A sors akarata - Ravi (3)

-A büszkesége elég kicsi. - kuncogok
-Mi van? - ül fel a kijelentésemre
-Á, semmi. - legyintek és indulok az ideiglenes szobámba, de ő megállít a folyosón
-Kérj bocsánatot!
-Úgy látszik nem csak ott lent ütötted meg magad.
-Nem viccelek. Kérj bocsánatot vagy ki kell engesztelned.
Mindkettő elég merész húzás, de a becsületem többet ér.
-Mit kell csinálnom? - húzom el a szám...


...-Gyere el velem egy randira.
Úgy éreztem, hogy meg fogom ezt bánni.
-Huh... Más? - kérdezem félve
-Nincs. - biggyeszti le kicsit alsó ajkát, aranyos...
-Mikor? - sóhajtok
-Holnap. Valami szépet vegyél fel. - kacsint és halad a fürdő felé
-Mégis mit? Ősz van? - kérdem egy hanggal hangosabban
-Az már nem az én gondom. - na kösz...
Lassan a szobámba sétálok, de egy lépést vissza, mert megakad valamin a szemem. Az hiszem most káprázik a szemem. Nem lehet, hogy neki már meglenne... Nem.
-Tetszik? - kérdezi hirtelen a hátam mögül, mire kicsit felugrok, de válaszolok
-Jó hogy.De neked, hogy-hogy megvan? Még el se kezdték árulni. - megyek beljebb a szobába
-A nagybátyám a My Body-nál dolgozik. Nem volt nehéz megszerezni. - arcára elégedett mosoly ül ki
-Esetleg... kipró...
-Persze. - vágja rá
-Tényleg? - bólint - Köszönöm!! - ugrok a nyakába, majd észbe kapok és elengedem - Bocsi.
Lassan az apró géphez sétálok, ami a kart erősíti. Van egy talp része, az az egyik láb helyét szolgálja, aztán egy húzó rész és a markolat. Bal kéz, bal láb a helyén és elvégzem az első pár felhúzást. Hiába csak egy egyszerű gép - aminek tulajdonképpen van nagyobb és ennek kétszeres változata -, de a My Body a legjobb testépítő cég, és a gépeinek a minősége és teljesítménye is atom jó.
Körülbelül olyan lehettem az előbb, mint egy kisgyerek. De mit tegyek, ha egyszerűen imádom ezt a céget?? Hah??
-Istenem. Ez felemelő érzés volt. - ámuldozok, amikor már végzek
-Tudom~. Most, ha nem gond...
-Jaj bocsi. Már itt sem vagyok. - hajolok meg és haladok az ajtó felé, de megállok Ravi mellett - Jó éjszakát!
-Jó éjszakát! - mosolyog, de az a mosoly mos más volt...
Hát az este unalmasan telt... volna, ha nem beszél hozzám folyamatosan Hyuk. De legalább volt társaságom.
A másnap reggel is unalmas lett volna, de ezúttal HongBin boldogít minden hülyeséggel.
-HongBin~ Leugranál a boltba? - jön egy hang a konyhából
-Nem mehetne most Leo? - nyavajog
-Megválaszoltad a saját kérdésed. Nyomás. A pénz és a bevásárlólista a kis asztalon. Köszi~ - mostmár biztos vagyok benne, hogy ez MinMi volt.
-Eljössz velem KiKi? - néz rám kiskutya szemekkel

-Nem, mert velem lesz programja. - ölel át hirtelen hátulról Ravi
-Akkor megyek és megkérem Ken-t. - gyorsan túllépett rajtam
-Készülődj! Délben indulunk. - enged el, majd még félmosollyal visszanéz rám.
Szuper, de még mindig nem tudom mit vegyek fel...
-MinMi!!! - kiabálom, de ezzel megpecsételtem a sorsomat is
A ruhák egymás után röpültek ki barátnőm szekrényéből, majd pár percre megállt.
-Tökély. Amúgy minek is kéne neked egy aranyos és egyben szexi ruha, amiben nem fagysz össze?
-Hát... - pirulok el - El kell mennem Ravival randizni.
Na és ekkor jött a boldogság hormon kibocsátása, Moe virágokkal.
-De halkabban örülj már. - csitítgatom - Ez biztos jó lesz? Nem fogok fázni?
-Nem. Tessék, itt egy krémszínű naci is és mindjárt odaadom az egyik barna teli talpúm. Még jó, hogy egy a méretünk.
-Ezt az egyet áldom. - nevetek halkan
-Na gyerünk, még ki kell, hogy sminkeljelek és kell pár ékszer is. Na meg a hajaddal is kezdenünk kell valamit. - bólogat mondandója közben
-Mi a baj a hajammal? - húzom össze szemeimet
-Uncsi...
Hát... ez sokk ként ért. De igyekeznem kell, hogy időben elkészüljek. Kis butus, még azt sem mondta, hogy mikorra készüljek el pontosan.

