – nézünk rá egyszerre.

-          Most ki a gúny tárgya? – néz ki a konyhából Jin.

-          HoSeok. – állok fel a kanapéról és Jinhez sétálva megfogom a kezét, amibe úgy rakom bele az ékszert, hogy ne lássa, csak ha elvettem onnan.

-          Ez micsoda? – néz rám értetlenül.

-          Rosszul éreztem volna magam, ha nem hozok nektek semmit és erre esett a választásom. Nem akarom, hogy egykönnyen elfelejtsetek. – nevetem el a mondat végét.

-          Ez nagyon szép. – néz felváltva rám és a kezébe lévő szürkésen csillogó tárgyra – Köszönöm szépen.

-          Igazán nincs mit. – borzolom meg nehezen elérve haját és továbbállok.

Most NamJoon-t kell megkeresnem, ám ahogy ezt kigondolom épp akkor lép ki az egyikőjük szobájából.

-          Pont téged kerestelek NamJoon. – bal karommal átkarolom, másikkal pedig elé lógatom az ő ajándékát is.

-          Hát ezt miért kapom? – veszi át tőlem és alaposan megnézi.

-          Csak úgy. – vonom meg vállam.

-          Beszéljünk egy kicsit Ruby! – hangleejtése egyáltalán nem jóról akar velem beszélni.

Ennek ellenére követem őt az erkélyre, ahol rögtön elő is veszem a cigimet a zsebemből, mire NamJoon már gyújtja meg a szivarát.

-          Cigi. Komolyan? – szökik szemöldöke fel.

-          Szivar. Komolyan? – kérdezek vissza, mire mindketten csak szívunk egyet a saját kártevőnkben.

-          Milyen volt Amerikában? – töri meg pár perc után a csendet.

-          Nagyon jó. Sok új emberrel megismerkedtem. Láttam félig meztelenül Adam Levine-t. – a második mondatot csak úgy mellékesen, érdekességképpen teszem hozzá – És itt hogy zajlott az élet a távollétem alatt?

-          Semmi érdekes, csak csináltam pár számot Dok2-val, Mad Clown-nal es Jay Park-kal. – mondja ezt mind úgy, mintha természetes dolog lenne, nekem meg a szívem szakad meg.

-          Azt mondtad, hogy együtt csinálunk Dok2-val közös számot. – tátom el a számat.

-          Nyugi! Megadtam neki a számunkat és felvetettem neki ezt az ötletet. Azt mondta khm, idézem: „Amint tudok rá időt szánni, semmiképp nem halasztom el ezt az alkalmat.”

-          Uramisten! – dőlök neki a korlátnak – Ez az ember egy istenkirály.

-          Megmutatta a kocsijait is. – szív egyet a szivarba.

-          Voltál a házában? – hirtelen levegőt is elfelejtek venni.

-          Pöpec egy kérója van. – mosolyog, én meg csak szakadozottan veszem a füstös levegőt, ami körülöttünk száll – De mindent megadnék azért, hogy csinálhassak SnoopDogg-gal és Jay-Z-vel egy közös számot.

-          Valakinek megadatott ez a szerencse. – szívok én is bele cigarettámba mosolyogva.

-          És az a valaki te vagy. – fújja ki a szürke füstöt – A valódi indok mégis más volt, amiért elutaztál. Hogy sikerült ez?

-          Igazából meglepődötten vettem észre, hogy elég jól. Két hét után már vissza akartam jönni, de azt mondtam magamnak, ha már egyszer ott vagyok, hagyjak nyomot is. Sokat gondoltam rá.

-          És milyen érzelmeket váltott ki belőled az, hogy újra láttad? – Hogy milyeneket? Sajnos elég jókat. – Értem.

-          Idegesítő, hogy ennyi idő elteltével sem változott meg bennem semmi iránta. – fordulok a korláttal szembe és megtámaszkodom rajta, hogy rálátást nyerjek panelek tömkelegére és a mögöttük lévő nagyvárosra.

