-De NamJoon, én nem vagyok tehetséges. - mondom az ügynökség felé vezető úton.
-Akkor miért hívott téged az igazgató? Nem hiszem, hogy csak bútordarabnak.
-Hát nem is szerződtetni.
Hónapok óta rá akar venni ez a féleszű, hogy debütáljak náluk, de semmi tehetség nélkül nehéz lesz. Jó, hogy szeretek rappelni, de nem biztosíték az, hogy tudok is.
-Itt is volnánk. - veszi le arcáról a maszkot és szemüveget, amint a hátsóbejárathoz érünk. - Ilyen helyzetekben imádom, hogy közel van a lakásod.
-De jó nekem.
-Na gyerünk befele! - nyitja ki az ajtót.
-Jól van na.
Ahogy belépünk azonnal a sürgés-forgásba keveredünk, de NamJoon - akarom mondani Rap Monster, merthogy ez a művészneve - csak halad szlalomozva el mellettük. Én meg győzzem őket kerülgetni, nem nekem való ez az élet. Tudom, hogy NamJoon jót akar nekem és segíteni, de én nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy körülöttem szervezkednek.
NamJoonnal már évek óta jó barátok vagyunk, pontosabban általános óta. Ő volt - és remélem még sokáig az is lesz - igazi barátom, lány barátaim is voltak, de nem éreztem úgy, hogy velük jobban kijöttem volna, mint a fiúkkal. NamJoon pedig már az első nap felkeltette a figyelmem sötét hajával, kreol bőrével és erőteljes hangjával, ahogy megszólított. Megkérdezte tőlem, hogy elsős vagyok-e és ha igen, akkor melyik osztályban vagyok. Mázlinkra egy osztályba kerültünk és pár nap alatt a legjobb barátom lett.
-Ne maradj le, mert utána aztán kereshetlek! - fogta meg a kezem és úgy vonszolt végig a hosszú folyosókon.
-Mikor érünk már oda? Fáj a lábam. - nyűgösködök.
-Mindjárt ott vagyunk, ne rinyálj.
-Én is kedvellek.
-Hehe. Még mindig nagyon szellemes vagy.
-Tudom én. - nevetek vele - A srácok amúgy, hogy vannak?
-Éldegélnek. Most szerintem ebédelnek, de a kajaszünet is mindjárt lejár, szóval siessünk, mert én is éhes vagyok.
-Hát miért nem ettél? Fel is hívhattál volna, hogy jöjjek el. - néztem fel rá. Úgy imádom, hogy ő tíz centivel magasabb, mint én. Megértem JiMin helyzetét...
-Mindegy, amúgy sem tudtam, hogy még ugyanaz a számod.
-Most már tudod. - hirtelen megáll, én meg hátulról nekiütközök - Úgy szeretem amikor egy pillanat alatt hozol döntéseket.
-
Bejöhet. - halljuk meg bentről a hangot.
-Jó napot kívánok igazgató úr! Bemutatom Park Ki Ki-t. - hajolunk meg.
-Jó napot kívánok! Á, gyere beljebb kérlek. NamJoon, ha akarsz te nyugodtan mehetsz ebédelni.
-Értem. Köszönöm. - hajol meg még egyszer, majd bezárva maga utána az ajtót, elballag.
-Foglaljon helyet kérek. - mutat az asztala előtt lévő fotelra - Már találkoztunk párszor, de most szeretnék személyesen is bemutatkozni. Bang Shi Hyuk vagyok, a Big Hit Entertainment alapítója. Gondolom már NamJoon elmondta önnek Park Ki Ki kisasszony, hogy miről szeretnék önnel beszélni.
-Igen uram. Viszont én nem érzem tehetségesnek magam, ahhoz hogy az ügynökséggel kössek szerződést.
-Majd én azt eldöntöm. Mikor lenne jó önnek az, ha idejönne egyik nap meghallgatásra?
-A héten egész végig szabadnapos vagyok, szóval bármikor.
-Rendben van. Akkor holnap délelőtt kilenc órára kérem, hogy fáradjon be és mindent megbeszélünk. Addig is viszont látásra és szép napot!
