Bukott Angyal - Jin

Először egy félresikerült autóbalesettel kezdődött, majd egy szaltózó biciklissel, aztán egyre több gyerek sérült meg. Ez megy három éve lassan, és nem tudok ellene mit tenni. Ezt vehetném áldásnak, de mégsem az. Az, hogy vigyáz rám, másoknak balszerencsét okoz. Egy arkangyal vigyáz rám, az én magas rangú őrangyalom túlságosan is komolyan veszi dolgát és ez néha botrányosan rossz. Most épp a Centerből tartok haza a bevásárlásból, ahol majdnem belelöktek az egyik kis tóba, de végül azok estek bele, akik lökdösődtek. 

- Miért nem jó neked, ha egyszer velem is történik valami? – rakom le frusztráltan a szatyrokat az asztalra, ahogy hazaérek.

-Ez a feladatom. Nem hagyhatom, hogy bajod essen. – válaszol a selymes, mégis férfias hang, miközben az alakja is megjelenik előttem.

- Aj, Jin! – fordulnék felé, de már megint hűlt helyét látom – Azt a szemtelen fajtádat!

Kipakolom a megfelelő helyre a dolgokat és egy pár falatot eszek, mielőtt elkezdek készülődni a ma estére tervezett bulira. Sajnos ahányszor megrendezésre kerül ez, annyiszor jut eszembe a keserves múltam, amiből nehezen, de kilábaltam végül. Az sem ment volna Seok Jin nélkül, ha ő nincs, akkor már régen egy drogos tanyán csöveznék és a közelgő halálomra fittyet hányva, lőném magam újabb adagokkal. Sajnos ezért lett az, hogy egy ennyire védelmező őrangyalt kaptam, aki minden lépésemet figyeli, és ha esetleg egy kisebb baj is bekövetkezne, azt elhárítja a lehető legfurcsább és hihetetlen módszerrel. Ilyen például a levegőben szaltózó biciklis, aki végül nyakát törte. Az mindegy, hogy másoknak baja esik-e vagy nem, az a lényeg, hogy rajtam egy karcolás se legyen.

-       Akkor engedjünk fürdővizet! – adom ki magamnak a feladatot és az emeleten lévő fürdőmbe sétálok.

Enyhén forró vizet engedek, habfürdőt elkeverve benne. Lassan kezdek levetkőzni és felcsatolva félhosszú, szőke hajam, először csak egyik lábamat emelem bele, majd a másikat is és leülök. Elzárom a csapot és kicsit megkavarom a vizet, hogy mindenhova jusson a melegből. Többször is átfut rajtam a meleg által keltett jóérzés és kicsit hátradőlök a kádban, hogy kiélvezzem a helyzetet. Már épp csukódnának le a szemeim, mikor egy hang megszólal.

- Ha most elalszol, elkésel a buliból. 

- Jesszus Jin! – ülök fel hirtelen és magam elé kapom a kezeimet – Mióta figyelsz?

- Hmm… - gondolkozik el – Már egy jó ideje.

-Hogy lehet egy őrangyal ennyire perverz? – dobok neki egy gumikacsát a kád széléről, mire egy, eddig nem látott aranyos mosolyt ejt és elpárolog.

-Ez a srác vagy angyal, vagy mi, nem százas. – ingatom a fejem és még mindig nyugodtan elkezdem testemet bekenni tusfürdővel, majd leöblítem és kiszállva megtörölközök. Csak magam köré csavarom a törölközőmet és a tükör elé lépek. Hajam csöppet vizes lett, így annak szárítására is plusz időt kell szakítanom, viszont akkor nem szabad pazarolnom azt.

Ahogy megszárad, rögtön elkezdem behullámosítani. Nem ártana már befestetni, mert látszik már a barna rész. Ahogy elkészítem a hajam, máris elkezdem a sminkem, ami egy vékonyréteg alapozó, egy egyszerű tusvonal, kevés fehér szemhéjfestékkel, szempillaspirál, pirosító az arcomra és egy enyhe, pink rúzs a számra. Nem nagy szám, de nem is szeretem magam kikenni. Végzek a sminkemmel is, és a szobámba sétálok, hogy keressek az ott lévő szekrényemben egy olyan ruhát, ami bulizásra tökéletes, mégsem kirívó. Már a felét feltúrom, de még most sem találom a megfelelőt.

