The passage of time - Optional bias

A szoba, ahol ülök kong az ürességtől nélküle. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire érzelemmentesen folytatódik az életem, ha nem lesz velem. Néha még előtör a keserűség, amit nem tudok eltakarni. A szemében láttam a napfény sugarának csodálatos fényét, az arcán azt a csodás és egyben ellenállhatatlan mosolyt, miként felém küldte. Bőrének puhasága, kezének bizsergető tapintása, ahogy hozzámért. Az önfeledt nevetése, a hangja, amely elindított bennem egy lavinát, amit nem lehet megállítani. Ahogy megölel és a fülembe suttogja szenvedélyes hangon: ,,-Szeretlek." Ez mind már elmúlt. Nincs többé. Amikor autóba szállva elmentünk piknikezni, csak úgy a folyóhoz és ott töltöttük az egész napunkat. Estére pedig borral ünnepeltük meg a három éves évfordulónkat, ez is bizonyította, hogy szerelmünk határtalan. Csak feküdtünk a sötét, csillagos ég alatt a pokrócon, fejem a karján pihent és kezem hasán csücsült, jó szorosan körbeölelve azt. Úgy átérezném még azokat a pillanatokat, amikor a szabadnapunkon együtt pihentük ki a fárasztó napok fáradalmait, takaróba bújva. A karjaiban megnyugvást találtam, a közelében éreztem, hogy senki sem tud bántani. Ahogy rám nézett tudtam, hogy ez a kapcsolatot senki nem tudja elrontani, mert a ragaszkodás, a szerelem, olyan mértékben nagy, hogy egy mérőműszer kiakadna mérés közben. Ahogy ölelt, miközben feküdtünk simogatta vállam, karom, ahogy suttogott a fülembe... Olyan jó érzés volt. Ezeket a pillanatokra a szoba mind visszaemlékszik, arra is, amikor szorongva letérdelt elém, megköszörülte torkát és feltette a kérdést: ,,-Hozzám jössz feleségül?"

A boldogság csillogó köde vett körül engem. Hát még amikor anyuval,a nővéremmel és az ő édesanyjával mentünk ruhát vásárolni. Hiába nem engedtem beleszólást a ruha stílusát illetően, mégis fontos volt a véleményük. Nagyon fontos. Amikor együtt választottuk ki a díszítést a kerthez megfelelően, amikor a tortát és az ételeket válogattuk és amikor az öltönyöket nézegettük. Bár volt, hogy nem tetszett neki az én ízlésem, mégis megegyeztünk. Elérkeztünk az esküvő napjához. Ha azt mondom, hogy minden a feje tetején állt, akkor nem hazudok. Nemhogy mi voltunk idegesek és izgatottak, hanem anyuék és mindenki más. Az idő nekünk kedvezett és gondtalanul lezajlott minden. Az oltárnál - hiába nem vagyok és voltam ideges típus - azt hittem, hogy ott helyben összesek idegességemben. Viszont mikor kimondta azt a szót, már semmi nem akadályozhatott meg, hogy véghez vigyük ezt. Az aznapi éjszaka, amit vele töltöttem, már a nászéjszakán feledhetetlenül élvezetes volt. Nem lehet az ilyet elfelejteni csak olyan könnyen, annyi idő van rá, hogy élvezhessük, de valahogy mégis kevés rá. Hazaérkezvén a nászútról sok dolgot kellett elintéznünk, nekem itthon volt sok munkám, neki külföldön, de még ez sem okozott köztünk feszültséget, a távolság csupán egy szó, ami számunkra csak a semmi. Szerettük egymást és ez volt a lényeg. Két hétig volt távol tőlem és hiába nem olyan sok idő, nekem mégis az volt, hiszen ragaszkodtam hozzá. Aztán telefonált, hogy már elindultak Japánból és repülőre ültek. Bárcsak ne tették volna... Vártam és a munkatársai családjai is ezt tették, de a gép még két óra múlva sem szállt le. Még az este bekapcsoltam a tévét, hátha csak vihar miatt nem engedték elindulni őket, de nem... A gép, amire felszálltak meghibásodott és a tengerbe zuhant rengeteg ember halálát okozva. Én döbbenetemben azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy a földön vergődjek. Milyen sablonos, igaz? Ennyi dolgot átéltünk boldogan, akadályok nélkül és erre jön ez a monstrum, ami elszakít minket egymástól. Számítani lehetett ilyenre, de nem gondoltam volna, hogy tényleg elérkezne egy ilyen pillanat. 