-Viszont látásra! - hajolok meg és megfontolt lépésekkel elhagyom az irodát. Ahogy bezárom magam mögött az ajtót, úgy lélegezek fel. Lassan megkeresem a fiúk próbatermét és ahogy odaérek, bekopogok, majd benyitok. Ahogy bedugom a fejem, azonnal hangos moraj hagyja el a fiúk száját.
-Hogy ment csajos? - vezet az egyik bent lévő székre Nami.
-Azt hiszem az érettségin voltam utoljára ilyen feszült, mint az előbbi pár percben. - folyok szét a fekete, összecsukható széken - Amúgy holnap jövök kilencre meghallgatásra.
-De hát ez jó hír! - ugrik fel Taehyung.
-Jó lenne, ha tudnék is valamit.
-Már megint kezdi. - sóhajt egyszerre az összes fiú.
-Most mi van? - kérdezem.
-Fogd már fel, hogy tudsz valamit. Szép vagy, tudsz rappelni, szép vagy, énekelni is tudsz, szép vagy és táncolni is tudsz. - mondja NamJoon egy szuszra. Szavai meglepnek, amin ingatva a fejem elmosolyodom.
-Hú Rap Mon! Te aztán tudsz bókolni. - böki meg vállát Hoseok.
-De nincs igazam?
-Mindenben igazad van. - helyeselnek a fiúk.
-Mióta tanítod őket, hogy ezt egyszerre mondják? - bökök a csapatnyi idolra.
-Nem tanítottam őket, ennyire szeretnek engem. - bízza el magát, mire a fiúkból egyszerre tör ki a nevetés, majd belőlem is - Most miért csináljátok ezt? - kezd el aegyozni.
-Jaaaj! - ölelem át -A srácok nagyon szeretnek téged és én is.
-Azt tudom, hogy te igen - viszonozza az ölelést -, de ők kétségesek.
-Ezt komolyan gondolod? - döbben le Suga - Ha bíznod kell valakiben akkor mi legyünk az elsők. - itt elhallgat én pedig felhúzott szemöldökkel nézek rá - És KiKi.
Egyetértően bólintok, majd eleresztem a fiút... akarom mondani, csak akarom, de ő nem engedi.
-NamJoon! - nézek rá kérlelően.
-Igen?
-Elengednél...? Kérlek. - teszem hozzá.
-Nem akarlak. - gondolkozik el - Mikorra is kell bemenned az irodába?
-Még ráérek, de...
-Akkor még maradhatsz.
-Vége az ebédszünetnek. - jelenti ki Jin.
-Muszáj volt megszólalnod?
-Igen. na gyerünk Rap Mon! - tapsol kettőt Jin és már tolom is NamJoon-t a próbaterem közepére.
-De ugye maradsz még? - kérdi reménykedve, mire csak bólintok.
Egy mosolyt felvéve áll be a kezdőpozícióba, én pedig elindítom nekik a zenét. Amikor itt vagyok - megjegyzem, hogy elég sokszor van NamJoon végett - mindig én indítom el a zenét, vagy épp segítek nekik ezt azt. Örömmel teszem, hiszen ezzel is tudok segíteni és nem csak tétlenül ülök egy helyben és gyönyörködök bennük. Igen ezt teszem, főleg NamJoon varázsol el. Van egy olyan kisugárzása, ami különlegessé teszi őt. Rejtélyes, erélyes és jó leader. Illik hozzá ez a pozíció.
Ahogy a zene véget ér a telefonom azzal egy huzamban kezd el csörögni a fiúk új számán, ami a Danger. Vigyorogva kapom elő a zsebemből, majd az ajtóhoz lépve felveszem.
-Mondja YunWoo. - szólok bele.
-Kisasszony! Azonnal be kell, hogy jöjjön. A ruhaszállítmány hamarabb fog megérkezni és a desinger is fél óra múlva itt lesz. Az irodában is teljes a zűrzavar.
-YunWoo. Mondtam magának, hogy tartsa kézben a dolgokat, ha pedig nem megy szóljon az egyik felettesének, hogy segítsen magának. Nem lehetek mindig ott, hogy én csináljak mindent. Ha zűrzavar van mit szoktam csinálni?
-Egy erőteljes kiabálással helyre tesz mindenkit.
-Pontosan. Magának ez miért nem megy? Mi lesz, ha én leszámolok és maga lesz a főnök? Mi?
-Kisasszony én nem... én...