Tehát teljesen rábíztam magam barátnőmre, amit még most sem értek, hogy mi vehetett rá. Olyan fél óra telhetett el és én már teljes pompában voltam.
A ruhám gyönyörű volt, a hajam klassz és a sminkem pedig egyszerű és szolid. Nagyon tetszett az összkép.
-Csodás munkát végeztem. - elégedett meg saját munkájával MinMi
-Jah. Most pedig megyek szólni ennek a tökfejnek.
-KiKi?
-Hm?
-Nem akarlak összezavarni, de te nem szoktál így viselkedni, amikor randira készülsz.
-Ezt, hogy érted? - kapom fel azt a kis táskát, amit MinMi készített ki nekem.
-Te nem szoktál ennyire lelkes lenni...
-Beszélj már érthetően MinMi. - emelem feljebb kicsit a hangom
-Bejön neked Ravi. - halkul el kicsit mosolyogva
-Aha~~ Persze~. Akkor már én vagyok az orosz nagykövet is.
-Én mondtam.
Nem nagyon hallgatok az ilyen megszólásaira, de talán valamelyest igaza volt. Sokkal másabb mint a többi srác és ez bejön. Megfontolt léptekkel haladtam a nappaliba, mert nem szoktam meg az ilyen magas sarkú cipőket. A srácok odakint barmulnak Ravival együtt. Nagyot nyelek, majd odasétálok.
-Készen vagyok. Mehetünk.
Körbenézve a társaságon mindenki tátott szájjal bámult meg.
-Te úgy nézel ki, mint egy lány. - mutat rám Haek Yeon
-Ezt most vegyem bóknak? - húzom fel egyik szemöldököm, de mint aki meg se hallja, folytatja.
-Ki vagy te és mit tettél az én KiKi barátnőmmel. - most idejön és körbejár - Te biztos, hogy KiKi vagy. Elől-hátul deszka. De akkor mi történt?
-De kedves vagy. Hát... öhm... randim lesz vagy mi. - jövök zavarba
-Vele? - mutat most Ravira, aki szint úgy puccba vágta magát, de engem akkor sem köröz le.
-Aha. - bólogat agyhalott módjára a srác. Ez most komolyan ennyire leblokkolt. - Gyönyörű vagy. - észhez tért!!! - Induljunk is mielőtt visszajön HongBin, mert akkor nem lesz nyugtunk.
-Megjöttem! - vágódik ki az ajtó
-Mentünk!- húz maga után Ravi - Szevasz HongBin!
-Szia HongBin!
-Érezzétek jól magatokat! - kiáltják utánunk
Egy ideig csöndben sétáltunk - kézen fogva -, már csak akkor beszéltünk amikor kiléptünk a liftből.

-Öhm... hova megyünk? - kérdezem zavaromban
-Az meglepi. Bár azt hittem, hogy kevésbé fogsz így kiöltözni. A hely ahova viszlek nagyon tetszeni fog, főleg akinek bemutatlak.
-Na jó! - álltam meg -Most már tényleg mond el hova viszel! Nem szeretem a meglepiket és izgatott is vagyok.
-Izgatott vagy? - húzza ismét arra az elképesztően aranyos mosolyra a száját.

-Inkább menjünk. - indulok el.
-Úgy nehéz lesz, ha nem tudod merre megyünk. - szól utánam
-Akkor gyere!
Mentünk tovább - kézen fogva - az ő vezetésével. Először még a nyílt utcán sétáltunk, majd egy kisebb kerületbe mentünk, de az még forgalmasabbnak bizonyult. Kezdett ismerős lenni a környék, de még nem jártam itt, majd hirtelen megálltunk.
-Most mi van? - nézek rá
-Csukd be a szemed. Innentől meglepetés.
-Ez most komoly? - bólint - Huh... Oké. - becsukom szemeim
-Na gyere. - ragad karon, és lassan sétálunk. Nem telt sok időbe, és ismét megálltunk. - Kinyithatod.

-Ezt... nem... hiszem... el. - néztem körül a My Body egyik üzletében - Ravi!
-Hm?
-Köszönöm. - puszilom arcon - Ez egy valóra vált álom.
-Várj még!
-Van még több? - döbbenek le

-Hyung Ji!

-Itt vagyok! - sétál elénk egy öltönyös, jó vágású, fess, fiatal ember. - Sziasztok! Ő az a leányzó akiről beszéltél Ravi?
-Bizony. - bólint
-Nagyon örvendek. A nevem Lee Hyun Ji, a My Body cég elnöke. - hajol meg előttem - Ne vedd sértésnek, de valahogy másképp képzeltelek el.
-Hát, másképp is öltöztem volna, ha tudom, ide jövünk. Bocsánat. Az én nevem Park Ki Ki és én repesek az örömtől, hogy itt lehetek és megismerhetem önt. Imádom a cégüket és az ajtón kikerült termékeket.
-Jó megismerni egy ilyen lelkes vásárlónkat. Amint látod nagy a sürgés forgás, mindenki elfoglalt a folyamatos rendelések, papírmunka és egyéb dolgok miatt és nekem sincs nyugtom. De nyugodtan körbenézhettek Ravi barátommal, ő már úgy is jól ismeri ezt a helyet. Érezzétek jól magatokat! - hajol meg ismét, majd mi is és már el is tűnik az ember tömegben
-Ravi. - pillantok rá még mindig sokkolva
-Mondjad?
-Imádlak. - ölelem meg szorosan
-Tudtam én. - kacag fel, majd én is
-Nézzünk körbe, jó?
És megkezdődött a randink, ami egyre izgalmasabb lett. Egy nagyon nagy álmom várt valóra. Tényleg nem tudom elhinni ezt az egészet. Kárpótlást kell kapnia Ravinak, amiért elhozott ide.
-Ez a világ legjobb randija. - állok meg egy kis padnál, ami a My Body központjában van, egy fedetlen hely alatt. - Hogy tudnám visszafizetni?
-Mondjuk egy gyengéd csókkal!?

-Első randin és itt? - de erre csak egy kisfiús tekintetet kaptam - Hát... jó.
Ezzel a csókkal lett megpecsételve a randink. Gyengéd, szenvedélyes és lágy volt, puha párnáitól kirázott a hideg. (Jó értelemben.) Úgy érzem ez egy hosszú és tartós kapcsolat kezdete.

