Hungary KPop Fanfiction

Sziasztok^^
Egy fanfiction-ös csoportot kreáltam, ahova várlak titeket szeretettel. Igaz még nem annyira sokan vagyunk, de ha tudtok akkor segítsétek a csoportot tagokkal. Még hozzá úgy, hogy ajánljátok a barátoknak.
Ennyit szerettem volna veletek közölni.
További szép napot kívánok!!!^^
Hungary KPop Fanfiction

He is my... - JiMin

Na sziasztok!!!^^ Ezúttal az én unnikámnak hoztam egy hosszabb történetet, születésnapja alkalmából. Még nincs szülinapja, de hamarabb megkapta ezt az ajándékot. Az ő szemszögéből fog részben játszódni és az ,,xxx" fogja jelezni azt, hogy ha írói szemszögből íródik. Remélem tetszeni fog neked és a többi olvasónak is. :) Igazából az a lényeg, hogy neked tessen. ;) Boldog Szülinapot előre is csajszi!!! <3

*MinJi*
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Az még hagyján, hogy ha akkor hívnak amikor tudják, hogy fent vagyok, de már a szabadnapokon is... Teljesen kikészít. És lám, az én drága bátyám NamJoon hív.
-Mi van? - dünnyögöm a telefonba.
-Neked is jó reggelt tesó! Nem akarsz átjönni hozzám? Egy kis baráti összeröffenés, itt van KiKi is.
-NamJoon szabadnapos vagyok és örülök, ha nyolcig alszom. - ülök fel az ágyamon kómásan - Hogy hogy olyan korán ott van KiKi?
-Yoon Gi.
-Jaaa. Így minden világos. De akkor sem megyek.
-Naaa. Kérlek szépen. JiMin is itt van. - nevet a telefonba.
-Honnan tudod? - csattanok fel.
-KiKitől, meg most már tőled. - ó...
-Hogy azt a marha fejed. - szitkozódok.
-Én is szeretlek. Akkor gyere át fél tizenkettőre, addigra a többiek is itt lesznek. Puszikaaa! - és lerakja a telefont.
-Hát ez teljesen hülye. - sóhajtok egyet, de elkezdek készülődni.
Mivel ha NamJoon édes, drága bátyám azt mondja, hogy összejövetel, akkor az bizony bulit jelent.
Elkezdtem kutatni a szekrényemben egy csúcs és dögös rucit - amiből megjegyzem, jó sok van, hála KiKinek - és leraktam a hozzáillő cipővel az ágyamra, amit már be is vetettem.
A fürdőbe sétálok, leöltözöm és beállok a zuhany alá, majd jó alaposan megmosakszom és eggyel már a hajamat is átmosom. Ahogy ezzel végzek a hajam köré tekerek egy törülközőt és a testem köré is. Visszamegyek a szobámba és alapos törülközés után magamra kapom a ruhát és a cipőt is. Húú, látszik, hogy rég nem volt rajtam magassarkú.
A hajamat félig megszárítom és a hajformázóval enyhe hullámokat varázsolok abba. Sminknek egy kevéske alapozót, és sötétkék füstös szemeket kenek fel arcomra. Egy leheletnyi barackos szájfény és készen is vagyok. A kedvenc fülbevalóm is behelyezem és úgy döntök, hogy az ezüst karkötőmet is felveszem. A telefonom nem kell, így azt itthon hagyom kikapcsolva. A Channel (sanel) parfümömből magamra fújok egyet-kettőt és készen állom egy jó kis bulira. Ami nappal kerül megrendezésre, de a bátyámnál sosem lehet túl korán kezdeni.
Felkapva a kulcsomat és a kötött fekete pulcsimat magamra véve indulok neki utamnak. Bezárkózok és a liftekhez megyek, ott hívom és már szállok is be a fülkébe. Csupán két percet kell várnom, hogy a földszintre érjen, ott köszönök a tulajnak és már a szabad levegőn vagyok. Hajamba belekap a lágy őszi szellő és ismét nekiiramodok NamJoon háza felé, ami nincs olyan messze. Még most sem tudom felfogni, hogy a szabadnapomon megyek bulizni az őrült bátyámhoz, de legalább ott lesz KiKi. Ha mázlim van akkor este nem szenvedek hiányt a társaságában, a másik eset pedig az, hogy Yoon Gival fogják falni egymást valamelyik alig észrevehető kis lyukban.