-Ne makogjon itt nekem! Huh... Azonnal indulok. Ne csináljon semmi hülyeséget! - bontom a vonalat.
-Kemény vagy az alkalmazottakkal. - mondja Jin.
-Muszáj, másképp meg annyit sem érnék velük, mint egy hangyával. - fújom ki frusztráltan a levegőt, majd felkapom a szék háttámlájáról a kabátom - Majd holnap találkozunk fiúk.
Sorra ölelek mindenkit és utoljára NamJoon maradt.
-Vigyázz az úton és hívj fel amint odaértél, meg ha haza. - igen, mindig ilyen elővigyázatos.
-Mindenképp.
-
-Mi van itt? - képedek el, amint meglátom, hogy YunWoo a padlóról szedegeti a papírokat. A folyosón mindenki össze-vissza szaladgál hangyaboly módjára.
-Bocsásson meg kisasszony, azonnal összeszedem.
-Jó napot KiKi kisasszony! - hajol meg előttem az egyik alkalmazott, majd így sorjában még hárman. Talán itt utáltam meg, hogy én vagyok folyton a középpontban.
-Jó napot kívánok! - fejemmel csak enyhén bólintok, majd az irodámba megyek ahol rögtön magamra csapom az ajtót. Nem tudnak, nem felidegesíteni az ilyen bénázásaikkal.
A telefonomban előkeresve felhívom NamJoon-t.
-Szia Nami.
-Szia. Odaértél?
-Igen, viszont a cég úgy néz ki belülről, mintha atombomba robbant volna. - dőlök hátra az irodai székemben. Ez a kényelem is unalmas már.
-Ha holnap sikerül a meghallgatás akkor fel is mondhatsz. Jó lenne veled dolgozni. - szinte látom a mosolyát magam előtt.
-NamJoon, nem nekem való az idolság. Utálom, ha mindig felfordulás van körülöttem és...
-Meg ne merj szólalni! Ha már eljöttél az ügynökséghez, akkor vállald a következményeit. - igazad van, mindenben igazad van.
-Jól van. Akkor majd hívlak még, addig is rendet rakok ezen a szemétdombon.
-
-Miért nem hívod már el egy randira? - rondít bele a leader gondolataiba V.
-Tudhatnád már V. - ütögeti meg hyungja vállát a maknae. Ezt értetlen tekintettel illeti, amit Hoseok meg is magyaráz neki:
-Fél, hogy elveszíti a KiKi-vel való barátságát.
-Ha átéreznétek a helyzetem akkor megértenétek. - mondja elterülve a próbaterem padlója közepén Rap Monster - Túlságosan is közel állok hozzá, hogy elmondjam neki mit érzek. Meg úgy alapból sem lehetne köztünk semmi, hiszen a szerződés ezt megtiltja.
-Nem barátom. - szól közbe JiMin - A szerződés csak azt tiltja, hogy nyilvánosan nem ismerhetjük el a kapcsolatunkat.
-Jól mondja JiMin. Ez áll a szerződésben. - helyesel Suga.
-Akkor sem. Mit mondanának az itteni alkalmazottak, ha ezt megtudnák?
-Majd pont téged fog érdekelni. Már nem azért NamJoon, de én nem olyan embernek ismertelek meg akit meghatják a vélemények. - ül le mellé Yoon Gi.
-Nem baj. - sóhajt fel, de ez sem szabadítja meg a rá zúduló tehertől.
Mi történik, ha felveszi KiKi-t a főnök? Meg fogja majd tudni leállítani az érzéseit?
Egyben biztos volt. Régóta nem barátságot érez a lány iránt. Nem is akart beleszeretni és hopp... mégis megtörtént és most marcangolja belülről. Fél, hogy nem viszonozza az érzéseit, fél, hogy összetörik a szíve... fél, hogy elveszíti az egyetlen olyan barátját, akit nem akart.
-Félek. - mondja elhaló hangon a leader.
-A félelmeket le kell győzni Rap Monster. Mutasd meg nekünk, hogy jó leader vagy és neked minden sikerül. - bátorítja J-Hope.
-Igazatok van. - ül fel - Nem tántorodhatok meg ennél az akadálynál. Ha rapper tudtam lenni, ha sikerült ledebütálnom akkor bármit meg tudok csinálni.
-
-Bocsásson meg kisasszony! - kapott egy rongyért YunWoo.