A sors akarata - Ravi (2)

Pár másodperc múlva már nagyban fogtuk egymás kezét és próbáljuk legyűrni az ellenfelet. Megmondom őszintén elkezdett érdekelni ez a srác. Tudom, hogy elég szemtelenül viselkedik és azt hiszi le tud győzni, de ő nem az a nyápic srác akik a szokásos módon elkezdenek udvarolni. Bocsi HaekYeon...

...Mit ne mondjak, egy kicsit erősebbnek bizonyult srác, de nem ellenfél a számomra. Pár perc szenvedés után erősen nyomom le a kezét a kis asztalra. MinMi és HaekYeon csak ,,Megmondták" fejjel bólogat, amíg a többi srác döbbenten néz rám.
-MinMi, van még abból az almás pitédből? - kérdezem barátnőm fel fordulva
-Igen, ott van a hűtőben. De azt hittem nem szereted?
-Nem is akarom megenni. - sétálok a hűtőszekrény elé és kiveszem a letakart tányért.
Leveszem róla a fóliát, odasétálok a szkandertársamhoz és képen nyomom pitével. A maradékot lerakom az asztalra és mutatóujjamat végighúzom arcán, majd lenyalom az azon megragadt pitét.
-Mintha egy kicsit édesebb lenne. - ízleltem meg, míg ő nevetve letörli magáról az édességet.
Később nevükkel együtt bemutatkoztunk egymásnak és a délutánt elbeszélgettük. Olyan este 6 fele megszólal MinMi:
-KiKi~
-Hm... - fordulok felé
-Csinálsz nekem palacsintát zöldhagymával~?
-Mi az, hogy csak neked? Én is kérek. - csatlakozik HaekYeon
-Megvannak az alapanyagok?
-Igen. Még tegnap bevásároltam.
-Szóval tegnap már tudtad, hogy itt fogok kikötni és édességet fogok neked csinálni. - szedegélem elő a hozzávalókat
-Bizony. - segített be
Nem is olyan sokára elkészítettem a finomságot és mellé levest is. Először a levest fogyasztottuk el és utána kezdtük el enni a palacsintát.
-Miért nem eszel Ravi? - kérdezte Hyuk
-Mi van, ha valami mérget rakott az én palacsintámba? - szemez még mindig az étellel
-Ha megmérgeztelek volna már a levesnél megtettem volna. - mondom nyugtatásképp
-Igaz. - mondja és beleharap egyet és tágra nyitott szemmel rám néz - Ez nagyon finom.
-Donsaeng nagyon jól főz. - dicsér engem Haek Yeon
-Igen. Unnie a legjobb szakács a világon. - mosolyog teli szájjal MinMi
-Inkább egyetek. Evés után ráértek dicsérni.
-Micsoda önbizalom. - néz rám HongBin halvány mosollyal, amit viszonozok és tovább folytatom az étkezést.
Ezután fáradtan dőltünk ki a kanapén, én szinte már lent voltam a földön.
-Tényleg nagyon jól főzöl. - mondja Leo is, majd a többiek helyeslően bólogatnak
-Csak ne főznék ennyire jól. Már rosszul vagyok a saját kajáimtól. - fújtam egy nagyot
-Most miért mondod ezt? A legtöbb pasi ilyen feleséget akar. Jól főz, fehér bőrű és gyönyörű is. - áll fel Hyuk. Hogy van ennyi energiája még?
-Köszi Hyuk, de már fárasztó, hogy mindig engem kérnek meg a főzésre. Ha nő lennél meg tudnád érteni... és ezt ne vedd bántás ként.
-Jóh... - ül le a helyére
Körülbelül még fél órán át ott szenvedtünk amikor elhatároztam, hogy edzek egy kicsit és utána elmegyek zuhanyozni.
-Te magaddal hoztad a súlyzókat is? - biggyeszti le alsó ajkát Haek Yeon
-Öhm... ja. Attól, hogy vendégségbe jövök még nem muszáj elhíznom és elpunyulnom. - adok magyarázatot konkrétan nem is tudom mire.
-Akkor már értem miért volt olyan nehéz a táskád. - mondja MinMi
-Na igen. Viszont, ha most megbocsátotok én megyek edzeni. - mondom és elvonulok a Hyukkal közös szobánkba. Még jó, hogy két ágy van bent vészhelyzet esetére.
Kivéve a súlyzóimat, leülök az ágyam szélére, a bal kezembe veszem az egyiket és elkezdek számolni. Majd átveszem a másikba és ugyanezt megismétlem 30-szor. Ezt követi a fekvőtámasz és a felülés. Teljesen beleveszve a tornába, azt se vettem észre, hogy Ravi az ajtóban bámul engem.
-Mit csinálsz? - kérdezem a 15. felülésemnél
-Éppen nézlek téged.
-És miért?
-Mert tetszik a látvány.
Hogy mi?
-Heh? - állok le hirtelen
-Jól hallottad. - mondja és leül az ágyra, közvetlenül mellém, így párhuzamosan le tud nézni rám
-Höhhhh. Nem tudom mit akarsz, de figyelmeztetlek... nem vagyok könnyű eset.
-Vettem észre. - ekkor megfogta a kezem és az ölébe rántott egy mozdulattal
-M-Mit csinálsz? - mi volt ez tőlem? Soha nem volt még ilyen kétségbeesett hangom.
-Szóval a nagyságos asszonynak is meg van a gyenge pontja. - mondandója közben még közelebb húz, de már nem tudom hova.
-Állítsd le magad! - vergődök az ölében, majd maga alá helyez és fölém kerekedik.
Kezeimet lefogja és így meggátolja, hogy elszökjek. Lábaimat közrefogja az övéivel és ez a menekülési mód is kihúzva.
-Tudod mi jár most a fejemben?
-Nem, de nem is akarom megtudni. - ekkor belerúgok a nemi szervébe és összegörnyedve rám esik én pedig tovább adom az ágynak. Gyorsan felkapva a pizsamám, a tusfürdőm és a törülközőm már nyugodtan indulok is a fürdőbe. Szerencsére a srácok még kinyúlva beszélgetnek, szóval nekem szabad a pálya. Nyugodtam megengedem a vizet, közben beleöntök egy keveset a tusfürdőmből és amikor már jó habos és meleg, belelépek. Persze ruha nélkül. Megkönnyebbülés egy ilyen nap után ellazulni. Hogy ezt a jó létet fokozzam becsukom a szemeim, hátrahajtom a fejem és olyan mintha egy istennő lennék. Ez se hangzott úgy, mintha egocentrikus lennék. Dehogy is. Nem sokáig élvezhettem ezt a megnyugtató érzést, mert HongBin majdnem rám törte az ajtót.
-Mehetsz már. - jövök ki már pizsamában - Kis hugyos.
-KiKi! Nézd meg szegény barátomat! - mutat Haek Yeon a kanapén fekvő Ravira - Eltaláltad a büszkeségét.
-A büszkesége elég kicsi. - kuncogok
-Mi van? - ül fel a kijelentésemre
-Á, semmi. - legyintek és indulok az ideiglenes szobámba, de ő megállít a folyosón
-Kérj bocsánatot!
-Úgy látszik nem csak ott lent ütötted meg magad.
-Nem viccelek. Kérj bocsánatot vagy ki kell engesztelned.
Mindkettő elég merész húzás, de a becsületem többet ér.
-Mit kell csinálnom? - húzom el a szám...