-Kicsi lány!! - lát meg SeokJin a bátyám házának ajtajából.
-Jinnie! - ölelem meg - Hogy vagy?
-Jól, és te? Nagyon kicsípted magad, csak nem JiMin miatt. - kacsint rám.
-Hogyan? - képedek el, mire kuncogva felhúzza a szemöldökét - NamJoon. - fújtatok dühömben.
-Nyugi van. Ő nem tudja, csak mindenki más.
-Kinyírom. - rontok be a házba -Te Kim fajzadék, gyere csak ide!
-Hugicááám!! - tolakszik oda hozzám hőn szeretett bátyám.
 Csak ekkor veszem észre, hogy alig egy óra alatt mennyi ember gyűlt össze itt.
-Lassan már egy nagyobb házat kell venned. - lökök arrébb egy igen részeg csávót.
-Hát igen, tudod...
-Ne is kezdj bele! - állítom le - Hogy hogy tudja már mindenki a fiúk közül, hogy mit érzek JiMin iránt?
-Nem mindenki. Speciel JiMin nem. - feleli egyszerűen.
-Megfojtalak! - mondom és már rákészülök, amikor meghallom barátnőm hangját.
-MinJi!! - integet bőszen - Gyere ide!
-Ezt most megúsztad, de nem kíméllek. - hagyom ott bátyám, majd botladozva elindulok KiKiék felé.
-Szia csajszi. - ölel meg, amit én is viszonozok.
-Szia. Te! - bököm meg.
-Én? - mutat magára értetlenül.
-Te, te elmerted mondani a bátyámnak, hogy bejön JiMin? - suttogom, bár a hangos zenétől nem hinném, hogy bárki is meghallaná.
-Hehe... - nevet zavartan - Az úgy volt, hoooogy...
-Ne mentegetőzz! - állítom meg - Hol hagytad a barna herceged? - nézek körül.
-Az előbb még itt volt. - néz körbe - Ott van JiMinnel. - mutat a bárpultra - Menjünk, köszönj neki!
-Ne máááár! - nyűgösködök.
-Amúgy tetszik a rucid. - dicsér meg.
-Köszi...
Magamban már tombolok, a hideg kiráz és a torkomban dobog a szívem. Mindig ezt érzem amikor meglátom, vagy a közelében vagyok, ez megy már egy jó ideje. Hogy pontosabb legyek öt éve, amikor megismertem KiKit. Akkor már együtt voltak Sugával és még mindig tökéletes párost alkotnak, annyira aranyosak együtt. Én is ilyen párt akarok alkotni JiMinnel, de ez csak mind ábrándozás. Úgyse állna össze egy olyas fajta lánnyal, mint én... ez tény és való.
-Sziasztok. - mondja barátnőm, engem meg észrevétlenül megbök, hogy mondjak már én is valamit.
-Sz-Sziasztok. - dadogom.
-Óh, szia MinJi. Wáó! Nagyon csini vagy. - mondja Suga.
-Köszi. - mosolygok rá.
-Szia MinJi. - vigyorog rám kisfiús mosolyával életem értelme. Eldobom az agyam...
-Szépségem, nincs kedved táncolni? - kérdezi Suga KiKit. Akkor én most sem fogom élvezni barátnőm társaságát.
-Most még nincs kedvem. Elég slampos még a buli, talán majd később.
Köszönöm uram!!!! Ámen.
-MINJI! - kiált fel mellettem JiMin, olyannyira, hogy megijedek - Te nagyon szép vagy!!
-Hát, öhm... köszönöm. - mondom zavartan a szőnyeget pásztázva.
Jé, de szexi ez a szőnyeg. NamJoon kicserélte?