-Menjen ki! - mondom még higgadtan.
-Tényleg sajnálom kisasszony!
-Azt mondtam, hogy tűnés innen!! - ordítom le a fejét, majd sírva kiszalad az irodából. -Az eszem meg áll, hogy egy instant kávét nem tud behozni anélkül, hogy ne borítaná rám.
Már délután négy és a ruhaszállítmány is itt van, valamint a desinger is idetolta a képét. Komolyan mondom olyan nyugodtan tesz-vesz, semmi dolga, az ember meg üljön itt egész nap, hogy vajon mikor fog idekászálódni. Jézusom...
-
-Végre egy forró fürdő. - merülök el a habos, nyugtatást nyújtó vízben. Hirtelen eszembe jut amit NamJoon mondott a nap folyamán, fel kell, hogy hívjam. Már biztos kitépkedte a hajszálait, hiszen most van fél tíz... bár lehet, hogy már alszik. Gyorsan a telefonomért kapok, amiben gyorsan kikeresem a számát, kicsörög és felveszi. - Szia Nami~
-Miért nem hívtál hamarabb? Azt hittem már valami bajod esett.
-Tudod, hogy tudok magamra vigyázni. Nem kell aggódnod ilyen apróságokért.
-De ez nem apróság. Na mindegy... - sóhajt
- Mikor értél haza?
-Pár perce. Na és ti?
-Mi már egy jó ideje itthon vagyunk, Jin megcsinálta a vacsit és azóta a fiúk kidöglötten nézik a tévét.
-Nehéz napotok volt ma is igaz? Jövőhéten koncert van.
-Ha nem mondod. - nevet bele a telefonba, olyan aranyos ilyenkor
- Mi jót csinálsz?
-Éppen a kádban ülök.
-És mikor akarsz fürdeni?
-Á, még ráérek. Tudod itt van rá az egész este. - Kis csönd, majd egyszerre adunk hangot szórakozottságunknak. -Nem vagyunk normálisak Nami.
-Ezt eddig is tudtam.
-Bár, ha belegondolok te már általánosban sem voltál az. - gondolkozok el
-Te se ám. Emlékszel amikor az osztályfőnök kocsijának leeresztettük kerekeit. Szegény még máig sem tudja, hogy mi voltunk azok.
-De meg tudta. Nem emlékszel? Diliházba is vitték, mert megszállott lett és mindenhova követett minket.
-Jé, tényleg. Vajon, hogy van most Mr.Gothard?
-Az már egy örök rejtély marad számunkra.
-És azt tudod már, hogy mit veszel magadnak karácsonyra?
-Mi van? - kérdem értetlenül. Miről beszél?
-Két nap múlva karácsony csajszi. Azt ne mond, hogy elfelejtetted.
-Én nem mondom, hanem tényleg elfelejtettem. - döbbenek le.
-Nem vetted észre, hogy az egész város fel van díszítve?
-A sok sürgés-forgástól nem igazán. - ülök fel, majd lekapom a törülközőt a tartójáról és felállva körbetekertem magamon. Már könnyedén ment, sokszor van így, hogy beszélek Namival miközben fürdök és akkor egy kézzel kellett megoldanom. Igaz az állam is besegített.
-Hát akkor holnapra kapd össze magad, gyere el a meghallgatásra és ha törik ha szakad, de kezd el díszíteni a házad.
-Úgy imádom amikor bátorítasz Nami, de tényleg. - nevetek bele a telefonba mondatom végén.
-Tudom én csajszi. Feküdj lefele, hogy holnap időben ide tudj érni. Nyolckor hívlak. Jó éjt!
-Jó éjt Nami! - mosolygok, majd lerakom a telefont. -Idiótám.
Kezdem azt érezni, hogy mellette van a helyem. Sosem engedi, hogy bajom essen, állandóan segít rajtam és nagyon kedvesen bánik velem. Bár nem hiszem, hogy ő bármit is érezne irántam, szóval ezt hanyagolom.
-
Másnap reggel - NamJoon szokásához hívően - nyolckor már csörgött a telefonom, ami egyben az ébresztőm is.
-Jó reggelt KiKi! Hogy aludtál? - hallom meg erőteljes hangját, ami az álmosságtól még inkább lázba hozza a rajongók szívét.
-Jó reggelt Nami! Egész jól, és te? - nyújtózkodok.