Hát így történt, hogy most én itt ülök és forgatom ujjamon az ezüstgyűrűmet, amit soha nem vettem és nem is fogok levenni. Talán a fájdalom, ami körbevesz az idő múlásával eltűnik, de addig is a saját bujaságom vezetett helyzetben fogok heverészni. Az idő múlásával minden elmúlik és begyógyítja a nagyon friss, elmúlhatatlannak tűnő sebeket is.

Sex and Love +18 - Suga

Újonnan vásárolt cuccaimban sétálok az úton, késő este van, körülbelül fél tizenegy. A lámpák adják csak a fényt és talán még az erre járó autók fényszórói. Szóval, úgy azokon kívül semmi. Szomszédhiányban szenved az a pár lakó is, akik ezen a környéken vettek lakást. De nekünk ez pont kapóra jön, hiszen nem hallanak minket és a házból jövő hangokat. Már látom Yoon Gi házát is, nem nehéz észrevenni, mert egy domb legtetején van felépíttetve és bazi nagy is. Előkotorászom a telefonom táskámból és előkeresem a névjegyzékben Yoon Gi számát. Rányomok és kicsöng, majd felveszi.
-Szia édes! Merre jársz? - kérdi a vonal másik oldalán. Látom magam előtt, ahogy boxerben terpeszkedik a szobájában lévő nagy fotelban és velem beszélget.
-Szia macikám! Már a domb aljánál járok. Úgy öt perc és odaérek. Várj rám!
-Én mindig várok rád. - hangjából ítélve már nagyon kíván -Siess!
Ezzel leteszi a telefont és én is elrakom. Annyira tudok örülni a domb mászásakor, hogy én nem vagyok az a nőies lány. Ha most ezt magassarkúban tenném meg, olyan nagy valószínű lenne, hogy a második lépésnél orra buknék. Nagy nehézségek árán, de felbattyogok a domb tetejére és megállok pár percre. Mindig ezt teszem, amikor idejövök. Olyan csodás innen a város. Örülök, hogy nem a fővárosban élünk, így kevésbé nyüzsögnek az emberek és az autók.
A felemelő látványt megcsodálva még pár métert sétálva a kétemeletes ház ajtaja előtt állok. Alig kell pár másodpercet várnom és már nyitódik is az ajtó, ami mögött Yoon Gi áll teljesen döglesztő formában. Haja feltüsizve zselével, amibe annyira szívesen túrok bele, egy maximálisan férfias pólóban, és egy a combjához simuló bőrnadrágban fogad - amiben köztudott marha szexi. És persze az elmaradhatatlan kölni, amiből egy kevés is mámorba kerget. Egyszerűen imádom a létét, az ízlését, mindenét.
-Ma este is tündökölsz szívem. - ölel át szorosan és belecsókol a nyakamba.
-Azért ne túlozz! - kuncogok és én is erősen magamhoz ölelem -Viszont te - mint mindig - most is megölsz a kinézeteddel.
-Páratlanok vagyunk együtt, ugye tudod? - arcomat két kezébe helyezi és megpuszilja számat -Gyere be mielőtt megfázol.
Hamar beinvitál és a már jól ismert házban helyet foglalok a kanapén, ami -  mint most is - nagyon kényelmes.
-Pezsgőt? - kérdezi tőlem a konyhából.
-Kérek szépen. - teszem keresztbe a lábam.
Pár másodperc múlva már meg is kapom a tökéletes hőmérsékletű italom, amit kellemes csöndben fogyasztunk el.
-Milyen napod volt? - karol át hátulról.
Másik kezéből lerakja a poharat, és azzal simogatni kezdi combom fedetlen részét. Eléggé tűrnöm kell, hogy még ne izguljak fel a kelletnél hamarabb.
-Elég unalmasan telt, még a vásárlás is. - dőlök hátra és felé fordítom fejem, hogy lássam babaarcát.
-Akkor készen állsz az eseménydúsabb éjszakára. - csókol meg szenvedélyesen, amit kétségtelenül elfogadok és viszonozom is.
Közben combomat kényezteti, míg én lerakom a poharam és a felhúzott pólója alatt ingerlem hasfalát. Nyelvét végighúzza ajkaimon és csatába kezd az enyémmel, míg levegőhiányban elválunk egymástól.
-Folytassuk fent. - harap bele alsó ajkába két lihegés között, majd gyors léptekkel felmegyünk az emeleten lévő szobájába szinte berobbanunk -Már nagyon kívántalak.
-Hát még én téged. - szántom végig ajkaimat nyakén és itt-ott megszívom.
-Hé! - kuncog -Nekem holnap munkába is kell mennem.