-De tényleg. Gyere bemutatlak a srácoknak, vagyis azoknak akiket még nem ismersz. - rángat magával, én meg kérlelően visszapillantok régi jó barátnőmre, aki Sugával kuncog. Akarom mondani, majdnem, hogy a földön fekve röhögnek. Ezt megjegyeztem unni... Hüp-hüp. Várjunk csak egy szekundumot... ChimChim most azt mondta nekem, hogy szép vagyok??? Az életem egyik feltétele konkrétan azt mondta nekem, hogy szép vagyok. Jézusooooom!!!! Csípjetek meg, ilyen nincs. Ez... ez... ez... ez tuti egy álom.
Egyszeriben csak azon kapom magam, hogy vagy kettő, négy, hat... hat fiú előtt állunk.
-Szevasz JiMin! - köszönnek a kezemet még MINDIG fogó srácra - Nem akarod bemutatni a kis lányt?
-Egy, nem is olyan kicsi. Kettő, de pont azért hoztam őt. Három, vigyázni mert NamJoon húga. - nem mondod???
-Úú, akkor RapMon a tenyerén hordoz. - nevet az egyik.
-Marhára. - fintorodok el.
-Hé, most nem beszélgetni jöttünk. Dicsekedni akarok. - mondja JiMin. Hát köszönöm, hogy egy díjként kezelsz. Várjunk... Imádlak JiMin!! Mondtam már? Ja nem, nem is baj. - Nos akkor. MinJi ők itt L.Joe, MyungSoo, YongJae, XiuMin, ChangJo és HongKi. Srácok őt itt MinJi.
-Örvendünk a szerencsének. De mond csak kislány. Ki neked JiMin?? - kérdezi tőlem YongJae... azt hiszem.
-Ő az én... - félig rásandítok a srácra, remélem leszűrte, hogy segítségre van szükségem.
-A barátja vagyok. - mondja büszkén, rólam meg lefagy még az a halvány mosoly is.
Heee???? Te most szívatsz engem JiMin oppa?
Már majdnem elájultam - mivel nem igazán jutottam levegőhöz - amikor meghallottuk TaeHyung hangját.
-JiMin, MinJi!!! Gyertek igyatok egy kicsit!
-Jó hogy ez egy buli, de ez már ilyenkor kiüti magát? - kérdezem tulajdonképpen talán saját magamtól, de JiMin vissza kérdez.
-Mit vársz tőle?
-Semmit. - nevetek a végén - Szerintem vesszünk el a tömegben, amíg oda nem rángat minket a piákhoz.
-Tetszik ez az ötlet. - ért velem egyet - Na szevasztok.
Én is elhangoztatok egy gyors ,,Sziasztok"- ot és próbálom tartani az iramot JiMinnel.
-Nem lassítanál? - kérdezem lihegve - Tudod, kicsit nehéz magassarkúba szlalomozni.
-Bocsi. Akkor menjünk át a konyhába. Ott jó, ha van egy-két ember.
-Oké. - mondom és már indulunk is a helység felé.
Ahogy odaérünk nem ér nagy meglepetés, hiszen valóban alig, jobban mondva egy lélek sincs itt. Aki pedig igen az is addig amíg át nem vánszorog a tömegbe.
-NamJoonnak tényleg nagyobb házat kell vennie. - jegyzem meg hangosan.
-Az már biztos. - bólogat - Egyre több barátra tesz szert. Hogy a francba csinálja?
-Ne tőlem kérdezd. Öhm...
-Igen? - néz azokkal a sötét, fekete lyuk szerű szemeibe. Hogy miért pont fekete lyuk? Mert ugyanúgy mint a fekete lyukban, az ő szemeibe is elvesz ez ember, ha belenéz. És én minden egyes alkalommal megjárnám, de már megtanultam, hogy nem szabad belenéznem.
-JiMin-ah... miért mondtad azt MyungSoo-ék előtt, hogy a barátnőd vagyok? - hihetetlen, hogy úgy hívtam, hogy JiMin-ah.
-Azt mondtam? - döbben le és mintha el is pirult volna, de ezt csak én képzelem be magamnak - Hát, talán azért mert ez jött a számra. Ez a magyarázat.
-Értem. - mondom.
Ezután egy amolyan kínos csönd vette kezdetét nálunk, amikor is megszólalt.