-          Azt kell, hogy mondjam, nem tudod irányítani az érzéseidet. Hat hónap az hat hónap volt, de köztetek előtte is tombolt a levegőben az a szikra, ami házasok között egy év után elmúlik. – NamJoon követi példám és mellém szegődik – Összeilletek.

-          Ez a szörnyű igazság. – hallunk meg mindketten egy hangot az ajtó felől és egy emberként hátranézve, Yoon Gi áll ott.

Szívem megáll egy pillanatra, és agyam azon gondolkodik, hogy ő hallotta-e azokat, amiket NamJoon monológja előtt mondtam. Yoon Gi egy pillantással veszi rá NamJoon-t, hogy hagyjon magunkra, míg én foggal-körömmel harcolnék azért, hogy maradjon. De be kell látnom nekem is, hogy ezen a beszélgetésen túl kell esnünk. Még pedig ez most érkezett el.

-          Sokáig voltál távol. Majdnem két évig. – támaszkodik meg úgy, ahogy mi az előbb, de ahogy behajlítja térdét, az roppan egyet.

-          Te pedig megöregedtél. – nyomom el a cigimet a korláton és lehajítom az utcára.

-          Igazad lehet. – hangjából kicsi gúnyt vélek felfedezni – Viszont te egy cseppet sem változtál. Ugyanolyan elbűvölő vagy, mint voltál. – fejét felém fordítja, és mélyen szemeimbe néz.

-          Meg kell hagyni, hogy te sem vagy csúnya. – állom tekintetét, de szemem akaratlanul is ajkaira akar tévedni, ezért inkább a falat pásztázom.

-          Tudod mi történt azok után? – én csak megrázom a fejem – Hát elmondom. Az elutazásod utáni napon anyám felhívott és azt mondta, nem is, könyörgött, hogy ne fogadjak szót apámnak. Nem akarta, hogy az én boldogságom kárára menjen ez. Akar tudni mit mondtam erre?

-          Na, mit? – nagyon nyeltem.

-          Azt, hogy a boldogságom kulcsa éppen tegnap utazott el. Apám miatt. Miattam. Mert hagytam, hogy apám hülye beszédje a fejembe szálljon és most nem csak a volt barátnőm szenved egy másik kontinensen, hanem én is, mert én üldöztem oda. Tanácsolta, hogy hívjalak fel és beszéljek veled, és majd ő valahogy lebeszéli apámat erről a házasságról. Rengetegszer akartalak hívni, de nem mertem.

-          Miért? – kérdem visszafojtva sós könnyeimet – Miért nem láttam, hogy hívtál vagy egy üzenetet is hagytál volna, hogy hívj fel te hülye szuka, beszéljünk és járjunk újra? Mi?

Ekkor elerednek könnyeim és halk pityergésbe kezdek, amik elhomályosítják a látásom. Hirtelen meleg, puha kezeket érzek meg kezeimnél, amik a korláton pihentek, és arcomat már egy mellkas támasztja. Hirtelen, mint derült égből villámcsapás, egy csecsemőt megszégyenítően kezdek el bőgni, mikor is Yoon Gi elengedi egyik kezem és fejemet kezdi el simogatni, ezzel kissé megnyugtatva.

-          Akkor most megkérdezem. – mély hangja lángra lobbantja testemet – Hajlandó lennél velem újra járni Ruby?

-          Idióta lennék, ha nem. – szipogom. Könnyes szemekkel felnézek rá és kézhez kapok egy zsebkendőt. Megtörlöm szemem, orrom és elrakom, míg egy kuka közelébe nem kerülök.

-          Bocsánat. – simít arcomra puha tenyerével Yoon Gi, majd ajkaival birtokba véve az enyéimet ízleljük egymás párnácskáit.