-       Ha rám hallgatsz, akkor azt a csillámos-flittereset veszed fel egy fekete magas sarkúval, és pár karkötővel. – ahogy Jin megjelent a hátam mögött, a hideg úgy futott végig a hátamon.

Úgy mászkál, jelenik meg és tűnik el, mint egy szellem és ezeken felül még meg is tud érinteni, ami fogalmam sincs, hogy hogyan lehetséges.

-Tényleg nem rossz választás. – zavaromat igyekszem leplezni olyan módon, ahogyan lehet gyorsan kikutatva egy fekete bugyit és melltartót a fiókból, mellé pedig egy szilikonos pántot, szinte már szaladva, a fürdőbe megyek.

Becsapom magam mögött az ajtót és eszeveszett tempóban lüktető szívvel kezdem átvedleni magam a ruhába és a fiókokból kihalászott fehér neműkbe. Még gyorsan belepillantok a tükörbe és rendezem gondolataimat. Mostanában ezt történik, ha a közelébe kerülök. De ha tovább foglalkozok ezzel, akkor meg fogok bolondulni. Nem szabad.

Immáron nyugodt szívvel sétálok ki a fürdőből, egészen a földszintig, ahol a nappaliban lévő órára pillantok. Időben vagyok, szóval felvettem az egyik dzsekimet és a táskámat leakasztva a fogasról, bezárkózok és az alig kétutcányira lévő buli színhelyére veszem az irányt. Az este viszonylag hűvös és az égen csak úgy világítanak a csillagok a holddal egyetemben. Gyönyörű látványt és kellemes érzést nyújt az embernek, ha sétál.

Alig fordulok be az utcába, már hallani a hangos parti mixeket. Pedig nem pár háznyira van barátnőm háza, hanem még jóval bentebb. Végül is öt percembe telhet, amíg az alig megvilágított utcában megtalálom, Hye Lin házát és be se kell csöngetnem, hiszen az ajtó tárva nyitva. Nem tudom, mit gondol. Simán bejöhetnek idegenek rajta, bár ha a természetét veszem, akkor nem nagyon érdekelné.

- Itt leszek, ha kellenék. – egy enyhe fuvallat süvít át rajtam, mire egy kicsit összehúzom magamon a dzsekim.

Úgy csinál, mintha nem tudnám mindezt.

Ahogy besétálok a ház ajtaján rögtön meg csap az erős pia és cigarettaszag. Hogy nem tudnák kint etetni a rákjaikat…

- Mi Kyong drága! – megijedek egy hirtelen felkiáltott vékony hangra mellőlem.

-Hye Lin, az Istenért! Ne ijesztgess! – öleljük meg egymást és rögtön elkérné kabátom, de úgy döntök, maradhat.

-Gyere a bárpulthoz! Igyunk valamit!

A kisebb tömegen kell átverekednünk, hogy a beépített bárpultja elé leüljünk.

- Na csajszi! – tol elém egy felest, amit Hye Lin húga töltött ki nekünk, Hye Kwang – Hogy megy a sorod? Van már pasid?

-Dehogy van. Jelenleg a munkámra koncentrálok, ők még várhatnak.  – húzom le egyszerre a kispohárban lévő italt és újat kérek.

-Ez a beszéd. – veregeti meg a vállam és elém tolja az újabbat – Viszont a pasik nem fognak örökké várni, ezt tudnod kell.

-Valahogy nem is vágyom mostanában rájuk. Túl sok szerencsétlenség történik velem. – ahogy számhoz emelem az italt megáll a kezem és újra Jin jut eszembe.

-Hogy-hogy? – Hye Lin szemöldökei az ég felé kúsznak.

-Hát érdekes dolgokat élek át. – veszek egy mély levegőt és a második kört is lehúzom –Legyen ennyi elég.

-Hát jó. – vesz magához két koktélt és feláll –Menjünk egy nyugisabb helyre! Mutatni akarok valamit.

Szó nélkül követem őt egészen az emeleti szobájába, ahol két srác van. Úgy tűnik ő már több meneten is túl volt, vagy csak lesz. Leülünk egy-egy fotelba és a két srácot kiküldi, az egyikőjük pedig bezárja az ajtót maga mögött.

-Miről szerettél volna beszélni? – rakom keresztbe lábaimat és hátradőlök.