-Hát menjél! - csókolom meg -Legalább tudják, hogy vad éjszakád volt.
Reakciója csak egy nevetés volt és már folytatta is, amit elkezdett. Fenekemen végigsimít és párszor jól meg is markolja. Vad csókolózásba kezdünk, harapjuk egymás száját, ahogy érjük és nyelveink nem tudnak már olyan könnyen elválni egymástól. Kezemmel kikutatom nadrágja korcát és próbálom kicsatolni övét, ahogy az sikerül, a nadrágja gombját is kigombolom.
-Türelmetlen vagy. - nevet bele fülembe és a nyakam kezdi kényeztetni.
-Te vagy az, aki túlságosan is kedveli az előjátékot. - rántom le róla a gatyáját, ami nem kicsit lepte meg. de csak egy kacér mosollyal díjazza.
-Hát, ha te így játszol, akkor én is. - elhúzódik tőlem és lelök az ágyra.
Épphogy csak meg tudok támaszkodni, hogy ne süppedjek teljesen bele az ágyneműbe. Majd ráül a csípőmre és lehúzza rólam a felsőm, ami elrepül a szoba egyik végébe. Ajkain végighúzza nyelvét és teljesen elfektet az ágyon, hogy tökéletes rálátásra legyen felsőtestemre. Karjaimat lefeszíti kezeivel és szája újabb felfedezőútra indul nyakamtól egészen a melleimig. Egyre sűrűbb sóhajok hagyják el torkom, közben feljebb emel, hogy ki tudja kapcsolni a melltartómat, és azt is eldobja. Nadrágomat kigombolja, csöppet felemelem csípőm így az is könnyedén lejön rólam. Végül már csak fehérneműben vagyok, de rajta még mindig ott ékeskedik az a sötétkék felső, amit már kiéget a tekintetem, mert látni akarom, ami alatta van. Tétova nélkül megfogom pólója alját és lehúzom róla. Így most már kvittek vagyunk. Újra szétterít és ugyanabban a helyzetben vagyunk mint a vetkőzés előtt. Nyelvével bimbómat ingerli és harapdálja az azt körülvevő területet, eközben már kiszabadítom kezeimet, hogy ne csak feküdjek kiszolgáltatva neki. Nem szeretek tétlenkedni.
Kezeivel immáron fejem mellett támaszkodik, míg én már kezemmel bebarangolom felsőtestét és lekúszok boxerjához. Az anyagon keresztül simogatom, ő pedig már lihegések közepette válik el kebleimtől.
-Mi lenne, ha akkor hagynál elmenni, amikor már benned vagyok? - csókolja meg nyakam újra.
-Mi lenne, ha belehúznál? - sürgetem.
-Hát rendben. - több sem kellett neki, azonnal lehúzza rólam a bugyimat és rögtön két ujját helyezi belém.
A szobát percek alatt betölti a lihegésem, amit kényeztetése vált ki belőlem. Közben csiklóm is kap egy kevés dédelgetést, majd mikor már látja rajtam. hogy megőrjít leveszi boxerját és belém hatol méretes férfiasságával.
-Aaahhh... - nyögök egyet -Yoon Gihh...
-Tudom. - hangjából ítélve ő is mámorba kerül.
Tempónk először még lassabb, de nem is sokára már elég ütemesen közeledünk a csúcs felé. Ahogy érezzük a véget gyorsabb tempót veszünk fel és nem is sokára el is élvezünk, amit szapora levegővételei követnek. Óvatosan kihúzódik belőlem és kiterül mellettem szerelmem, magunkra húzva a takarót. Szorosan magához húz és így néz tovább engem.
-Még mindig annyira jó vagy. - csókol meg olyan szenvedéllyel, amit nagyon ritkán érzek meg.
-De te is ám. - simítom végig kezem selymes arcán.
Letesszük fejünket a párnára és tovább bámuljuk egymást csöndben.
-Miért nem költözöl ide? - kérdezi hirtelen, ami nagyon meglepett.
Bár már többször is megkaptam tőle ezt a kérdést, nem tudom miért nem feleltem rá. Talán nem álltam készen rá, de tudom, hogy vele akarok lenni még nagyon sokáig.
-Nem tudom. - sóhajtok és mellkasába bújok -Lehet, hogy ide fogok.
-Mikor? - simogatja hátam -Szeretnélek a közelemben tudni. Az a környék nem neked való.
-Nem tehetek mást, de ha biztosan akarom, akkor szólok.
Felnézek rá és újra megcsókoljuk egymást.
-Szeretlek KiKi. - dörzsöli össze az orrunkat.
-Én is nagyon szeretlek Yoon Gi. - puszilom meg arcát és mára próbálok elszenderülni.
Remélem lesz egy csodás álmom vele.

