Kényszerített tanulótárs - Yoon Gi

Ma van péntek. Az utolsó nap a héten és matek óra van. A tanár egy társas házit tervezett és ő válassza ki a tanulótársat mindenki számára. Engem nem nagyon hatott meg, hiszen jó vagyok ebből a tantárgyból és mindenkivel szívesen tanulok.
-Park Ki Ki! - szólított a tanár
-Igen!?
-Te kapod Min Yoon Gi-t.
Ekkor megállt bennem az ütő. Bárkit, de tényleg bárkit el tudtam volna viselni magam mellett. Miért pont őt kellett kapnom?
-Nem kaphatnék valaki mást? - kérdezte a mellettem lévő padsorból az említett személy.
-Nem. Mivel neked rosszabbak a jegyeid, muszáj kijavítanod. Erre a feladatra a tökéletes személy KiKi.
-De...
-Nincs semmi kifogás. A többiek nevét már elmondtam, a feladatot is ismertettem. Mivel kedves vagyok, ezért a következő matek órát is a tananyaggal tölthetik, így nem kell bejönniük. Nem akarom azt hallani, hogy nincs kész a házi feladat. Jó hétvégét kívánok!
Mindenki tornádóként suhant ki a teremből, de én még mindig lemeredve ültem a helyemen. Ezt nem lehet elhinni. Mindegy lett volna, hogy ki az, de miért neki kell annak lennie? Másik rossz tanulót nem választhatott volna mellém? De most úgy ténylegesen?
-Sokáig fogsz még itt ülni vagy el is indulunk?
Mérgesen felnéztem a srácra. Még ő sürget.
-Hova sietsz ennyire? Megint randid van? - kérdeztem gúnyos hangon
-Mivel VELED kell töltenem az időt egy ideig nem tervezek ilyet. Téged pedig nem nézek lánynak. Mindegy is. Inkább menjünk.
Durcásan felkaptam a könyveket és beleraktam a táskámba és kivonultam a teremből, utánam meg ez az istenverte gyerek.
Már a buszba szálltunk be, leültem az egyik helyre Yoon Gi pedig mellém.
-Nem tudnál máshova ülni?
-Nem tudnád befogni azt a nagy szád?
-Egész úton hozzád sem szóltam.
-Addig volt jó.
-Nagyot tévedsz. Addig volt jó amíg meg nem hallottam, hogy veled kell tanulnom.
-Legalább lesz egy örömteli pillanatod.
-Ezt hogy érted? - néztem rá értetlenül
-Úgy, hogy kettesben lehetsz egy igazán jóképű, intelligens és tökéletes sráccal. Azaz velem.
-És higgyem el, hogy nem vagy egocentrikus!? Inkább meghalnék, hogy ne kelljen veled egy légtérben lennem.
-Valld be, hogy élveznéd. - hajolt közelebb
Egy fintort küldtem felé, majd a kinti világot kezdtem tanulmányozni.
-A hallgatás beleegyezés.
Még annyit se érdemel, hogy rá pazaroljam a hangom vagy hogy megerőltessem magam. Egyáltalán nem. Hol már? Valahogy megpróbálom átvészelni ezeket a napokat és utána már csak két hét az évzáróig. Nem kell látnom három hónapig, minden egyes nap. Kész paradicsom lesz számomra ez a nyár.
Ahogy leszálltunk a buszról akkor vettem csak észre, hogy nem is a mi környékünkhöz érkeztünk.
-Miért ide jöttünk? - kérdeztem az éppen leszálló srácot
-Mert a mi ázunk közelebb van. - felelte
Na szuper. Írtam egy sms-t a nővéremnek, hogy később érek haza, mert tanulok az egyik osztálytársamnál. Azt nem írtam, hogy kinél, mert akkor elkezdene kérdezősködni, majd kombinálni és az nekem nem jó. Egyáltalán nem hiányoznak az ilyen fajta találgatások.
Elkezdtünk sétálni Yoon Giékhoz, az úton semmit nem beszélgettünk csak sétáltunk. Nem is sokára egy gyönyörű, kétemeletes házhoz értünk.
-Hölgyeké az elsőbbség. - engedett előre
-Akkor menj te.
-Kezdesz idegesíteni.
-Én élvezem. - mosolyogtam elégedetten, majd emelt fővel elindultam a bejárat felé. Megvártam a srácot, kinyitotta a lakást és beljebb mentem. Nem lepődtem meg. Modern berendezés és egységes színek ékesítették a ház belsejét.
-Menjünk fel a szobámba, ott tanulhatunk.
Felsétáltunk a hosszú lépcsősoron, de tényleg hosszún, majd ahogy felértünk az emeletre megálltam.
-Azt ne mond, hogy ennyi kifárasztott.
-Nem vagyok jó tesiből. - feleltem
-Mi lesz veled, ha pasid lesz...?
Mi van? Ez a gyerek mindig csak a szexre tud gondolni?
-Na gyere már! Nem akarom a drága időmet rád fecsérelni.
-Hidd el én is vagyok az egésszel. - értem be a szobába - Ahhoz képest, hogy a TE szobád egész jól néz ki.
-Mi az, hogy hozzám képest? Tökéletes ízlésem van minden téren.
-Én ezt nem mondanám. Olyan lányokkal szűröd össze a levet akik a világ csúfjának is nevezhetnék magukat.
-Szóval ez nem tetszik neked. - arcára elégedett vigyor ült ki, majd ledobta táskáját a földre
-Mi nem tetszik nekem? - értetlenkedtem
-Ne tettesd a hülyét. Valld be, hogy vonzódsz hozzám.