-De hát én mindenkinek be akartalak mutatni. Na gyere csak! - ránt megint magával és ismét a nagy tömegben kerülgetjük hol balról, hol jobbról az embereket. És ahogy mondta tényleg MINDENKINEK bemutatott. Nem viccelek és nem túlzok... mindenkinek. Többet mászkálok, mint az ügynökségen. Kész csoda, ha nincs a lábamon egy vízhólyag sem.
Amikor megállt végre kifújhattam magam, mert hogy a bemutatás annyiból állt, hogy a nevemet elmondta - és persze annak a személynek is akinek éppen tette -, majd azt is kibökte, hogy a barátnője vagyok. Ilyenkor persze - ha lány volt az illető - egy mogorva pillantást kaptam. Ezekkel persze nem foglalkoztam, mert annál több ember gratulált nekünk és ezek között volt pár nagyon aranyos és elbűvölő lány.
Mondanom sem kell, nagyon szíven ütöttek ezek a szavak... bármennyire is jól estek. Annyira jó lenne, ha JiMinnel tényleg járnánk... A szívem sosem lenne annál boldogabb, minthogy magam mellett tudjam, azt az embert akit a világon mindennél jobban szeretek. Jó talán NamJonnál és KiKinél nem, de az a lényeg, hogy szeretem.
Ezek után már nincs is kedvem bulizni, pedig még csak fél egy sincs. Így fogom magam és elindulok NamJoon dolgozójába, ha valami bajom van mindig oda megyek és ha a bátyám nem talál akkor általában ott keres először. Szép komótosan kinyitom az ajtót és ismét megcsap az a tipikus irodai szag. Lassan becsukom magam mögött az ajtót és ugyanilyen tempóval elindulok az ablak alatti - vagyis inkább előtti - részhez, amit úgymond nekem alakított ki. Nos ez úgy nézett ki, hogy egy szélesebb párkány van kihagyva - úgy fél méter - amire rá van terítve a gyerekkorunkból maradt kis alvó paplanunk és azon vannak különböző formájú, színű és nagyságú párnák. Ide lehuppanok, kényelmesen elhelyezkedek és az ölembe veszem az egyik kisebb méretű párnikát. Kinézek az ablakon, ami tökéletes rátekintést nyert az udvarra, aminek a közepén a cseresznyefa áll. Ez is mind a gyerekkorunkból maradt meg, apuval ültettük el amikor ovisok voltunk. Sokat töltöttünk ezen fa társaságánál, sok emléket őriz és titkokat is ezerrel. Anyával ez alatt a fa alatt beszéltük meg, hogy milyen ebédet csináljunk holnapra és egyéb ilyen kis apróságok. Igaz kicsi dolgok, de nekem nagyon sokat jelentenek... főleg, hogy anyáék már nincsenek velünk.
Érzem, ahogy egy könny végigcsordul az arcomon, de azt azonnal le is törlöm. Nem szeretek sírni és anya is megígértette velem, hogy nem sírhatok a haláluk után. Idő előtt elmentek és ez nagyon elszomorít. Sajnos a halál nem válogat gazdag, szegény, csúnya, szép vagy éppen jólelkű és gonosz ember között.
-Tudtam, hogy itt vagy. - hallom meg a bátyám hangját a bejárat felől.
-Hol máshol? - sandítok rá elhúzott szájjal - Miért nem bulizol?
-Ezt kérdezhetném én is. TaeHyung és Hope hiányolnak. - böki meg a vállam - JiMin beszámolt mit csináltatok, nagyon feldobtad a napját.
-Akkor bizonyára azt is elmondta, hogy kije vagyok neki és hogy milyen jókívánságokkal illettek minket. - hajtom le a fejem.
-Te tényleg nagyon szereted. - ül át mellém.
-Jaj NamJoon! - borulok a nyakába - Miért kell ilyen nehéznek lennie mindennek?
-Akadályok nélkül nincs élet hugicám. Minden tele van akadályokkal, még a legegyszerűbb dolgok is. - ölel át.
-Mit csináljak? Olyan rosszul estek azok a gratulációk, mert tudom, hogy valójában nem is lehet köztünk semmi. Ő nem úgy tekint rám, mint egy barátnő jelöltre, hanem mint a haverja húgára, vagy egy barátra.