Hát sziasztok! Úgy sikerült, hogy ennek a történetnek még 3. része is lesz. Hogy mikor fogok vele kész lenni? Fogalmam sincs, de jövőhéten már őszi szünet és akkor tuti, hogy kész lesz az is. Valamint el fogom indítani a következő szavazást is. Ha van kedvetek írhattok, hogy melyik bandából legyen és hogy legyen a következő yaoi. Remélem ez is tetszett és várom a további véleményeket ide és facebookra is. További szép délutánt! :)

A sors akarata - Ravi (1)

-Lécci KiKi~! Aludj nálam a hétvégén~!! - kérlel telefonon keresztül barátnőm
-Már vagy huszadjára mondom, hogy nem lehet. - mondom egyre idegesebben
-De miért~?
-Mert nem akarok. - felelem nemes egyszerűséggel
-Nagyon szépen kérlek~! Na~!
-Jól van. Csak fejezd be az aegyozást, mert idegbajt kapok. - adom be a derekam
-Jaj, de szupi~! Hidd el jól fogunk mulatni a srácokkal. - szinte látom magam előtt, ahogy fel-le ugrál, csak utána esik le, hogy miről beszél
-Mi van? Kikkel leszek még összezárva? MinMi!! Válaszolj már! - kérdezem nagyokat nézve
-Hihi... majd meglátod. Siess a pakolással. Szia KiKi~ - most meg leteszi
Hát ez teljesen hülye. Meg van zakkanva. Elmentek neki otthonról. Nem tudom máshogy kifejezni, hogy nincs valami rendben az agyával. Kikkel fogok összezárva lenni? Remélem nem valami Rilakkuma imádókkal, mert akkor én az ablakukon keresztül fogok távozni. Nem érdekel, hogy a 12. emeleten vannak és elmenekülök. De az is lehet, hogy tök normális emberekkel leszek egy légtérben... Háhá, ez jó vicc. Én vagyok az egyetlen normális barátja. Minden esetre elkezdem összepakolni azokat a cuccokat amik kellhetnek, sőt kelleni is fognak. Tusfürdő, parfüm, fogkefe, fogkrém, pizsama, egy-két ruha, fehérnemű és még pár egészségügyi dolog. Indulásra készen állok, felkapva a kulcsomat megyek az ajtó felé, azt biztosan bekulcsolom és lépkedek a lift felé. Körülbelül két perc elteltével kinyílik előttem és a bejárattal találom szembe magam. Elköszönök a gondnoktól és már az utcát járom, vállamon az utazótáskámmal egyenesen a barátnőmékhez tartok. Elég szép környéken lakom, amit egy park övez nem is olyan messze a füstös és forgalmas központtól. Jobban szeretem a természetet, mint a zsivajt és a sürgés-forgást. Nem mintha nem élnék technikai eszközök mellett csak valahogy a szabadság jobban az én látóköröm. Ezt
még aputól örököltem, talán ezért váltak el anyuval. Anyu nem szerette, ha apa elutazik a természetbe hosszabb időre. Most a válás után még jobb viszonyban vannak, mint amikor házasok voltak.
Nagy gondolatmenetem közben azt veszem észre, hogy már itt vagyok a panelháznál. Szépen bemegyek, hívom a liftet és beszállok. Várok amíg felmegyek a 12. emeletre, majd kilépegetek és a szemben lévő ajtóhoz sétálok. Jó, hogy nem kell sétálnom annyit. Becsengetek és már hallom is, ahogy MinMi kiabálja, hogy itt vagyok.
-De gyorsan ideértél. - nyitott ajtót -Már nagyon vártam, hogy gyere. Bemutatom neked HaekYeon barátait.
Hogy kijeit??
-Szia KiKi. - köszön nekem Haek Yeon
-Szia. Hogy vagy? - kérdezem tőle mosolyogva
-Jól vagyok. És te? Várj! - állít meg mielőtt válaszolnék - A drága barátnőm már kikészített telefonon keresztül
