Bukott Angyal - Jin

Először egy félresikerült autóbalesettel kezdődött, majd egy szaltózó biciklissel, aztán egyre több gyerek sérült meg. Ez megy három éve lassan, és nem tudok ellene mit tenni. Ezt vehetném áldásnak, de mégsem az. Az, hogy vigyáz rám, másoknak balszerencsét okoz. Egy arkangyal vigyáz rám, az én magas rangú őrangyalom túlságosan is komolyan veszi dolgát és ez néha botrányosan rossz. Most épp a Centerből tartok haza a bevásárlásból, ahol majdnem belelöktek az egyik kis tóba, de végül azok estek bele, akik lökdösődtek. 

- Miért nem jó neked, ha egyszer velem is történik valami? – rakom le frusztráltan a szatyrokat az asztalra, ahogy hazaérek.

-Ez a feladatom. Nem hagyhatom, hogy bajod essen. – válaszol a selymes, mégis férfias hang, miközben az alakja is megjelenik előttem.

- Aj, Jin! – fordulnék felé, de már megint hűlt helyét látom – Azt a szemtelen fajtádat!

Kipakolom a megfelelő helyre a dolgokat és egy pár falatot eszek, mielőtt elkezdek készülődni a ma estére tervezett bulira. Sajnos ahányszor megrendezésre kerül ez, annyiszor jut eszembe a keserves múltam, amiből nehezen, de kilábaltam végül. Az sem ment volna Seok Jin nélkül, ha ő nincs, akkor már régen egy drogos tanyán csöveznék és a közelgő halálomra fittyet hányva, lőném magam újabb adagokkal. Sajnos ezért lett az, hogy egy ennyire védelmező őrangyalt kaptam, aki minden lépésemet figyeli, és ha esetleg egy kisebb baj is bekövetkezne, azt elhárítja a lehető legfurcsább és hihetetlen módszerrel. Ilyen például a levegőben szaltózó biciklis, aki végül nyakát törte. Az mindegy, hogy másoknak baja esik-e vagy nem, az a lényeg, hogy rajtam egy karcolás se legyen.

-       Akkor engedjünk fürdővizet! – adom ki magamnak a feladatot és az emeleten lévő fürdőmbe sétálok.

Enyhén forró vizet engedek, habfürdőt elkeverve benne. Lassan kezdek levetkőzni és felcsatolva félhosszú, szőke hajam, először csak egyik lábamat emelem bele, majd a másikat is és leülök. Elzárom a csapot és kicsit megkavarom a vizet, hogy mindenhova jusson a melegből. Többször is átfut rajtam a meleg által keltett jóérzés és kicsit hátradőlök a kádban, hogy kiélvezzem a helyzetet. Már épp csukódnának le a szemeim, mikor egy hang megszólal.

- Ha most elalszol, elkésel a buliból. 

- Jesszus Jin! – ülök fel hirtelen és magam elé kapom a kezeimet – Mióta figyelsz?

- Hmm… - gondolkozik el – Már egy jó ideje.

-Hogy lehet egy őrangyal ennyire perverz? – dobok neki egy gumikacsát a kád széléről, mire egy, eddig nem látott aranyos mosolyt ejt és elpárolog.

-Ez a srác vagy angyal, vagy mi, nem százas. – ingatom a fejem és még mindig nyugodtan elkezdem testemet bekenni tusfürdővel, majd leöblítem és kiszállva megtörölközök. Csak magam köré csavarom a törölközőmet és a tükör elé lépek. Hajam csöppet vizes lett, így annak szárítására is plusz időt kell szakítanom, viszont akkor nem szabad pazarolnom azt.

Ahogy megszárad, rögtön elkezdem behullámosítani. Nem ártana már befestetni, mert látszik már a barna rész. Ahogy elkészítem a hajam, máris elkezdem a sminkem, ami egy vékonyréteg alapozó, egy egyszerű tusvonal, kevés fehér szemhéjfestékkel, szempillaspirál, pirosító az arcomra és egy enyhe, pink rúzs a számra. Nem nagy szám, de nem is szeretem magam kikenni. Végzek a sminkemmel is, és a szobámba sétálok, hogy keressek az ott lévő szekrényemben egy olyan ruhát, ami bulizásra tökéletes, mégsem kirívó. Már a felét feltúrom, de még most sem találom a megfelelőt.

