A sors akarata - Ravi (2)

Pár másodperc múlva már nagyban fogtuk egymás kezét és próbáljuk legyűrni az ellenfelet. Megmondom őszintén elkezdett érdekelni ez a srác. Tudom, hogy elég szemtelenül viselkedik és azt hiszi le tud győzni, de ő nem az a nyápic srác akik a szokásos módon elkezdenek udvarolni. Bocsi HaekYeon...

...Mit ne mondjak, egy kicsit erősebbnek bizonyult srác, de nem ellenfél a számomra. Pár perc szenvedés után erősen nyomom le a kezét a kis asztalra. MinMi és HaekYeon csak ,,Megmondták" fejjel bólogat, amíg a többi srác döbbenten néz rám.
-MinMi, van még abból az almás pitédből? - kérdezem barátnőm fel fordulva
-Igen, ott van a hűtőben. De azt hittem nem szereted?
-Nem is akarom megenni. - sétálok a hűtőszekrény elé és kiveszem a letakart tányért.
Leveszem róla a fóliát, odasétálok a szkandertársamhoz és képen nyomom pitével. A maradékot lerakom az asztalra és mutatóujjamat végighúzom arcán, majd lenyalom az azon megragadt pitét.
-Mintha egy kicsit édesebb lenne. - ízleltem meg, míg ő nevetve letörli magáról az édességet.
Később nevükkel együtt bemutatkoztunk egymásnak és a délutánt elbeszélgettük. Olyan este 6 fele megszólal MinMi:
-KiKi~
-Hm... - fordulok felé
-Csinálsz nekem palacsintát zöldhagymával~?
-Mi az, hogy csak neked? Én is kérek. - csatlakozik HaekYeon
-Megvannak az alapanyagok?
-Igen. Még tegnap bevásároltam.
-Szóval tegnap már tudtad, hogy itt fogok kikötni és édességet fogok neked csinálni. - szedegélem elő a hozzávalókat
-Bizony. - segített be
Nem is olyan sokára elkészítettem a finomságot és mellé levest is. Először a levest fogyasztottuk el és utána kezdtük el enni a palacsintát.
-Miért nem eszel Ravi? - kérdezte Hyuk
-Mi van, ha valami mérget rakott az én palacsintámba? - szemez még mindig az étellel
-Ha megmérgeztelek volna már a levesnél megtettem volna. - mondom nyugtatásképp
-Igaz. - mondja és beleharap egyet és tágra nyitott szemmel rám néz - Ez nagyon finom.
-Donsaeng nagyon jól főz. - dicsér engem Haek Yeon
-Igen. Unnie a legjobb szakács a világon. - mosolyog teli szájjal MinMi
-Inkább egyetek. Evés után ráértek dicsérni.
-Micsoda önbizalom. - néz rám HongBin halvány mosollyal, amit viszonozok és tovább folytatom az étkezést.
Ezután fáradtan dőltünk ki a kanapén, én szinte már lent voltam a földön.
-Tényleg nagyon jól főzöl. - mondja Leo is, majd a többiek helyeslően bólogatnak
-Csak ne főznék ennyire jól. Már rosszul vagyok a saját kajáimtól. - fújtam egy nagyot
-Most miért mondod ezt? A legtöbb pasi ilyen feleséget akar. Jól főz, fehér bőrű és gyönyörű is. - áll fel Hyuk. Hogy van ennyi energiája még?
-Köszi Hyuk, de már fárasztó, hogy mindig engem kérnek meg a főzésre. Ha nő lennél meg tudnád érteni... és ezt ne vedd bántás ként.
-Jóh... - ül le a helyére
Körülbelül még fél órán át ott szenvedtünk amikor elhatároztam, hogy edzek egy kicsit és utána elmegyek zuhanyozni.
-Te magaddal hoztad a súlyzókat is? - biggyeszti le alsó ajkát Haek Yeon
-Öhm... ja. Attól, hogy vendégségbe jövök még nem muszáj elhíznom és elpunyulnom. - adok magyarázatot konkrétan nem is tudom mire.