-Új szerzeményem van. – értetlenül követem végig azt a mozdulatsorát, amint a mellei közé nyúl és kivesz belőle egy kis tasakot, amiben fehér por található.

Kisebb villámcsapás ront belém és elszörnyedek a látványon. Az emlékek újra megrohamoznak, és szinte látom magam előtt, hogy drogosan, ittasan ülök otthon, a kanapémon egy buli kellős-közepén, és csókolózok egy vadidegen sráccal. Az azutáni napon semmire nem emlékeztem.

- Mit akarsz azzal? – a szívem hevesen kezd el verni. Nagyot nyelek.

-A húgom barátja elég jó drogcsempész és megkértem, hogy a legújabb ütős cuccból hozzon nekem. Elég borsos ára volt, de garantáltan beállsz tőle. Kérsz? – lebegtette meg előttem a kis tasakot, mire egy csöppet kísértésbe estem.

-Mi Kyong! – hallom meg fejemben Jin határozott hangját – Azonnal tűnj el onnan!

-Na, Mi Kyong? – vigyorog rám Hye Lin – Te lehetsz az első, akik kipróbálja. Tudod! Mint anno.

Fejem hirtelen lüktetni kezd és ellökve magamtól kezét, amiben a tasak van, gyorsan kiszaladok a szobából az amellett álló két srácot fellökve és a földszinten átrohanva a tömegen elhagyom a házat. Levegőt kapkodva szaladok az utcából kifele, és ahogy a főútra térek, valamelyest megnyugszok, de csak akkor lesz jobb, ha már otthon leszek. A járdán is szaladva igyekszem abba az utcába, amit jól ismerek, és ahogy odaérkezem, már fordulnék be, amikor erős fény vakítja el tekintetem és utána már csak sötétséget látok.

Amikor magamhoz térek, újra erős fényzuhatag lepi el a látóteremet, viszont hamar hozzászokok, és akkor veszem észre, hogy egy kórház egyik szobájában vagyok. Lassan felülök, és kissé megrökönyödök, ahogy Jin mellettem félig feküdve egy székben alszik. Hogy kerül ide? Én hogy kerültem ide? És miért nem annyira halvány az alakja, mint máskor?

Lassan nyitogatni kezdi szemét és hatalmasat ásítva egy enyhe mosolyt ereszt el, amint meglát.

-Hát felébredtél? – ül közelebb hozzám –Féltem, hogy nagyobb bajod esik.

-Hogyan-

-Megbuktam, mint angyal. – nyögi ki a szavamba vágva, én pedig a hirtelen kijelentésére csak kerek szemekkel és tátott szájjal bámulok rá –Hehe… Viccesen nézel ki.

-Miről beszélsz? – kérdezem tőle.

-Akkor elmagyarázom részletesen. – nyel egy nagyot és belekezd – Beléd szerettem és ez az Angyalok Főtanácsához jutott. Tegnap este, amikor ott voltál Hye Lin-ék akkor hívattak oda és szembesítettek a ténnyel, hogy megbuktam, mint angyal és hogy halandóként kell élnem az életem további részét. Elveszítve az erőm, amivel megvédhettem az embereket. Akkor történt, hogy elütött egy kocsis, és ha időben ott lettem volna, akkor ez nem történik meg.

A mondandója végén lehajtotta a fejét és én döbbentem meredtem rá. Én viszont csak két nagyon érdekes szót ragadtam ki az egészből.

-Belém szerettél? – kérdek rá, mire kérdésemre felkapja a fejét.

- Heh… - mosolyodik el és felállva a székből, mellettem foglal helyet –Már nagyon régóta.

Arcom pírba borul és nem tudom hova kapjam a fejem zavaromban.

-Aranyos, hogy így zavarba jössz. – kezével felemeli fejemet és késztet arra, hogy most gyönyörűen csillogó szemeibe nézzek.

Ajkait lassan az enyémhez érinti és mintha egy kis szikra is fellobbanna. Talán elvesztette az emberek védelméhez az erejét, de a saját varázsa megmaradt. 