-Én is. Ma hál' istennek nem kell sokat próbálnunk. Mit szólnál, ha átmennénk hozzád. A főnök engedélyt adott rá, ha tízkor már a dormban leszünk.
-Ha délutánra befejezem a díszítést akkor igen.
-Szuper! Öhm, szerintem piát ne vegyél, mert hogy holnap már rendesen dolgozunk.
-Az meg már milyen? Veszek pezsgőt és kész. - határozom el.
-Ö, oké. Most pedig öltözz és érted megyünk fél kilencre. Csá-csá! - rakja le a telefont.
-Huh. Hát akkor kezdjünk bele egy hosszú napba. - mondom, majd belelendülök a készülődésbe, hiszen nem sokára ideérnek a fiúk.
Lekászálódok az ágyamról és a fürdőszobába megyek ahol megfésülködöm, a fogaimat és az arcomat is megmosom. Egy kevés alapozóréteget kenek a szemem környékére és fekete szemceruzával ki is emelem azt. A hajamba egy kék masnis hajpántot rakok, ezek után gyorsan a szekrényemhez rohanok és előkeresem a bézsszínű nadrágom, majd egy a hajpántommal azonos árnyalatú spagettipántos felsőt. Ezzel párhuzamban kikeresem a szintén bézsszínű bőrkabátom, aminek belseje bundás bélésű. Ezeket villámgyorsan felkapom magamra, majd a nappalimba megyek és a táskámba is hamar belerakosgatom az este kivett holmijaimat. Ahogy ezzel végzek hangos kocsidudát hallok meg. Azonnal a kulcsomért kapok és a bejáratnál felkapom a bokacsizmámat. Gyorsan bekulcsolom az ajtót és a furgon ajtaját félrehúzva ugrok be Rap Mon mellé.
-Jó reggelt megint! - mosolyog rám.
-Jó reggelt! - mondom neki és a sofőrnek, majd a fiúkhoz fordulok - Jó reggelt srácok!
-Jó reggelt KiKi! - mondják kórusban.
-Hát akkor induljunk is. - mondja a sofőr, majd telibe nyomja a gázt, persze szép nyugisan és negyed órán belül a BigHit Entertainment-nél vagyunk. Mindenki robotszerűen mászik ki a furgonból, majd sétál be az ügynökség ajtaján. Persze a rajongók tömkelege most is ott várakozik a fiúkra, sikítozva, kiabálva és kezüket lóbálva próbálják felhívni magukra a srácok figyelmét. Részben ez sikerül, de csak annyira, hogy a fiúk vagy intenek vagy mosolyognak rájuk. Látszik, hogy reggelente nincs annyi energiájuk.
Az egyik lánycsapatból - akiket elnézve elég gazdagok lehettek - az egyik egy hangos kérdéssel, mindenki figyelmét - még menedzserét is - magára vonja.
-Ki az a lány veletek? Talán az egyikőtök barátnője? - mondja iszonyat vékony hangon, amitől szinte megsüketülök. Pedig nagyon jól bírom a zajt.
-Sajnálom, de ez nem rád tartozik. - mondja nyugodtan a menedzser.
-Miért ne tartozna ránk? Hiszen mi vagyunk a fiúk rajongói?
-Pontosan. A rajongói, szóval még annyi közöd sincs hozzá. Ha szereted a fiúkat akkor nem kérdezel semmit.
-Ugyan már. - mondja a mellette lévő - Leli róla, hogy milyen ízléstelen. Egyikőjük sem állna vele szóba.
Na most borult ki a pohár nálam és ezt látva rajtam NamJoon próbált beljebb tolni, de gyengéden arrébb toltam.
-Na ide figyelj kicsi lány. Majd, ha leszel annyi idős, mint én akkor talán pofázhatsz nekem, de addig nem. És mégis mit képzelsz magadról, hogy ráadásul ilyen hangnemben. Jobban tennéd, ha visszafognád magad, mert a következő idolgyakornok, ha meglát bármelyik koncertjén is kitépi az összes festett hajszálad. Világos voltam? - ezek után csak felhúzott orral vágtatott ki az A.R.M.Y tömegből - Bocsánat a goromba viselkedésemért. - hajolok meg a rajongók előtt, majd megfordulva indulok a fiúk után.