-Konkrétan igen. De nem tudok mit tenni. Valahogy mindig eléri a célját. - rántottam meg a vállam
-Várj KiKi. Had vegyem el a táskád. - mondja MinMi, majd levéve a táskám egyből le is ejti - Mi van ebben?
-Azok a dolgok amik kellenek.
-Tipikus KiKi. - nevet rajtam Haek Yeon
-Miért nevetelsz? Ne neveteljél, hallod!? - bokszolok a vállába
-Aú, te napról- napra erősebb vagy. - simogatja meg az előbb említett testrészét
-Tudom. - dobom hátra a hajam
Felveszem a földről a táskám és felkapva azt abba a bizonyos szobába indulok, ami mindig az én helyemre van ,,kibérelve". Ekkor veszem észre, hogy a mellettünk lévő kanapéról öt szempár figyel. Barátnőm sietve hozzám lép és ismerteti a felállást :
-KiKi drága, ők itt HaekYeon barátai. Haek Yeon barátai, ő itt a legeslegjobb...
-És egyetlen. - egészítem ki szavába vágva
-...barátnőm, KiKi.
-Szia KiKi~ - köszönnek nekem kórusban
-Sziasztok. - integetek nekik hevesen - Gondolom még mindig ugyanaz a helyem. - fordítom fejem MinMi felé
-Igen. Csak az a nagy harci helyzet, hogy Hyukkal kéne aludnod. - harapott bele alsó ajkába, várva a válaszom
-Öööö... jóh.
-Nagyszerű. Akkor mehetsz is a csodás szobádba és utána mindenkit bemutatok neked.
-Ennyire azért ne szeress. - ballagok a lakhelyem felé
-Pedig én nagyon szeretlek! - ordít utánam
-Tudom én. - mondom már magamnak
Ledobva a táskám már megyek is vissza a nappaliba és ledobom magam arra a kanapéra amelyikkel szemben a többi fiú ül.
-Amúgy meg szedd már össze magad! - húzom fel az egyik lábam - Nem nehéz a táskám. - biggyesztem le az alsó ajkam
-Jaj, de cuki vagy amikor ezt csinálod. - ragadja meg két oldalról az arcom, majd azt kezdi nyújtani. Nagy nehezen leküzdöm a kezét a pofimról, közben látom, hogy Haek Yeon élvezi a kínzásom.
-Ezt ne csináld még egyszer vagy halál fia vagy. - húzom fel a másik lábam, ezzel már törökülésbe ülök a bézs színű kanapén
-Akkor is cuki vagy.
-Nem érdekelsz.
-De igen.
-De nem. - folytatom amikor közbeszól HaekYeon
-Lányok.
-Mi van? - fordulunk felé mindketten mérgesen
-Semmi. - húzza el a száját
-Hé haver. Már két kislány miatt nem mersz megszólalni? - kislány??
-Ezt gyorsan vond vissza. - vette komolyra MinMi, miközben a barátja hevesen bólogat
-Ugyan miért? - mondja a legszélső, én meg csak széles mosolyra húzom a szám
-Mibe fogadjunk, hogy legyőzlek szkanderban? - vetem fel a kérdést, mire a többi srác húú-zik egyet
-Ha te nyersz megtehetsz velem bármit. Ha én láthatlak fehérneműben. - támaszkodik meg a térdeiben
-Ravi ne csináld! Nem fogsz nyerni. - próbálja visszafogni haverja
-Hallgass a barátodra. Nem fogsz nyerni, de mivel ilyen kedves voltál... nem fogok kímélni.
-Nem mintha nagy falat lennél számomra. - húzza pimasz mosolyra a száját
-Te se vagy valami nagy szám.
Pár másodperc múlva már nagyban fogtuk egymás kezét és próbáljuk legyűrni az ellenfelet. Megmondom őszintén elkezdett érdekelni ez a srác. Tudom, hogy elég szemtelenül viselkedik és azt hiszi le tud győzni, de ő nem az a nyápic srác akik a szokásos módon elkezdenek udvarolni. Bocsi HaekYeon...