-       Ha rám hallgatsz, akkor azt a csillámos-flittereset veszed fel egy fekete magas sarkúval, és pár karkötővel. – ahogy Jin megjelent a hátam mögött, a hideg úgy futott végig a hátamon.

Úgy mászkál, jelenik meg és tűnik el, mint egy szellem és ezeken felül még meg is tud érinteni, ami fogalmam sincs, hogy hogyan lehetséges.

-Tényleg nem rossz választás. – zavaromat igyekszem leplezni olyan módon, ahogyan lehet gyorsan kikutatva egy fekete bugyit és melltartót a fiókból, mellé pedig egy szilikonos pántot, szinte már szaladva, a fürdőbe megyek.

Becsapom magam mögött az ajtót és eszeveszett tempóban lüktető szívvel kezdem átvedleni magam a ruhába és a fiókokból kihalászott fehér neműkbe. Még gyorsan belepillantok a tükörbe és rendezem gondolataimat. Mostanában ezt történik, ha a közelébe kerülök. De ha tovább foglalkozok ezzel, akkor meg fogok bolondulni. Nem szabad.

Immáron nyugodt szívvel sétálok ki a fürdőből, egészen a földszintig, ahol a nappaliban lévő órára pillantok. Időben vagyok, szóval felvettem az egyik dzsekimet és a táskámat leakasztva a fogasról, bezárkózok és az alig kétutcányira lévő buli színhelyére veszem az irányt. Az este viszonylag hűvös és az égen csak úgy világítanak a csillagok a holddal egyetemben. Gyönyörű látványt és kellemes érzést nyújt az embernek, ha sétál.

Alig fordulok be az utcába, már hallani a hangos parti mixeket. Pedig nem pár háznyira van barátnőm háza, hanem még jóval bentebb. Végül is öt percembe telhet, amíg az alig megvilágított utcában megtalálom, Hye Lin házát és be se kell csöngetnem, hiszen az ajtó tárva nyitva. Nem tudom, mit gondol. Simán bejöhetnek idegenek rajta, bár ha a természetét veszem, akkor nem nagyon érdekelné.

- Itt leszek, ha kellenék. – egy enyhe fuvallat süvít át rajtam, mire egy kicsit összehúzom magamon a dzsekim.

Úgy csinál, mintha nem tudnám mindezt.

Ahogy besétálok a ház ajtaján rögtön meg csap az erős pia és cigarettaszag. Hogy nem tudnák kint etetni a rákjaikat…

- Mi Kyong drága! – megijedek egy hirtelen felkiáltott vékony hangra mellőlem.

-Hye Lin, az Istenért! Ne ijesztgess! – öleljük meg egymást és rögtön elkérné kabátom, de úgy döntök, maradhat.

-Gyere a bárpulthoz! Igyunk valamit!

A kisebb tömegen kell átverekednünk, hogy a beépített bárpultja elé leüljünk.

- Na csajszi! – tol elém egy felest, amit Hye Lin húga töltött ki nekünk, Hye Kwang – Hogy megy a sorod? Van már pasid?

-Dehogy van. Jelenleg a munkámra koncentrálok, ők még várhatnak.  – húzom le egyszerre a kispohárban lévő italt és újat kérek.

-Ez a beszéd. – veregeti meg a vállam és elém tolja az újabbat – Viszont a pasik nem fognak örökké várni, ezt tudnod kell.

-Valahogy nem is vágyom mostanában rájuk. Túl sok szerencsétlenség történik velem. – ahogy számhoz emelem az italt megáll a kezem és újra Jin jut eszembe.

-Hogy-hogy? – Hye Lin szemöldökei az ég felé kúsznak.

-Hát érdekes dolgokat élek át. – veszek egy mély levegőt és a második kört is lehúzom –Legyen ennyi elég.

-Hát jó. – vesz magához két koktélt és feláll –Menjünk egy nyugisabb helyre! Mutatni akarok valamit.

Szó nélkül követem őt egészen az emeleti szobájába, ahol két srác van. Úgy tűnik ő már több meneten is túl volt, vagy csak lesz. Leülünk egy-egy fotelba és a két srácot kiküldi, az egyikőjük pedig bezárja az ajtót maga mögött.