-Minek valljam be, ha nem igaz? És pont te? Ugyan már. - legyintettem felé, majd leültem az ágya szélére
-Tudom, hogy igaz. Látom rajtad.
-Akkor menj el szemészetre. - javasoltam neki
-KiKi~~ - nyújtotta el a nevem
-Inkább vedd elő a matekot. Nem akarok napestig itt kuksolni. - sürgettem
Szó nélkül teljesítette amit mondtam és leült elém a földre.
-Nem lenne kényelmesebb az ágyon? - kérdeztem tőle
-Szeretnél a közeledben tudni? - húzta mosolyra a száját
-Jó így.
De ahogy gondoltam nem hallgat rám és mellé vágja magát. Jó szorosan.
-Miért nyomulsz ennyire? - fordítottam felé a fejem
-Gyönyörű vagy.
Hát ez süket. Komolyan mondom, hogy nincs valami rendben az agyával. Tudomást sem véve róla magyaráztam neki mi a feladatunk, de ő varászvilágba lépett és csak bámult maga elé. Idegesített, hogy nem figyel így állánál fogva megfogtam és magam felé fordítottam.
-Figyelj már rám, mert akkor a büdös életben nem fogod megérteni ezt a kibaszott egyenletet. - oktattam ki
Csak ekkor vettem észre, hogy száján egy halvány mosoly jelent meg. Szemei az enyémbe fúródtak és szinte kiégették a helyéről azt.
-Min mosolyogsz? - kérdeztem ijedten
Arca egyre csak közeledett az enyémhez, majd ajkai birtokba vették az enyémet. Jóleső bizsergés futott végig egész testemen. Nem tudtam mire vélni ezt. Se a viselkedésem, se a tettét. Számból egy apró sóhaj tört ki, amit megmosolygott. Ezt kihasználva nyelvével utat nyert a számba, majd minden zugát felderítette. A könyveket félrelökve leterített az ágy hosszán. Fölém kerekedett és úgy folytatta a csókot.
Levegőhiány végett elváltunk egymástól, majd betekintést nyerhettem sötét szemeibe. Eddig figyelembe se vettem, hogy mennyire csillognak. Ilyenkor olyan, mintha más Yoon Gi jelenne meg az ember előtt.
Hirtelen megint a számra tapadt, de ezzel együtt a ruhát is hámozta lefele rólam. Minden világossá vált. Azonnal lelöktem magamról és elkezdtem összepakolni.
-Most mi a baj? - mászott oda mellém
-Én is csak arra kellek igaz? Engem is ki akarsz használni, mint a többi ringyódat. Na hát ebből te nem eszel kis apám.
-Honnan veszed ezt?
-Ugyan már Yoon Gi. - fordultam felé - Nincs olyan ember aki utálatból szerelembe menne át egyik pillanatból a másikba. Te mégis letepertél és úgy csinálsz mintha fontos lennék.
-Akkor te is ilyen vagy. Amíg meg nem csókoltalak addig szidtál, mint az őrültet. Ezek szerint te is többet éreztél irántam. Már a legelejétől. Nem de?
-És ha igen? Neked az úgy sem számít, mert csak egy alkalomra kellek.
-Nem értem miért gondolod ezt? Vannak nekem is érzéseim.
-Ja~!! Bocsi, hogy nem tudtam. Nem úgy tűnt.
-Mert még nem beszélgettem veled. És én ezek után sokat akarok veled beszélni
-De ezt tedd anélkül, hogy kihasználsz és eldicsekedsz azzal, hogy megfűztél még egy könnyűvérűt.
-Kössünk egy alkut.
-Ez már rosszul kezdődik. - húztam el a szám
-Hallgass végig! Ha rendesen viselkedek és kimutatom feléd az érzéseim, adsz egy esélyt. Rendben?
Most mondjam azt, hogy igen és tekintsem úgy, hogy nem történt semmi. Az egy kicsit fura lenne. Főleg úgy, hogy közben próbálkozik nálam.
-Rendben.
-Kezet rá. - megfogtam, de azzal a lendülettel magához is rántott - Azt viszont nem mondtam, hogy nem próbálkozok.
Tudtam, hogy lesz benne valami csavar. Valahogy éreztem.

Már két hónapja, hogy én és Yoon Gi együtt vagyunk. Most is náluk vagyok és csak pihenünk az ágyon.
-Emlékszel amikor először jártál itt? Akkor kezdődött minden.
-Igen. Ha a tanárnő nem téged választ a tanulótársamnak akkor nem lennék mos itt.
-Inkább téged választott ki nekem.
-Nem én vagyok a rossz tanuló. - háborodtam fel játékosan
-Akkor is téged választott ki. Engem nem lehet csak úgy emberek mellé helyezni.
Hát igen. Néha előjön az egocentrikus oldala is, de én így szeretem.
-Én csak egy ember vagyok? - biggyesztettem le az ajkam
-Nem. Te az én hercegnőm vagy. - nyomott egy puszit az arcomra, majd magához húzott
-Hercegnő? - kérdeztem vissza
-Az enyém. - mosolygott rám, majd egy szenvedélyes csókba invitált, ma már sokadjára.
Ha nem lenne ilyen csodás matektanárunk akkor mi se lennénk most együtt. Yoon Gi sokat változott. Mintha megkomolyodott volna ez idő alatt. Köszönöm tanárnő!