Álmomban már láttalak - Zelo

Az összes tanulónak ajánlom, hogy élvezze ki azokat az éveket amiket a padsorok koptatásával tölt. El nem lehet képzelni, hogy mennyire rossz minden egyes nap időre felkelni, és szaladgálni egyik asztaltól a másikhoz. Felvenni a rendelést, azt leadni és kivinni az adott vendégnek. Plusz ez még fokozódik azzal, hogy a főnök egy sárkány, csak nem tüzet okád, hanem folyamatosan szid a semmiért. Én nem értem, hogy miért kell fölöslegesen jártatni a száját, ha nem csináltam semmi rosszat. Sőt... eddig mindent jobban csináltam, mint ő. Jó anyámra esküszöm, hogy ha legközelebb hozzám mer szólni valami rosszat én kitekerem azt a ráncos nyakát.
Reggel ismét a szokásos rutinokat végeztem el amikor megszólalt az ébresztő. Már le kéne cserélni az órát, igen ramaty állapotban van... Fél nyolc és én már úton voltam a munkahelyemre. Körülbelül 20 percre van tőlem és a kávézó nyolckor nyit. Bőven odaérek, előtte mindig letörlöm az asztalokat és felmosok, majd mire LaNa is ideér, a munkatársam, csillog villog minden. Ha van még idő az ablakokat is áttöröljük és az ajtó üvegét is.
Most töröltem fel és ebben a pillanatban jött elő LaNa az öltözőből. Ahogy megfordítottam a Nyitva - Zárva lapot, nem telt el öt perc megérkeztek az első vendégek. Mi szépen kiszolgáltuk őket és utána leültünk egy kicsit beszélgetni, mivel a reggel folyamán nem került rá sor.
-Hogy aludtál KiKi? - kérdezte tőlem két ásítás között
-Nem jól. Főleg, hogy egy elég furcsa álmom volt és nem tudom hova tenni.
-És mi volt az? - folytatta a kérdezősködést
-Volt benne egy elég magas srác és a haverjaival bejöttek ide. Nekem kellett kiszolgálni őket és miközben vettem fel a rendelést folyamatosan engem bámult. Egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
-Hogy nézett ki?
-Szőkés haja volt, baba arca, elég magas volt. Úgy nézett ki, mint... ő.
Mutattam a hatalmas ablakokon keresztül. Nem hittem a szememnek. Ugyanaz a srác volt az akit álmomban láttam és a barátaival jött be éppen a kávézóba!?
-Ez egy véletlen egybeesés. - mondtam
-Nincsenek véletlenek. Ahogy az sem véletlen, hogy nekem most pisilnem kell, így neked kell felvenned a rendelést. Mindjárt jövök.
Ahogy ezt kimondta már el is húzta a csíkot, én meg leblokkolva álltam egy helyben. Nagy nehezen erőt vettem magamon és odasétáltam az asztalukhoz.
-Üdvözöljük a Flower's Cafe-ban. Mit kérnek? - mondtam a szokásos sablonszöveget mosolyogva.
-Én egy Cacao-t kérek és egy sajttorta szeletet. - mondta az ablak mellett ülő.
-Mi egy Capuccino-t kérünk. - mondta velük szemben ülő. Tehát három Capuccino és eddig egy sajttorta.
-Én két citromos minont kérek, szintén Cappucinoval.
-Huh... én egy csokis tortát és azt szeretné megkérdezni, hogy van.e koktélparadicsomotok vagy steak-etek!? - nézett rám bociszemekkel
Muszáj volt nevetnem. Magán a kérdésen és ahogyan kimondta... annyira aranyos. A haverjai csak csóválták a fejüket.
-Csokis tortával tudunk szolgálni, viszont koktélparadicsomot a szemközti zöldségesnél találsz.
-Srácok, utána megyünk paradicsomot venni. - nyalta körbe a száját, mint aki már ki van éhezve rá
-Miért kellett mondanod neki? - nézett rám láthatóan a legidősebb
-Bocsánat. Viszont akkor most mennék és hoznám a rendelést. - meghajoltam és a pulthoz sétáltam. A hűtőből előhalásztam a szükséges tortaszeleteket és csináltam pár cappucino-t is.

*Eközben az asztalnál*

-Ezt nem hiszem el... - mondta a szőke srác legvékonyabb hangján
-Mit? - kérdezte egyszerre az összes barátja
-Ő az a lány, az álmomból.
-Ő?? - bökött ujjával oda a HimChan
-Nem. Biztos a szomszédos asztalnál ülő idős néni. - mondta szarkazmussal Zelo
-De ebben biztos vagy? - kérdezte tőle YongGuk
-Mint még soha.
-Akkor mire vársz? Beszélj vele! Kérd el a számát! - bíztatta YongJae
-És ha nemet mond? - bizonytalankodott
-A legrosszabb esetben ez lesz. Megpróbálod. - folytatta DaeHyun

*KiKi*

Remegő kezekkel vettem fel a tálcát amin a srácok rendelései voltak. A szívem a torkomban dobogott, de mégis nyugodt voltam. Most ez, hogy van?
-Elnézést a várakozásért. - hajoltam meg, majd óvatosan elkezdtem rakosgatni a tányérokat és a csészéket. A citromos torta volt hátra, azt is leraktam, majd elköszöntem és menni is akartam vissza a pult mögé amikor egy kéz visszarántott.
-Bocsi. Öhm... megadnád a számod? - láttam meg magam előtt a magas, szőke srácot.
-Sajnálom, de a főnök nem engedélyez ilyen fajta kapcsolatot.
-Kérlek. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de az álmaimban láttalak és ahogy kintről beláttam ide muszáj volt bejönnöm. Közelebbről is látni akartalak, hogy biztosan te vagy az. És tényleg.
Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam megszólalni, csak álltam és meredtem a gyönyörű szemeibe. Nehéz megfogalmazni, hogy mit is éreztem akkor. Már alvás közben tudtam, hogy valamely szinten kötődöm ehhez a sráchoz és most, hogy itt áll előttem ez az érzés jobban erősödött.
-Hm...?
-Rendben. - miért mondtam ezt? - Tesssék. Írd bele a számod. - adtam a kezébe a telefonom
Ő csöndben bepötyögte, majd megkaptam az övét és én is beütöttem a számsort.