-Akkor már értem miért volt olyan nehéz a táskád. - mondja MinMi
-Na igen. Viszont, ha most megbocsátotok én megyek edzeni. - mondom és elvonulok a Hyukkal közös szobánkba. Még jó, hogy két ágy van bent vészhelyzet esetére.
Kivéve a súlyzóimat, leülök az ágyam szélére, a bal kezembe veszem az egyiket és elkezdek számolni. Majd átveszem a másikba és ugyanezt megismétlem 30-szor. Ezt követi a fekvőtámasz és a felülés. Teljesen beleveszve a tornába, azt se vettem észre, hogy Ravi az ajtóban bámul engem.
-Mit csinálsz? - kérdezem a 15. felülésemnél
-Éppen nézlek téged.
-És miért?
-Mert tetszik a látvány.
Hogy mi?
-Heh? - állok le hirtelen
-Jól hallottad. - mondja és leül az ágyra, közvetlenül mellém, így párhuzamosan le tud nézni rám
-Höhhhh. Nem tudom mit akarsz, de figyelmeztetlek... nem vagyok könnyű eset.
-Vettem észre. - ekkor megfogta a kezem és az ölébe rántott egy mozdulattal
-M-Mit csinálsz? - mi volt ez tőlem? Soha nem volt még ilyen kétségbeesett hangom.
-Szóval a nagyságos asszonynak is meg van a gyenge pontja. - mondandója közben még közelebb húz, de már nem tudom hova.
-Állítsd le magad! - vergődök az ölében, majd maga alá helyez és fölém kerekedik.
Kezeimet lefogja és így meggátolja, hogy elszökjek. Lábaimat közrefogja az övéivel és ez a menekülési mód is kihúzva.
-Tudod mi jár most a fejemben?
-Nem, de nem is akarom megtudni. - ekkor belerúgok a nemi szervébe és összegörnyedve rám esik én pedig tovább adom az ágynak. Gyorsan felkapva a pizsamám, a tusfürdőm és a törülközőm már nyugodtan indulok is a fürdőbe. Szerencsére a srácok még kinyúlva beszélgetnek, szóval nekem szabad a pálya. Nyugodtam megengedem a vizet, közben beleöntök egy keveset a tusfürdőmből és amikor már jó habos és meleg, belelépek. Persze ruha nélkül. Megkönnyebbülés egy ilyen nap után ellazulni. Hogy ezt a jó létet fokozzam becsukom a szemeim, hátrahajtom a fejem és olyan mintha egy istennő lennék. Ez se hangzott úgy, mintha egocentrikus lennék. Dehogy is. Nem sokáig élvezhettem ezt a megnyugtató érzést, mert HongBin majdnem rám törte az ajtót.
-Mehetsz már. - jövök ki már pizsamában - Kis hugyos.
-KiKi! Nézd meg szegény barátomat! - mutat Haek Yeon a kanapén fekvő Ravira - Eltaláltad a büszkeségét.
-A büszkesége elég kicsi. - kuncogok
-Mi van? - ül fel a kijelentésemre
-Á, semmi. - legyintek és indulok az ideiglenes szobámba, de ő megállít a folyosón
-Kérj bocsánatot!
-Úgy látszik nem csak ott lent ütötted meg magad.
-Nem viccelek. Kérj bocsánatot vagy ki kell engesztelned.
Mindkettő elég merész húzás, de a becsületem többet ér.
-Mit kell csinálnom? - húzom el a szám...

Hát sziasztok! Úgy sikerült, hogy ennek a történetnek még 3. része is lesz. Hogy mikor fogok vele kész lenni? Fogalmam sincs, de jövőhéten már őszi szünet és akkor tuti, hogy kész lesz az is. Valamint el fogom indítani a következő szavazást is. Ha van kedvetek írhattok, hogy melyik bandából legyen és hogy legyen a következő yaoi. Remélem ez is tetszett és várom a további véleményeket ide és facebookra is. További szép délutánt! :)