Tornaszertár - JiMin +18

Az órának vége és most mindenki lajhár módjára halad le a tornatermi öltözőkbe, mivelhogy következő órát drágalátos helyettesítő tesitanárunk tart. Ennek tetejében még az utolsó óránk is ez, szóval enyhén szólva beszoptuk. Minden órán végtagnyújtó gyakorlatokat végzünk vagy futunk. Nincs más választék. Kőkeményen veszi a dolgokat. Múltórán mögöttem állt, amikor hajoltam és azt mondta, hogy ez nem elég, még jobban hajoljak le. Pedig a kezeim már javában a padlón voltak és nem volt neki elég. Majdnem, hogy kettészakadtam, amikor a kicsengő hangja mentett meg.

-Csajok! - fut be lihegve az öltözőbe HwoYoung és mi csak nagy szemekkel díjazzuk, míg nem kihúzza magát -Hírem van.

-És mi? - kérdezzük őt érdeklődve, hiszen nem mindig szokta ilyen nagy hévvel közölni a bejelenteni valóit.

-Olyat hallottam a JiMin-ről. - JiMin lenne a helyettesítőtanárunk tesiből. A szigora ellenére egy isten, akit elég szép felsőtesttel áldották meg.

-Bökd már ki! - utasítja mellőlem ChoMin.

-Azt mondják a felsőbb évesek, hogy a tanár úr eléggé... Mmm... Perverz.

-Perverz? - nézünk rá értetlenkedve.

-Igen. A tizenegyedikes Lin-t elég rendesen letapizta az egyik órán.

Rögtön elkezdenek pletykálni erről, de KiKi-vel és MinGi-vel inkább öltözünk, nehogy elkéssünk óráról.

-Szerintetek igaz? - kérdem hármónk között meg, ami eléggé rendesen felizgatta a fantáziámat.

-Hogy perverz? - kérdez vissza KiKi -Ki tudja...!? Ettől sem változik meg a szememben. Ugyanúgy fog minket hajszolni tovább, ha még ez ki is tudódik minden diák előtt.

-Igaz, de... A tanárok is tudomást szereznének róla és akkor kirúgnák, nem?

-Hát akkor biztosan. - kezd el öltözni MinGi, majd utána én is.

Nem tudom. Nekem ez olyan furcsa és nem hagy nyugodni.

Az óra elkezdődött öt körrel a csarnokban és újabban nyújtunk az órán. Ezúttal az összes lány lopott pillantást intéz felé, hogy éppen mit csinál, vagy ahogy ők fogalmaztak az öltözőben: ,,Kit fog letapizni." Basszus! Húsz éves és mindenki két évvel fiatalabb mint ő. Olvadozniuk kéne az ilyen tanároktól, nem pedig kibeszélni arról, hogy perverz. Szerintem nem az, hanem egyszerűen szereti a lányokat. Örüljenek, hogy nem a fiúkat!

-MinJi, egy kicsit elbambultál, nem? - hallom meg JiMin hangját mögülem, mire hirtelen kiráz a hideg is.

-D-De. - dadogok és rögtön lemegyek spárgába, ahogy a többiek is.

-MinJi! - suttog nekem oldalról JenAh -Vigyázz vele! Mostanában elég sokszor sunnyog körülötted.

-Nem fog semmit sem csinálni. - törődnének inkább a saját dolgukkal!

-Azért vigyázz! - húzza el félve a száját és tovább csinálja a gyakorlatot.

Az óra további részében is hajszol minket, lányokat, míg a fiúkat elengedni focizni vagy kosarazni. Azt mondja a lányoknak szép alakkal kell rendelkezniük, ezért tenniük is kell azért, hogy megmaradjon.

Végül nagy kínszenvedéssel sétálunk ki az óra végén és zihálva vesszük fel a ruháinkat, amikor is utolsóként toppan be újra HwoYoung.

-KiKi! - szól a mellettem ülőnek, aki már teljes felszerelésben vár minket -Yoon Gi vár téged.

-Oh! - pattan fel a helyéről és intve nekünk megy ki.

-Jó pasit szedett össze, meg kell hagyni. - néz utána irigykedve Seong Moon -Összeillenek.

-Elég rendesen. - értek vele egyet.

-Jaj, tényleg! - fordul felém HwoYoung  szája szélét rágcsálva -A tanár azt mondta beszélni szeretne veled.

-JiMin? - bólint, mire mindenki elhűlve kapja rám a tekintetét -Nem tudom. Én inkább nem mennék a helyedben.