-Miről szerettél volna beszélni? – rakom keresztbe lábaimat és hátradőlök.

-Új szerzeményem van. – értetlenül követem végig azt a mozdulatsorát, amint a mellei közé nyúl és kivesz belőle egy kis tasakot, amiben fehér por található.

Kisebb villámcsapás ront belém és elszörnyedek a látványon. Az emlékek újra megrohamoznak, és szinte látom magam előtt, hogy drogosan, ittasan ülök otthon, a kanapémon egy buli kellős-közepén, és csókolózok egy vadidegen sráccal. Az azutáni napon semmire nem emlékeztem.

- Mit akarsz azzal? – a szívem hevesen kezd el verni. Nagyot nyelek.

-A húgom barátja elég jó drogcsempész és megkértem, hogy a legújabb ütős cuccból hozzon nekem. Elég borsos ára volt, de garantáltan beállsz tőle. Kérsz? – lebegtette meg előttem a kis tasakot, mire egy csöppet kísértésbe estem.

-Mi Kyong! – hallom meg fejemben Jin határozott hangját – Azonnal tűnj el onnan!

-Na, Mi Kyong? – vigyorog rám Hye Lin – Te lehetsz az első, akik kipróbálja. Tudod! Mint anno.

Fejem hirtelen lüktetni kezd és ellökve magamtól kezét, amiben a tasak van, gyorsan kiszaladok a szobából az amellett álló két srácot fellökve és a földszinten átrohanva a tömegen elhagyom a házat. Levegőt kapkodva szaladok az utcából kifele, és ahogy a főútra térek, valamelyest megnyugszok, de csak akkor lesz jobb, ha már otthon leszek. A járdán is szaladva igyekszem abba az utcába, amit jól ismerek, és ahogy odaérkezem, már fordulnék be, amikor erős fény vakítja el tekintetem és utána már csak sötétséget látok.

Amikor magamhoz térek, újra erős fényzuhatag lepi el a látóteremet, viszont hamar hozzászokok, és akkor veszem észre, hogy egy kórház egyik szobájában vagyok. Lassan felülök, és kissé megrökönyödök, ahogy Jin mellettem félig feküdve egy székben alszik. Hogy kerül ide? Én hogy kerültem ide? És miért nem annyira halvány az alakja, mint máskor?

Lassan nyitogatni kezdi szemét és hatalmasat ásítva egy enyhe mosolyt ereszt el, amint meglát.

-Hát felébredtél? – ül közelebb hozzám –Féltem, hogy nagyobb bajod esik.

-Hogyan-

-Megbuktam, mint angyal. – nyögi ki a szavamba vágva, én pedig a hirtelen kijelentésére csak kerek szemekkel és tátott szájjal bámulok rá –Hehe… Viccesen nézel ki.

-Miről beszélsz? – kérdezem tőle.

-Akkor elmagyarázom részletesen. – nyel egy nagyot és belekezd – Beléd szerettem és ez az Angyalok Főtanácsához jutott. Tegnap este, amikor ott voltál Hye Lin-ék akkor hívattak oda és szembesítettek a ténnyel, hogy megbuktam, mint angyal és hogy halandóként kell élnem az életem további részét. Elveszítve az erőm, amivel megvédhettem az embereket. Akkor történt, hogy elütött egy kocsis, és ha időben ott lettem volna, akkor ez nem történik meg.

A mondandója végén lehajtotta a fejét és én döbbentem meredtem rá. Én viszont csak két nagyon érdekes szót ragadtam ki az egészből.

-Belém szerettél? – kérdek rá, mire kérdésemre felkapja a fejét.

- Heh… - mosolyodik el és felállva a székből, mellettem foglal helyet –Már nagyon régóta.

Arcom pírba borul és nem tudom hova kapjam a fejem zavaromban.

-Aranyos, hogy így zavarba jössz. – kezével felemeli fejemet és késztet arra, hogy most gyönyörűen csillogó szemeibe nézzek.

Ajkait lassan az enyémhez érinti és mintha egy kis szikra is fellobbanna. Talán elvesztette az emberek védelméhez az erejét, de a saját varázsa megmaradt.