-Szép volt KiKi. - mosolyog rá féloldalasan menedzser oppa.
-Nem tehettem mást. Hagyjam, hogy ócsároljon? Heh... Az nem az én stílusom.
-Tudtam én, hogy jó rapper leszel. - ölel meg hátulról JiMin.
-Még gyakornok sem vagyok, nyugodj le. - mondom enyhén mosolyogva rá, miközben eltolom.
-Itt várj KiKi. A főnök nem sokára itt lesz az énektanárral és a tánctanárral. Sok sikert kívánok neked és remélem, hogy én fogok a közeljövőben lenni a menedzsered! - mondja biztatva a BTS menedzsere.
-Köszönöm oppa. Szükségem lesz rá.
-Sok sikert csajszi! - lép elém Nami és egy puszit nyom az arcomra, majd egy mosolyt felvéve ballag tovább a fiúk után.
-
-Köszönjük KiKi. - mondja az igazgató rám mosolyogva - Te vagy a legjobb női rapper akit eddigi pályafutásom alatt láttam. Mond csak, neked most van munkád?
-Köszönöm. Igen, van egy divatcégem, de nem sok reményt fűzök hozzá hiszen a munkások elég... Hogy is mondjam? Nem éreznek rá a munkára.
-Értem. Nos én szeretném, ha ehhez a céghez szerződnél le, mint női rapper. Egyéni vagy csapatmunkában szeretnél dolgozni?
-Ha nem lenne gond, akkor egyedül küzdenék meg a csúcsig.
-Nagyszerű. Akkor készítem is elő a papírokat és jövőhéttől kezdve mindig nyolcra legyél itt és hivatalosan is a BigHit Entertainment gyakornoka leszel.
-Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. - hajolok meg mélyen.
-Ilyen tehetséget még a YG sem utasítana el, hát még én? Egy nagy kincsre leltünk benned. - mondja meghajolva, majd kimegy a teremből.
-Egész ügyes voltál. - mondja az énektanár - Sok sikert kívánok a további munkádhoz!
-Köszönöm. - hajolok meg.
-Én is úgy szint. A táncot még gyakorolni kell, de ha az is sikerül, akkor még CL-nél is jobb lehetsz. Vizsont látásra kedves.
-Köszönöm. Viszont látásra! - hajolok meg még egyszer, a szám sarkában egy halvány mosoly jelenik meg, majd a falnak dőlve várakozok.
-Elment az igazgató? - hallok meg az ajtón kívülről egy susmogó hangot.
-Úgy látom igen. De hol van KiKi? - hallok meg egy másikat.
-Mit vagytok úgy betojva. Gyertek már. - belép Suga, majd megfordul és ahogy meglát, majdnem összerogyik.
-Mi van Suga? - siet be J-Hope, majd ő is megfordul - Jézusom KiKi!! Ne ijesztgess légy szíves!
-Na, hogy ment? - ragadja meg mindkét karom Nami - Mondj már valamit kérlek, az ideg már megesz!
-Jövőhéttől már itt fogok veletek dolgozni.
NamJoon, mint anyja kisgyerekeket, felkapott és szorosan magához ölelt, majd hirtelen egy cuppanós puszit nyomott a szám sarkára, amit egy döbbent tekintettel dijaztam.
-Végre valami jó is történt! - szorít még jobban magához.
-NamJoon. Kérlek szépen engedj el! - próbálom eltolni - Megfojtasz.
-Nem érdekel. Mostantól nem engedlek el.
-Nekem viszont még tökéletes rappert kell varázsolnom belőle, szóval ha megengeded NamJoon. - halljuk meg az ajtóból az igazgató hangját és Nami - igaz nagy nehézségek árán, de elenged.
-Kérlek olvasd el figyelmesen és ha minden elvárás egyezik a te igényeiddel, akkor írd alá. - adja a kezembe, majd ahogy mondta, elkezdtem olvasni. Valami viszont nem kerülte el a figyelmem. A fiúkéban benne volt, hogy nem létesíthetnek kapcsolatot nyilvánosan, de én többször is átolvasva sem találtam ilyen részt... még hasonlót sem.
-Elnézést, de én nem látok benne olyat, hogy nyilvános kapcsolatot nem lehet felvállalni. - kérdezem meg.