-Mi bajom lenne? - állok fel a padról -Nem fog meg enni. - ezzel fogom magam és a cuccaimmal együtt kitrappolok az öltözőből, majd a szertárba megyek. Ott van általában pár percet óra után vagy előtt, mert pár holmija ott van. A hivatalos tanárunk is ott szöszmötölt, míg nem tört el három helyen a lába és a kezén kettő. Én pedig úgy mondtam, hogy KiKi-nek ne adjunk focilabdát a lába ügyeibe, de hát nem hallgatott rám senki. Úgy vágódott le a betonlépcsőről a tanár, ahogy az illett.

Amennyire nem érdekelt az öltözőben mit akar a tanár, olyan szinten leszek egyre idegesebb, ahogy a tornaszertár előtt állok és bámulom a sötétbarnás falapot. Erőt veszek magamon és bekopogok az ajtón, majd hallva a tanár szavát, benyitok.

-Gyere be, MinJi! - invitál beljebb a kis asztalnál tevékenykedő alak.

-Miről szeretett volna velem beszélni, tanár úr? - állok meg alig fél méterre a kijárattól.

-Az órákon való teljesítményedről. - fordul felém, miközben leveszi felsőjét, s kitárulkozik előttem igazán kidolgozott felsőteste.

-Tanár úr, kérem! - fordítom el oldalra a fejem kislányos zavaromban. Alapjáraton a legnagyobb nyugodtsággal pásztáznám végig, viszont mivel tanár, így nem lenne illendő.

-Ne legyél szégyenlős! - nevet fel -Tudom, hogy ebben a korban nehéz ellenállni a kísértésnek.

-Öhm... - na most kerültem kellemetlen helyzetbe.

-Na, de! Az órákon mostanában elbambulsz és nem figyelsz oda. Nem tudom, hogy mi az oka ennek, de jobb lenne, ha egy kicsit koncentrálnál.

-Bocsánat, csak más dolgok elvonják a figyelmem. - pillantok felé, miközben bocsánatot kérve meghajolok.

-Mi érdekesebb, mint az óra? - kérdezi értetlenül. Vajon elmondjam neki...?

-Tudja, tanár úr...

-Kérlek tegeződjünk! - vág a szavamba -Alig vagyok idősebb két évvel.

-Az a hír kering rólad, hogy perverz vagy. - Mi a lófasz? Nem ilyen konkrétan akartam kimondani.

A másodperc törtrésze alatt kacag fel, hogy még a hideg is átfut rajtam vékony hangjától.

-Ezen most nagyon jót nevettem. - sóhajt egyet és a ki asztalnak dől -Na és te?

-Mi én? - nézek rá bambán.

-Te mit gondolsz erről? - löki el magát hirtelen és mellém araszol -Te is perverznek vélsz, mint a többiek?

-Én jó véleménnyel vagyok rólad. - mondom kicsit halkabbra véve a hangerőmet, ahogy a közelembe ér.

-Tényleg? - húzza félmosolyra száját és megáll előttem -Akkor is ezt fogod mondani, ha megfektetlek?

-Tessék? - kerekedik ki a szemem és egy pillanat alatt az ajkaimon érzem JiMin puha párnáit, kezeit pedig derekamon, amint gyengéden simogat.

Akaratlanul és sóhajra nyílik a szám, és ezt ő csak egy kaján mosollyal jutalmazza. Felbátorodva húzza feljebb ingem, s keze melegétől bizseregni kezd a bejárt terület. Kezeimet a nadrágja korcára helyezem és a zsinórt kezdem birizgálni, hátha enged a szorításon, ami másodpercek alatt engedelmeskedik. Ezalatt JiMin az ingem gombjait gombolja ki és a felszabadított bőrfelületet lepi el kisebb csókokkal, amik szinte égetik a bőröm. Teljesen felpezsdít és ennek hangot is adok nyögések formájában, JiMin, ahogy leér a szoknyám korcáig megáll. Feltápászkodik és mögém lépve lehúzza hátul a szoknya cipzárját, amint az landol a földön kilépek belőle. Levéve rólam az inget kezdi el csókokkal belepni a nyakam és a vállam közötti részt, amitől szakadozva veszem a levegőt, főleg akkor, amikor magához húz és a már merev férfiasságát, fenekemhez dörgöli.

-Mondtam már, hogy imádom, ha egy lányon tanga van? - suttog kéjjel teli hangján a fülembe, s ahogy megérzem kezét alsó fehérneműmnél, a szó is belém szorul -Tudod mit? Kényelmesebb lenne, ha ülnél.