Pár napja minden szabadidőnket együtt töltjük, amivel csak tudjuk. Elmegyünk fagyizni, ebédelni vagy épp sétálgatni céltalanul. Ma a Han folyóhoz jöttünk randizni. Este gyönyörű a hely. Tökéletes hely első randira is.
Sok ember van itt, szinte csak szerelmes párok, meg egy két család.
-Gyönyörű... akár csak te. - ölelt át hátulról Zelo
-Köszönöm szépen. - bújtam gyengéden a karjába
-Tudod... már egy ideje meg akartam kérdezni valamit csak féltem, hogy az érzéseid nem olyanok, mint nekem. Lennél a barátnőm?
-Szívesen lennék a barátnőd. - pusziltam meg az arcát gyorsan, amit megmosolygott, majd szorosan magához húzott és alig észrevehetően belecsókolt a nyakamba.
-Most nagyon boldoggá tettél. - suttogta a fülembe

Kényszerített tanulótárs - Yoon Gi

Ma van péntek. Az utolsó nap a héten és matek óra van. A tanár egy társas házit tervezett és ő válassza ki a tanulótársat mindenki számára. Engem nem nagyon hatott meg, hiszen jó vagyok ebből a tantárgyból és mindenkivel szívesen tanulok.
-Park Ki Ki! - szólított a tanár
-Igen!?
-Te kapod Min Yoon Gi-t.
Ekkor megállt bennem az ütő. Bárkit, de tényleg bárkit el tudtam volna viselni magam mellett. Miért pont őt kellett kapnom?
-Nem kaphatnék valaki mást? - kérdezte a mellettem lévő padsorból az említett személy.
-Nem. Mivel neked rosszabbak a jegyeid, muszáj kijavítanod. Erre a feladatra a tökéletes személy KiKi.
-De...
-Nincs semmi kifogás. A többiek nevét már elmondtam, a feladatot is ismertettem. Mivel kedves vagyok, ezért a következő matek órát is a tananyaggal tölthetik, így nem kell bejönniük. Nem akarom azt hallani, hogy nincs kész a házi feladat. Jó hétvégét kívánok!
Mindenki tornádóként suhant ki a teremből, de én még mindig lemeredve ültem a helyemen. Ezt nem lehet elhinni. Mindegy lett volna, hogy ki az, de miért neki kell annak lennie? Másik rossz tanulót nem választhatott volna mellém? De most úgy ténylegesen?
-Sokáig fogsz még itt ülni vagy el is indulunk?
Mérgesen felnéztem a srácra. Még ő sürget.
-Hova sietsz ennyire? Megint randid van? - kérdeztem gúnyos hangon
-Mivel VELED kell töltenem az időt egy ideig nem tervezek ilyet. Téged pedig nem nézek lánynak. Mindegy is. Inkább menjünk.
Durcásan felkaptam a könyveket és beleraktam a táskámba és kivonultam a teremből, utánam meg ez az istenverte gyerek.
Már a buszba szálltunk be, leültem az egyik helyre Yoon Gi pedig mellém.
-Nem tudnál máshova ülni?
-Nem tudnád befogni azt a nagy szád?
-Egész úton hozzád sem szóltam.
-Addig volt jó.
-Nagyot tévedsz. Addig volt jó amíg meg nem hallottam, hogy veled kell tanulnom.
-Legalább lesz egy örömteli pillanatod.
-Ezt hogy érted? - néztem rá értetlenül
-Úgy, hogy kettesben lehetsz egy igazán jóképű, intelligens és tökéletes sráccal. Azaz velem.
-És higgyem el, hogy nem vagy egocentrikus!? Inkább meghalnék, hogy ne kelljen veled egy légtérben lennem.
-Valld be, hogy élveznéd. - hajolt közelebb
Egy fintort küldtem felé, majd a kinti világot kezdtem tanulmányozni.
-A hallgatás beleegyezés.
Még annyit se érdemel, hogy rá pazaroljam a hangom vagy hogy megerőltessem magam. Egyáltalán nem. Hol már? Valahogy megpróbálom átvészelni ezeket a napokat és utána már csak két hét az évzáróig. Nem kell látnom három hónapig, minden egyes nap. Kész paradicsom lesz számomra ez a nyár.
Ahogy leszálltunk a buszról akkor vettem csak észre, hogy nem is a mi környékünkhöz érkeztünk.
-Miért ide jöttünk? - kérdeztem az éppen leszálló srácot
-Mert a mi ázunk közelebb van. - felelte
Na szuper. Írtam egy sms-t a nővéremnek, hogy később érek haza, mert tanulok az egyik osztálytársamnál. Azt nem írtam, hogy kinél, mert akkor elkezdene kérdezősködni, majd kombinálni és az nekem nem jó. Egyáltalán nem hiányoznak az ilyen fajta találgatások.
Elkezdtünk sétálni Yoon Giékhoz, az úton semmit nem beszélgettünk csak sétáltunk. Nem is sokára egy gyönyörű, kétemeletes házhoz értünk.
-Hölgyeké az elsőbbség. - engedett előre
-Akkor menj te.
-Kezdesz idegesíteni.
-Én élvezem. - mosolyogtam elégedetten, majd emelt fővel elindultam a bejárat felé. Megvártam a srácot, kinyitotta a lakást és beljebb mentem. Nem lepődtem meg. Modern berendezés és egységes színek ékesítették a ház belsejét.
-Menjünk fel a szobámba, ott tanulhatunk.
Felsétáltunk a hosszú lépcsősoron, de tényleg hosszún, majd ahogy felértünk az emeletre megálltam.
-Azt ne mond, hogy ennyi kifárasztott.
-Nem vagyok jó tesiből. - feleltem
-Mi lesz veled, ha pasid lesz...?
Mi van? Ez a gyerek mindig csak a szexre tud gondolni?
-Na gyere már! Nem akarom a drága időmet rád fecsérelni.