-Akkor magyarázz meg nekem valamit. - itt tart egy kis szünetet - Miért mondta azt mindenkinek, hogy a barátnője vagy?
-Azt mondta nekem, hogy ez jött a szájára. - felelem.
-Hülye, még hazudni sem tud. Az ilyen srác nem mondana ilyet, ha nem táplálna mélyebb érzelmet a kiválasztottja iránt. Tudod mit csinál amikor a közelében vagy? - megrázom a fejem - Bámul. Erősen bámul és közben a szemében csillog az a kis reménycsillag, ami azt jelenti, reménykedik abban, hogy egyszer te teszed meg az első lépést. Elmondom még neked azt is, hogy ő folyamatosan - ha nem konkrétan -,de mindig te vagy a téma nála. Nem túlzok, ez így van.
-Komolyan? - kérdem félve. Nem nagyon hiszek az ilyen beszédekben, általában ezek csak bátorításként vannak. Hát... nem tudom mit higgyek.
-Igen. - nyomja meg a szócskát - Ha meg tévednék - nevet -, ami nem lehetséges, akkor is kimész emelt fővel és megmutatod neki milyen dögös kishúga van a legjobb haverjának.
-Igazad van. - bátorodok fel - Ki fogok menni és egy jót fogok bulizni. Húhúúú bratyó, ma egy partiállat leszek.
-Ajánlom is. Na gyerünk húgi! - ránt fel ülőhelyzetből és már lépkedünk is a hatalmas nappaliba.
Akkor bulizzunk...

xxx

MinJi újult erővel vetődik bele a bulizásba Taehyung és J-Hope mellett, akik szintúgy olyan pörgősek, mint a lány. Eközben KiKi Sugával és Jinnel iszogatják a wiskys kólát, míg JungKook és JiMin bőszen beszélgetnek, amikor is megjelenik mellettünk NamJoon.
-Szevasz NamJoon. Megtaláltad MinJi-t? - kérdi Kook.
-Igen, a dolgozóban volt.
-Oda nem akkor szokott menni, amikor boldogtalan? - kortyol italába mondata után JiMin.
-De, egy srác miatt. Aki észre sem veszi, hogy mennyire szerelmes belé, de a srác is bírja őt. - mondja célozgatva JiMinre.
-Ki az? Szétverem. - képed el az izompacsirta.
-Haver! - teszi JiMin vállára a saját kezét JungKook - Rólad beszél.
JiMin megdöbbenten néz a fiatalabbra, majd Rap Monsterre, aki csak bólint.
-Nincs az az isten...
-De igen JiMin. Úgyhogy fogod a segged, odamész hozzá és kiöntöd a szíved. Világos voltam? - veszi komolyra a dolgot.
-Mint a nap. - mondja félve JiMin. Ilyenkor megrémiszti NamJoon, de igaza van. Meg kell tennie azt a dolgot, amire egyáltalán nincs felkészülve és nagyon be van rezelve MinJi reakciójától.
JiMin nagy levegőt véve nyomja Rap Monster kezébe az italát és a tömegen átfurakodva keresi a lányt, végül meglátja a bárpulttól alig két méterre Taehyunggal és J-Hope-pal. Feszengve furakodik még beljebb a tömegben, és alig két perc múlva már odaér a három kacarászó fiatalhoz.
-Sziasztok. - köszön JiMin, amit viszonoznak is - MinJi, beszélhetnénk? Csak ketten.
-Mmm, persze. Menjünk ki a kertbe, mert már zavar a zene.
A srác csak bólint és felkapva a kabátos szekrényben lévő kabátját indulnak ki a konyhán át vezető úton, amivel tökéletesen szemben van vele a tölgyfa. Lassan sétálgatnak a fűben, ahol itt-ott lehullott, sárgás falevelek hevernek.
-Miről szeretnél beszélni? - kérdezi a lány kifújva a levegőt, ami egy kis köddé alakul.
-Hát, tudod NamJoon elmondta, hogy a dolgozóban talált meg...
-Szuper. - húzza el a száját MinJi.
-Igazából örülök, hogy elmondta ezt. Aggódtam érted.