Ezzel magával szembe fordít és nyelvével befurakszik a számba, míg ízlelőszerveink táncot járnak, addig vezet el az asztalhoz, ahol megállít és lehúzza rólam bugyimat, majd könnyűszerrel rak fel fenekemnél fogva. Hátrább dönt újra megcsókolva, ekkor megérzem bejáratomnál, hogy ujjaival izgat, amit egy kéjes nyögésem követ. Ez felbátorítva partneremet bevezeti egyik ujját belém, amitől hátracsuklik fejem és tovább pihegek. Így megy még három ujj erejéig, amikor lehajol és ízlelőszervével izgatja tovább csiklómat, ami újabb nyögéseket szakít ki belőlem, ahogy befejezi lent munkálkodását vállamhoz hajol és szívogatni kezdi, míg hátul kicsatolja melltartómat és ledobja a földre. Kezeivel mellemet kezdi markolászni és néha megszívjam, nyelvével pedig mind untig bimbóimat ingerli.

-Áh-Áhllj! - tolom el mellkasát, amire értetlenül néz rám -Vedd le a nadrágod! - bökök a melegítőjére, s egy kaján vigyort ejtve tolja le és az eddig is ágaskodni látszódó tagjára simítok. Erre egy hatalmas sóhajt enged szabadon, miközben megkapaszkodik mellettem, miközben lejjebb húzva az anyagot, kezem párszor végighúzom hímtagján.

-Elégh! - fogja meg csuklóm és elhúzva onnan azt, szétnyitja lábaimat és elhelyezkedve óvatosan belém vezeti péniszét, amitől egy pár fájdalmas nyögést engedek ki torkomon. Pár másodpercig vár, majd újra beljebb furakszik és ahogy egészen bent van már férfiassága, egészen lassan mozogni kezd, ami újonnan fájdalmat okoz, de rövidesen átalakul élvezetté gyengédsége miatt. Az extázis elfog és akaratlanul nyögök, amikor lökései elérik azt a bizonyos pontot. A lökései felváltva változnak, amitől az őrületbe kerget és egyre inkább úgy érzem, hogy kielégülésem hamar formát ölt, ezért próbálom tudtára adni a lassú tempó közben, amit felfog és lendületesebben tolja belém tagját, mígnem azt a nedvem fogja körbe. Kihúzódik belőlem és lihegve térdelek le elé. Nemi szerve hosszán végignyalok párszor, ami nyögéseket idéz elő belőle, csakúgy amikor számba veszem és elkezdem kényeztetni vastag tagját, majd hallva sűrűbb lihegését gyorsítok fejem mozgásán, ekkor érzem kilökődni édes nedvét, amit készség nélkül nyelek le. Nagy cuppanással válok el tőle és ahogy felállok, nekidőlök az asztalkának. JiMin két oldalról megtámasztja magát és egyenesen a szemembe néz, majd tekintete ajkaimra téved, s mielőtt cselekedhetne én veszem birtokba, falni való ajkait, amit meg is mosolyogtat.

Elválva szó nélkül kapkodjuk fel a ruháinkat és ahogy végzünk ezzel JiMin magához ránt.

-Következő órán szabad foglalkozás lesz. - ahogy a szemei csillognak az valami fenomenális -Mit szólnál, hogy míg a többiek elvannak, addig mi más sportot űznénk?

-Én benne vagyok. - harapok bele alsó ajkamba, mire JiMin gyorsan arcon puszil és távozik a szertárból, én pedig utána, hogy be ne zárjon.

Gyors léptekkel igyekszem a suli kijáratához, ahol már két, hidegben toporgó pár vár rám.

-Háromnegyed óra. - néz a telefonja kijelzőjéről KiKi rám -Ti beszélgettetek egyáltalán?

-Igen. - hazudom teljes nyugodtsággal -Jó beszélőkéje van, az egy száz.

-Máskor kicsit siettesd! - pillant rám JungKook, aki a megfagyni készülő MinGi-t ölelgeti.

-Jó, bocsánat. - mondom és elindulunk a hidegben haza.

Míg útközben ők beszélgetnek én felidézem az előbbi perceket, amik enyhe pír varázsolnak az arcomra, amit Yoon Gi meg is jegyez. Nem hiszem, hogy ő nem ezt tenné egy ilyen nap után KiKi-vel...