 Addig harapdálja és nyalogatja ajkaimat, míg fájdalmasan el nem tátom azokat, így nyelve szabad utat nyerve szájüregembe. Felkeresve nyelvemet azzal körkörös mozdulatokat lejt, aztán összedörzsölve nyújt mindkettőnknek élvezetet, végül egy rövid franciacsókkal válunk el egymástól. Kezeim mellkasán pihennek, míg az ő végtagjai a derekamon.

-          Szeretlek. – nyom egy apró puszit orrom hegyére, s szavával nagy dobbanásra készteti szívemet, ami vért juttat arcomba.

-          Én is téged Yoon Gi. – ölelem meg hosszasan.

-          Menjünk be! Meg fogsz fázni. – dörzsöli meg hátam és előreengedve, elcsúsztatom az erkély ajtaját, ekkor megcsap a meleg és a finom kaja illat, ami nem más lehet, mint SeokJin főztje.

-          Újra együtt? – pillant ránk majd összekulcsolt kezünkre HoSeok, mire mindketten bólintunk – Ha ezek után szakítani vagy akár veszekedni is mertek, mindketten megismerhetitek a gyilkos HoSeok-ot.

-          Teljesen beijedtem. – nevet fel Yoon Gi – Éjszaka nem merek majd aludni. Ugye majd megvédesz a csúnya HoSeok szörnyetegtől? – pillant le rám Suga, mire csak bólintok.

-          Abból nem alvás lesz. – tesz csípős megjegyzést JungGuk.

-          Csak más elleni védekezés. – folytatja JiMin.

-          A kis taknyosok még szemtelenkednek. – sétálok az asztalhoz, ahol már meg is terítettek a többiek a kint létünk alatt – Lehet, vissza kell kérnem a nyakláncokat. Megtartom magamnak.

-          Ezt már vissza nem kapod. – kap a nyakához JungGuk.

-          Na, most már mindenki üljön le enni, mielőtt kihűl a kaja! – terel mindenki az asztalhoz és a pulthoz Jin, de akár mennyire is fegyelmezné a társaságot, rá kell jönnie, hogy egyetlen próbálkozásánál sem hallgatnak rá.

A vacsorát befejezve BangMin hamar elhagyja a panelt, és hazasiet a férjéhez, én pedig nem is sokkal utána készülök a lakásomba.

-          Lekísérlek. – lép mögém Yoon Gi, amikor venném fel a cipőmet. Én beleegyezek és elköszönve a fiúktól, kézen fogva megyünk le a lépcsőn, egészen be a házba, ahol meleg fogad.

-          BangMin nem szólt volna, hogy bekapcsolta a fűtést. – húzom el számat, majd ledobom magamról a tornacipőm, Suga felé fordulok – Elfelejtettem valamit odaadni neked.

-          Már akartam kérdezni, hogy hol az én ajándékom. – széles mosolya engem is mosolygásra késztet.

-          Gyere! – intek neki, hogy jöjjön utánam, mert az ő ajándéka egészen más, mint a többieké. – Mielőtt megkérdezed, igen, valahogy éreztem, hogy ki fogunk békülni.

Előveszem a fekete, fehér csíkkal ellátott bőröndöt, amibe raktam azt az ezüstszíves fényképkeretet, amiben egyik fényképünk díszeleg. Óvatosan kiveszem és lassan megfordulva, Yoon Gi-nak nyújtom.

-          Most szivatsz. – nevet fel, és ahogy átveszi, alaposan szemügyre veszi a kéttenyérnyi méretű ajándékot – Ez nagyon szép. Köszönöm.

-          Még van. – nyúlok zsebembe.

-          De nem már! – esik kétségbe – Soha az életben nem fogom tudni meghálálni ezeket.

-          Nem is kell. – kikapcsolom a nyakláncot, aminek szívmedálján kettőnk kezdőbetűje van belevésve gyöngybetűvel, Yoon Gi mögé sétálok és nyakába akasztom.

Köszönöm. – teszi le szekrényemre a keretet és derekamra font kezei után hosszú csókra hív, melyet az ágyon fejlesztünk további érdekességekkel.