You are Mine - Tao

Tao-val épp kézen fogva haladunk a Han-folyó partjára, ahol a barátaink szerveztek egy kis bulit kikapcsolódásképp. Semmi pia, szeszes ital, ami fejünkbe szállhatna és tönkre tehetné az egészet, hanem csak mi, grillezett kaják, körítések, pár üveg inni-való. A mi baráti társaságunknak csak ez kell.
-Kíváncsi vagyok most MinJi hajára. - kezdeményezek beszélgetést, hogy hamarabb teljen az út -Láttad Instagramon azt a képet, amit megosztott?
-Én is. Úristen! - nevet -Úgy néz ki, mint egy hontévesztett papagáj.
-Nekem mondod? - vigyorgok én is -MinGi sírva röhögött, amikor kijött MinJi a fodrásztól. Viszont a hajának a fazonja tetszik.
-Az tényleg nem rossz. Illik hozzá és végre nem az a béna kleopátra stílusú van neki.
-Ne is mond! Az nagyon brutális volt.
A beszélgetésünk abba marad és tovább sétálunk az egyre közeledő Han-folyó partjához. Amikor odaérünk sokan már nagyobb csoportokba beszélgetnek és nevetgélnek. Meglátnak minket és egy emberként köszönnek. Baekhyun és társasága, valamint MinJi barátnőmék jönnek ide hozzánk.  Tao-t szinte megrohamozzák a srácok, örülök neki. Főleg, hogy ő kínai és a kis bagázsban nincs több kínai. Volt már, hogy BaekHyun-ék nem fogadták el az egyik ismerőst. Igaz az részben azért volt, mert a srác is mogorva és bunkó volt, Tao pedig nagyon alkalmazkodó és barátságos. Részben ezért szerettem belé, részben pedig azért, mert kedves és segítőkész.
Segített a munkában is. Tudniillik egy munkahelyen dolgozunk és én újonc voltam, amikor ő már rég ott dolgozott.
-KiKiiii!!! - ugrik a nyakamba MinJi -Mizu van??
-Semmi érdekes nincs. Na hadd nézzem a hajad!
Elenged, egyet hátralép és drámaian hátradobja haját, és így még jobban fénylik, mint alapjában véve.
-Na? - mosolyog önelégülten -Hogy tetszik? Kircsi mi?
-Az. - nevetek fel, közben Tao-ék is hozzánk verődnek.
-Mi ez a nagy boldogság nálatok? - karol át és puszilja meg a fejem szerelmem.
-Szerinted Tao? Milyen lett, ha már dongsaeng nem értékeli rendesen!? - néz rám csúnyán.
-Én nem is mondtam semmit. - védtem magam.
-Éppen ez az. - mondja vékony hangon nevetve.
-Na jó! - csapja össze tenyerét Kai -Üljünk le a lepedőkre! - mutat a pár méterre található színes plédekre, amik le vannak a fűre.
Jó rálátás nyílik a folyóra és a Nap utolsó melegét is kiélvezhetjük, majd később kezdünk hozzá a sütögetéshez. Van aki ül és van aki fekszik. Mi Tao-val az utóbbiak vagyunk. Macikám kifeküdve bámulta az eget, én pedig a hasán terültem szét.
-Olyan jó csak így feküdni és nem csinálni semmit. - szólal meg Chen.
-Igen. - helyesel mindenki.
-Viszont én elkezdem sütni a husikat. - pattan fel helyéről Kai.
Néhányan közülünk figyelemmel kísérték mit csinál, de közben segített még neki KyungSoo és SeHunnie is, hogy ne csak egyedül birkózzon meg a vacsoránkkal.
-Mit szólnál, ha holnap elmennénk a vidámparkba? - veti fel ötletet ZiTao.
-Mm... - bújok jobban belé -Nagyon jó ötlet. -, majd puszilom meg arcát.
-De jó látni így titeket. - furakszik mellénk Chen és MinGi.
-Mármint hogy? - kérdi kicsi pandám nagyra nyílt szemekkel.
-Ilyen boldognak. - mosolyog Gi és lehasal -Becsüld meg KiKi-t Tao! Sokan szeretnének még járni vele.