-Hidd el én is vagyok az egésszel. - értem be a szobába - Ahhoz képest, hogy a TE szobád egész jól néz ki.
-Mi az, hogy hozzám képest? Tökéletes ízlésem van minden téren.
-Én ezt nem mondanám. Olyan lányokkal szűröd össze a levet akik a világ csúfjának is nevezhetnék magukat.
-Szóval ez nem tetszik neked. - arcára elégedett vigyor ült ki, majd ledobta táskáját a földre
-Mi nem tetszik nekem? - értetlenkedtem
-Ne tettesd a hülyét. Valld be, hogy vonzódsz hozzám.
-Minek valljam be, ha nem igaz? És pont te? Ugyan már. - legyintettem felé, majd leültem az ágya szélére
-Tudom, hogy igaz. Látom rajtad.
-Akkor menj el szemészetre. - javasoltam neki
-KiKi~~ - nyújtotta el a nevem
-Inkább vedd elő a matekot. Nem akarok napestig itt kuksolni. - sürgettem
Szó nélkül teljesítette amit mondtam és leült elém a földre.
-Nem lenne kényelmesebb az ágyon? - kérdeztem tőle
-Szeretnél a közeledben tudni? - húzta mosolyra a száját
-Jó így.
De ahogy gondoltam nem hallgat rám és mellé vágja magát. Jó szorosan.
-Miért nyomulsz ennyire? - fordítottam felé a fejem
-Gyönyörű vagy.
Hát ez süket. Komolyan mondom, hogy nincs valami rendben az agyával. Tudomást sem véve róla magyaráztam neki mi a feladatunk, de ő varászvilágba lépett és csak bámult maga elé. Idegesített, hogy nem figyel így állánál fogva megfogtam és magam felé fordítottam.
-Figyelj már rám, mert akkor a büdös életben nem fogod megérteni ezt a kibaszott egyenletet. - oktattam ki
Csak ekkor vettem észre, hogy száján egy halvány mosoly jelent meg. Szemei az enyémbe fúródtak és szinte kiégették a helyéről azt.
-Min mosolyogsz? - kérdeztem ijedten
Arca egyre csak közeledett az enyémhez, majd ajkai birtokba vették az enyémet. Jóleső bizsergés futott végig egész testemen. Nem tudtam mire vélni ezt. Se a viselkedésem, se a tettét. Számból egy apró sóhaj tört ki, amit megmosolygott. Ezt kihasználva nyelvével utat nyert a számba, majd minden zugát felderítette. A könyveket félrelökve leterített az ágy hosszán. Fölém kerekedett és úgy folytatta a csókot.
Levegőhiány végett elváltunk egymástól, majd betekintést nyerhettem sötét szemeibe. Eddig figyelembe se vettem, hogy mennyire csillognak. Ilyenkor olyan, mintha más Yoon Gi jelenne meg az ember előtt.
Hirtelen megint a számra tapadt, de ezzel együtt a ruhát is hámozta lefele rólam. Minden világossá vált. Azonnal lelöktem magamról és elkezdtem összepakolni.
-Most mi a baj? - mászott oda mellém
-Én is csak arra kellek igaz? Engem is ki akarsz használni, mint a többi ringyódat. Na hát ebből te nem eszel kis apám.
-Honnan veszed ezt?
-Ugyan már Yoon Gi. - fordultam felé - Nincs olyan ember aki utálatból szerelembe menne át egyik pillanatból a másikba. Te mégis letepertél és úgy csinálsz mintha fontos lennék.
-Akkor te is ilyen vagy. Amíg meg nem csókoltalak addig szidtál, mint az őrültet. Ezek szerint te is többet éreztél irántam. Már a legelejétől. Nem de?
-És ha igen? Neked az úgy sem számít, mert csak egy alkalomra kellek.
-Nem értem miért gondolod ezt? Vannak nekem is érzéseim.
-Ja~!! Bocsi, hogy nem tudtam. Nem úgy tűnt.
-Mert még nem beszélgettem veled. És én ezek után sokat akarok veled beszélni
-De ezt tedd anélkül, hogy kihasználsz és eldicsekedsz azzal, hogy megfűztél még egy könnyűvérűt.
-Kössünk egy alkut.
-Ez már rosszul kezdődik. - húztam el a szám
-Hallgass végig! Ha rendesen viselkedek és kimutatom feléd az érzéseim, adsz egy esélyt. Rendben?
Most mondjam azt, hogy igen és tekintsem úgy, hogy nem történt semmi. Az egy kicsit fura lenne. Főleg úgy, hogy közben próbálkozik nálam.
-Rendben.
-Kezet rá. - megfogtam, de azzal a lendülettel magához is rántott - Azt viszont nem mondtam, hogy nem próbálkozok.
Tudtam, hogy lesz benne valami csavar. Valahogy éreztem.

Már két hónapja, hogy én és Yoon Gi együtt vagyunk. Most is náluk vagyok és csak pihenünk az ágyon.
-Emlékszel amikor először jártál itt? Akkor kezdődött minden.
-Igen. Ha a tanárnő nem téged választ a tanulótársamnak akkor nem lennék mos itt.
-Inkább téged választott ki nekem.
-Nem én vagyok a rossz tanuló. - háborodtam fel játékosan
-Akkor is téged választott ki. Engem nem lehet csak úgy emberek mellé helyezni.
Hát igen. Néha előjön az egocentrikus oldala is, de én így szeretem.
-Én csak egy ember vagyok? - biggyesztettem le az ajkam
-Nem. Te az én hercegnőm vagy. - nyomott egy puszit az arcomra, majd magához húzott
-Hercegnő? - kérdeztem vissza
-Az enyém. - mosolygott rám, majd egy szenvedélyes csókba invitált, ma már sokadjára.
Ha nem lenne ilyen csodás matektanárunk akkor mi se lennénk most együtt. Yoon Gi sokat változott. Mintha megkomolyodott volna ez idő alatt. Köszönöm tanárnő!