Ahogy ezt JiMin kimondta a szél drámaian elkezdett süvíteni, amire NamJoon húga összehúzta magát. A srác szó nélkül levette kabátját és ráadta. MinJi egyre inkább érzi a testében szétáramló melegséget, amit a fiú szava és tette vált ki belőle.
-Miért is aggódtál? - pásztázza tekintetével a földet.
-Még magam sem tudom, hogy hogyan, de régóta nem úgy tekintek rád mint egy barátra. Sokkal inkább nőre, aki eltökélt és okos, mégis bolondos és pörgős.
Szavai szinte felrobbantották MinJi lelkét. Nem tudta felfogni ezt az egészet. Teljesen lefagyott...
-MinJi... azt hiszem, hogy... beléd szerettem. - néz tökéletesen puha arcára.
-Hiszed vagy tudod is? - pillant fel rá.
-Érzem. - JiMin közelebb húzza őt derekánál fogva, amire MinJi megborzong, még a meleg kabátban is - Szeretlek MinJi és tudom, hogy így érzel te is.
-Gondolom ezt is a bátyámtól. - húzza fel a szemöldökét, egyszerre kezdenek el nevetni, majd pár perc múlva ez is abbamarad. - Tényleg így érzel?
-Teljes mértékben, ez nem kétség. - hangja és tekintete határozott - Kim Min Ji, leszel a barátnőm?
-Min változtatna az, ha azt mondanám, nem?
-Semmin, mert úgy is az enyém lennél. - JiMin szája egy rossz-fiús mosolyt vesz fel.
-Akkor meg miért kérdezed?
-Nem mondanál egyszerűen egy igent vagy nemet? Kérlek...
-Igen.
-Mi igen? - értetlenkedik a fiú, MinJi megforgatja szemét.
-Igen, leszek a barátnőd te izomgolyó. - üt JiMin vállába, aki abban a pillanatban magához rántja és időt sem hagyva, hogy reagáljon szájon csókolja MinJi-t. Ő kitágult szemekkel nézi a fiú arcát, majd ahogy felfogja a helyzetet viszonozza azt. JiMin bal keze felbátorodva kúszik MinJi derekára, a másik pedig arcát fogja. Eközben MinJi mindkét keze szerelme nyaka körül pihen, pontosabban fogja le. Nem hiszi azt, hogy ez lenne a valóság, pedig a csók, a bentről jövő zajok és az egyre enyhülő hideg ezt támasztja alá.

-

-Anya!! - kiált hangosan KiKi-nek a lánya - Hol van a babám?
-Kérdezd meg MinJi-t. - mondja miközben az ebédet főzi a konyhában.
-MinJi! - ajaj, most engem vesz célba.
-Hol a francba van ilyenkor JiMin? - kérdezem magamtól, majd amikor megfordulok a szívroham majdnem, hogy elkap. - JiMin! Ha még egyszer mögém mersz állni én kiheréllek.
-De most miért? - néz rám aranyosan. Á, már tudom miért szerettem bele annyira.
-MinJi néni! - YeEun hangja hallatán szinte beleugrok szerelmem karjaiba, amit a kis töpszli nem hagy ki nevetés nélkül. - Hol a babám? - teszi fel újra a kérdést.
-Nincs. - dugom el JiMin háta mögé, most körülbelül olyan lehet mintha ölelném. - Eltűnt.
-Nem is. Ott van JiMin bácsi háta mögött. - mondja miközben odasétál, de én vele arányosan fordulok körbe JiMinnel, hogy ne lássa meg a babáját - MinJi néni~
-Amikor mondom fogod a babát és felszaladsz vele az emeletre. Oké? - suttogom JiMin fülébe, majd válaszul csak bólint - MOST!!
Ekkor JiMin nekiiramodik és YeEun utána fut. Én derekamat fogva ülök le az étkezői székre, majd csatlakozik drága barátnőm is.
-Yoon Gi mikor ér haza? - kérdem ránézve.
-Sziasztok! - lép be az emlegetett.
-Most. - mondja KiKi, miközben Yoon Gival csókot váltanak. Aranyosak, de még mindig irtózom attól, hogy előttem csinálják ezt.
-Milyen volt ma YeEun?