-Az első adag kész!! - kiáltja el magát KyungSoo és XiuMin máris megrohamozza azt.
-Semmiképp nem adnám őt senkinek oda, még ha ő maga kérné sem. - nevet fel a végén, amit mi is ilyen gesztussal követünk -Szeretem és nem fogom odaadni másnak.
-Aww... - terül szét a földön MinGi -Mikor lesz nekem ilyen aranyos pasim mint neked?
-Akkor én milyen vagyok? - néz nagyokat Chen.
-Öhm... - araszol testével arrébb Gi -Kedves. - vigyorog.
-Jól van. - durcázik be a srác -Este nem lesz közös pezsgőfürdő.
-Hát azért már álljunk meg egy röpke pillanatra. - játssza el a felháborodottat, mire nyom egy puszit barátja arcára -Tudod jól, hogy szeretlek.
-Tudom. - nevet Chen is és beáll a srácokhoz grillezni.
Az ő kapcsolatuk már csak ilyen szabad szellemű. Persze ezeket nem gondolják mind komolyan, hanem csak játszanak a másik fél idegeivel. Meg persze hűséget fogadtak, nem vakságot. Az első tényezőre van is sokszori példa, de inkább hanyagoljuk.
-Még egy adag kész. - erre már BaekHyun és ChanYeol is odatolakodik, akik eddig trécseltek, mint a lányok.
-Ma csináljunk valami újdonságot? - kérdezem felnézve pandámra.
Annyira hasonlít egy pandára, akit csak szeretgetni és dédelgetni lehet. Olyan gyámolatlannak tűnik, mégis nagyon erős, ha kimutatja és egyedi példány. Nincs belőle még egy másik ilyen - számomra - tökéletes srác, aki szeret engem.
-Mire gondoltál? - ajkait észrevétlenül végighúzza nyakamon, mire végigfut rajtam a hideg.
-Majd meglátod. - csókolom meg gyorsan és elillanok a többiekhez, Tao pedig hamar követ és karjaiba zár.
-Hú de szeretik egymást valakik. - ölel meg minket ChanYeol -Mizu van gyerekek?
-Csak a szokásos. - mondom neki megpöckölve az orrát -Örülünk egymás fejének.
-Azt látom. - pacsizik le Tao-val -Vigyázzatok egymásra, mert ha nem én kezellek meg titeket!
-Most megijedtünk. - vágok aegyo-t -Igaz maci? - fordulok Tao-hoz.
-Bizony. - fújja fel az arcát és halkan elkezdünk nevetni.
A fiúk hamar készen lettek a vacsoránkkal és nekiláttunk zabálni. Közben ittunk is hozzá, hogy ne fulladjunk meg a kajában és ne száradjunk ki. Minden olyan jó volt, hogy megint találkozunk velük és nem kell másra figyelnünk csak egymásra.
Sajnos a modellcég miatt nem sűrűn tudunk találkozni velük, mert én és Tao is folyamatosan dolgozunk. Bár próbálunk beiktatni minden hónapban egy-egy találkát, néha csak hónapokkal később találkozunk. De ez sem rendíti meg a szoros kapcsolatunkat.

Blog- és Íróverseny - Eredményhirdetés

Nem is olyan rég elindítottunk egy író és egy blogverseny a Facebook csoportunkban. Minden kedves résztvevőnek köszönjük a jelentkezését, reméljük legközelebb is fogtok ilyenre vállalkozni. Mindegyikőtöknek teljes szívből gratulálunk!^^

Blogverseny:

Első helyezést ért el Varju Evelin a Something New című blogjával.
A második helyezésért Vo Kati büszkélkedhet a Life with IKON and BTS blogjával.

Íróverseny:

Első helyezettünk Varju Evelin, szintén a Something New-val.

Második Etl Anna a Night of the Wolves-al.

Harmadik helyezettünk pedig Vo Kati, szintén a Life with IKON and BTS-sel.

Még egyszer gratulálunk.^^ 

Legközelebb a hónap végén jelentkezünk ismét egy újabb kis versennyel, addig is csatlakozzatok a csoportba. :3 

Hungary KPop Fanfiction