A sors akarata - Ravi (1)

-Lécci KiKi~! Aludj nálam a hétvégén~!! - kérlel telefonon keresztül barátnőm
-Már vagy huszadjára mondom, hogy nem lehet. - mondom egyre idegesebben
-De miért~?
-Mert nem akarok. - felelem nemes egyszerűséggel
-Nagyon szépen kérlek~! Na~!
-Jól van. Csak fejezd be az aegyozást, mert idegbajt kapok. - adom be a derekam
-Jaj, de szupi~! Hidd el jól fogunk mulatni a srácokkal. - szinte látom magam előtt, ahogy fel-le ugrál, csak utána esik le, hogy miről beszél
-Mi van? Kikkel leszek még összezárva? MinMi!! Válaszolj már! - kérdezem nagyokat nézve
-Hihi... majd meglátod. Siess a pakolással. Szia KiKi~ - most meg leteszi
Hát ez teljesen hülye. Meg van zakkanva. Elmentek neki otthonról. Nem tudom máshogy kifejezni, hogy nincs valami rendben az agyával. Kikkel fogok összezárva lenni? Remélem nem valami Rilakkuma imádókkal, mert akkor én az ablakukon keresztül fogok távozni. Nem érdekel, hogy a 12. emeleten vannak és elmenekülök. De az is lehet, hogy tök normális emberekkel leszek egy légtérben... Háhá, ez jó vicc. Én vagyok az egyetlen normális barátja. Minden esetre elkezdem összepakolni azokat a cuccokat amik kellhetnek, sőt kelleni is fognak. Tusfürdő, parfüm, fogkefe, fogkrém, pizsama, egy-két ruha, fehérnemű és még pár egészségügyi dolog. Indulásra készen állok, felkapva a kulcsomat megyek az ajtó felé, azt biztosan bekulcsolom és lépkedek a lift felé. Körülbelül két perc elteltével kinyílik előttem és a bejárattal találom szembe magam. Elköszönök a gondnoktól és már az utcát járom, vállamon az utazótáskámmal egyenesen a barátnőmékhez tartok. Elég szép környéken lakom, amit egy park övez nem is olyan messze a füstös és forgalmas központtól. Jobban szeretem a természetet, mint a zsivajt és a sürgés-forgást. Nem mintha nem élnék technikai eszközök mellett csak valahogy a szabadság jobban az én látóköröm. Ezt
még aputól örököltem, talán ezért váltak el anyuval. Anyu nem szerette, ha apa elutazik a természetbe hosszabb időre. Most a válás után még jobb viszonyban vannak, mint amikor házasok voltak.
Nagy gondolatmenetem közben azt veszem észre, hogy már itt vagyok a panelháznál. Szépen bemegyek, hívom a liftet és beszállok. Várok amíg felmegyek a 12. emeletre, majd kilépegetek és a szemben lévő ajtóhoz sétálok. Jó, hogy nem kell sétálnom annyit. Becsengetek és már hallom is, ahogy MinMi kiabálja, hogy itt vagyok.
-De gyorsan ideértél. - nyitott ajtót -Már nagyon vártam, hogy gyere. Bemutatom neked HaekYeon barátait.
Hogy kijeit??
-Szia KiKi. - köszön nekem Haek Yeon
-Szia. Hogy vagy? - kérdezem tőle mosolyogva
-Jól vagyok. És te? Várj! - állít meg mielőtt válaszolnék - A drága barátnőm már kikészített telefonon keresztül
-Konkrétan igen. De nem tudok mit tenni. Valahogy mindig eléri a célját. - rántottam meg a vállam
-Várj KiKi. Had vegyem el a táskád. - mondja MinMi, majd levéve a táskám egyből le is ejti - Mi van ebben?
-Azok a dolgok amik kellenek.
-Tipikus KiKi. - nevet rajtam Haek Yeon
-Miért nevetelsz? Ne neveteljél, hallod!? - bokszolok a vállába
-Aú, te napról- napra erősebb vagy. - simogatja meg az előbb említett testrészét
-Tudom. - dobom hátra a hajam
Felveszem a földről a táskám és felkapva azt abba a bizonyos szobába indulok, ami mindig az én helyemre van ,,kibérelve". Ekkor veszem észre, hogy a mellettünk lévő kanapéról öt szempár figyel. Barátnőm sietve hozzám lép és ismerteti a felállást :
-KiKi drága, ők itt HaekYeon barátai. Haek Yeon barátai, ő itt a legeslegjobb...
-És egyetlen. - egészítem ki szavába vágva
-...barátnőm, KiKi.
-Szia KiKi~ - köszönnek nekem kórusban
-Sziasztok. - integetek nekik hevesen - Gondolom még mindig ugyanaz a helyem. - fordítom fejem MinMi felé
-Igen. Csak az a nagy harci helyzet, hogy Hyukkal kéne aludnod. - harapott bele alsó ajkába, várva a válaszom
-Öööö... jóh.
-Nagyszerű. Akkor mehetsz is a csodás szobádba és utána mindenkit bemutatok neked.
-Ennyire azért ne szeress. - ballagok a lakhelyem felé
-Pedig én nagyon szeretlek! - ordít utánam
-Tudom én. - mondom már magamnak
Ledobva a táskám már megyek is vissza a nappaliba és ledobom magam arra a kanapéra amelyikkel szemben a többi fiú ül.
-Amúgy meg szedd már össze magad! - húzom fel az egyik lábam - Nem nehéz a táskám. - biggyesztem le az alsó ajkam
-Jaj, de cuki vagy amikor ezt csinálod. - ragadja meg két oldalról az arcom, majd azt kezdi nyújtani. Nagy nehezen leküzdöm a kezét a pofimról, közben látom, hogy Haek Yeon élvezi a kínzásom.
-Ezt ne csináld még egyszer vagy halál fia vagy. - húzom fel a másik lábam, ezzel már törökülésbe ülök a bézs színű kanapén
-Akkor is cuki vagy.
-Nem érdekelsz.
-De igen.
-De nem. - folytatom amikor közbeszól HaekYeon
-Lányok.
-Mi van? - fordulunk felé mindketten mérgesen
-Semmi. - húzza el a száját
-Hé haver. Már két kislány miatt nem mersz megszólalni? - kislány??
-Ezt gyorsan vond vissza. - vette komolyra MinMi, miközben a barátja hevesen bólogat
-Ugyan miért? - mondja a legszélső, én meg csak széles mosolyra húzom a szám
-Mibe fogadjunk, hogy legyőzlek szkanderban? - vetem fel a kérdést, mire a többi srác húú-zik egyet
-Ha te nyersz megtehetsz velem bármit. Ha én láthatlak fehérneműben. - támaszkodik meg a térdeiben
-Ravi ne csináld! Nem fogsz nyerni. - próbálja visszafogni haverja
-Hallgass a barátodra. Nem fogsz nyerni, de mivel ilyen kedves voltál... nem fogok kímélni.
-Nem mintha nagy falat lennél számomra. - húzza pimasz mosolyra a száját
-Te se vagy valami nagy szám.
Pár másodperc múlva már nagyban fogtuk egymás kezét és próbáljuk legyűrni az ellenfelet. Megmondom őszintén elkezdett érdekelni ez a srác. Tudom, hogy elég szemtelenül viselkedik és azt hiszi le tud győzni, de ő nem az a nyápic srác akik a szokásos módon elkezdenek udvarolni. Bocsi HaekYeon...