-Mint mindig, egy ördög volt. - sóhajt KiKi.
-Na majd kifárasztom és akkor nem lesz olyan rossz. NamJoon? - kérdez engem.
-Még a dolgozóban takarítja a könyveket.
-Most komolyan rávetted őt? - adja oda kabátját KiKinek. - Á, inkább megnézem a törpémet.
-Fent vannak az emeleten JiMinnel.
-Köszi. - mondja már a lépcsőről.
-Hogy bírod? - fújom ki a bent tartott levegőt.
-Nehezen, de el kell viselni. Neked is nehéz lesz. Hanyadik hónapban is vagy?
-Shhh!! - csitítom el - Halkan. Rajtad kívül még senki nem tudja. Amúgy második.
-Még nem mondtad el NamJoonnak sem? - döbbenve ül szembe velem. - Mikor akarod?
-Amikor eljön az idő.
-Nem sokáig húzhatod az időt. Amikor én voltam várandós YeEunnal a második hónap végénél már valamivel nagyobb hasam volt. - pillant rám, majd hirtelen feláll és a konyhába megy - Szólj a srácoknak, hogy kész a kaja.
Én szófogadóan szóltam mindenkinek, majd amikor a bátyám dolgozójába értem ott találtam a banda többi részét. És én még azt hittem egyedül képes lesz megcsinálni azt amivel megbíztam.
Mindenki csöndben leül az asztalhoz, ez a rend már négy éve van így. Azóta, hogy KiKi terhes lett YoonGitól, amikor ezt kijelentette nagyon megdöbbentünk, de nem csak mi hanem az apuka is. Pár perccel utána leesett neki a tantusz és kétszer igencsak körbeszaladt a házon. Soha nem láttam még olyan boldognak.
-Szeretnék bejelenti nektek valamit. - mondom megfontolt szavakkal, mire mindenki rám szegezi tekintetét. KiKi sejtelmesen pillant rám, majd egy fighting-ot tátogva mosolyodik el.
-Mit szeretnél mondani szívem? - teszi kezét combomra JiMin. De jó, hogy ezt senki nem látja, mert az asztal alatt játszódik.
-Öhm... Nem is tudom, hogy hogy kezdjek bele... Öhm... Én is babát várok. - nyögöm ki végül. A srácok tátott szájjal bámulnak rám, a bátyám kezéből még a pálcikák is kiesnek. -Ennyire rossz hírt közöltem volna?
-Mi az hogy rossz hír? - vékonyodik el szerelmem hangja, majd egy mosolyt megpillantok száján - Apuka leszek, vagyis már vagyok. Ez hogy lehetne már rossz hír? Gyere csak ide! - húz magához ahogy csak tud.
-Várjunk egy röpke pillanatra. - mondja Yoon Gi, most mindenki rá figyel - Azt mondtad, hogy te IS babát vársz. - mutat rám, majd KiKire néz.
-Jaj, dehogy is! - mondja KiKi - Egy pár hónapig még nem szeretnék babát. Elég most nekem ez a szépség. - borzolja össze kislánya haját.
-Akkor próbálkozhatunk ettől függetlenül? - húzza sunyi mosolyra a száját Yoon Gi.
-Inkább egyél. - nyom nevetve a szájába egy sushit KiKi.
-Hát JiMin fiam. Eljött az idő, hogy beszélgessünk egy jót. - csapja össze a tenyerét bátyám.
-JAJ!!! - jajdul fel egyszerre mindenki, amiből később nevetés alakul ki.
-De most komolyan JiMin. Miért nem használtatok óvszert?
-Mi az az óvszer anyu? - kérdezi nagy érdeklődéssel KiKitől YeEun.
-Na ezt magyarázd ki NamJoon. - mondja KiKi a bátyámnak.
Ezt követően mindenki nagy nevetésbe kezd. És nekem ilyenek között kell majd felnevelnem a babám.
-Akkor igyunk JiMin és MinJi közös babájára. - áll fel V.
-Így is hülye vagy nem kell, hogy még jobban az legyél. - oltja le Hoseok.
Ismét hatalmas nevetőgörcs iramozza meg a társaságot. A hülyeség terén mi verhetetlenek vagyunk.