-Azért kedves KiKi, mert én nem találom szükségesnek. Idősebben kerültél hozzánk és én mindig azt az elvet vallottam, hogy az ember társas lény. A Bangtannál azért íródott bele, mert ők sokkal fiatalabban kerültek hozzám. Ezért.
-Értem. Nos, ennyi lett volna a kérdésem. - mondom és a SiHyuktól kapott tollal aláírtam a szerződést.
-Köszönöm. Hát akkor, üdvözlünk a BigHit Entertainmentnél kedves. - rázunk kezet - Már csak azt kell eldöntenünk, hogy mi legyen az előadó neved.
-Nekem van egy ötletem. - mondja Nami, és kíváncsian várjuk mi azt - The Best.
-Ez tetszik. - mosolyodok el.
-The Best. - ismétli az igazgató - Magával ragadó. Rendben van.
Ezek után egy üveg pezsgőt kapok és egy csomagot, amiben fogalmam sincs, hogy mi van, de az igazgató azt mondta, csak otthon bonthatom ki. Elmondása szerint ez egy karácsonyi és gyakornoki ajándék. A fiúktól és menedzserüktől elköszöntem, majd a hátsóajtón kiosonva indultam neki a közeli plázának. Remélem még nyitva lesznek azok a helyek, ahol be tudom szerezni azokat amik kellenek.
-
Jézusom, már negyed négy és én még sehol sem tartok! Nami felhívott, hogy négy körül itt lesznek, de én még mindig a fagyöngyök felakasztgatásával bajlódok. Egyáltalán minek erőszakolta rám Taehyung, hogy ezeket is rakja fel? Á, mindegy. Ahogy végzek az utolsó kettő dísz felakasztásával gyorsan a szobámba szaladok és felkapok magamra egy sötétkék combközépig érő, húzott vállú ruhát, alá egy harisnyát és egy fekete magassarkút. A hajamat pár perce már elkészítettem így azzal már nem bajlódtam, ahogy az asztal díszítésével és az ételek sütésével sem. Egy keveset fújok magamra a kedvenc parfümömből, pont jókor mert a csengőszó jelezte, hogy itt van a Bangtan Boys. Magam után szedve lábaimat álltam az ajtóhoz, gyorsan még megnéztem magam az akasztó melletti tükörben, majd nyitottam is az ajtót.
-Boldog Karácsonyt KiKi! - ölel meg Nami, kezében egy ajándékkal.
-Te most komolyan ajándékot mertél nekem venni? - döbbenek le.
-Csak nem fogok ajándék nélkül ideállítani. - mondja beljebb lépve, a fiúkat is beinvitálom.
Levéve a kabátjukat és a cipőjüket leültetem őket a két kanapéra és el is kezdődik a csodás este. Mindenki nagyon jól érzi magát és csodás hangulat lepi el az egész házat. Ahogy az óra eléri a hat órát az ajándékok rátalálnak a gazdájukra. Én rengeteg ékszert kaptam emellett egy-két ruhát, amit persze hogy Namitől kapta, mivel csak ő tudja mi a méretem és a stílusom. Szerintem a fiúk igencsak hülye fejet vághattak, amikor kijelentette, hogy ő a női részlegre akar menni. Igen, el tudom képzelni.
-KiKi, bontsunk fel egy pezsgőt. - kiabál a hangos zene miatt Jin, és én csak bólintva megyek a konyhába, ahol már ezek a dolgok elő vannak készítve. először a poharakat, majd két üveg pezsgőt viszek ki. Kibontom és mindenkinek feltöltöm a poharát félig és odaadogatom nekik. NamJoonhoz is odamegyek, aki a fenyőfát csodálja.
-Tessék Nami. Milyen lett a fa?
-Még mindig nem tudom elhinni, hogy magadtól díszítetted fel ezt a házat, csináltál kaját és vásároltál be alig hat óra alatt. Szerintem te egy férfi nélkül is elboldogulnál. - mondja belekortyolva az italba.
-Azért jó lenne egy olyan férfi mellett lenni aki gondoskodik rólam. Jó, hogy megtudok csinálni majdnem mindent, de a debütálásom után alig lesz időm saját magamra is. Kell mellém egy férfi, akire támaszkodhatok, ha baj van. Egy férfi aki megvéd és megnyugtat. Akit szeretek és viszont szeret.
-Meg akarod kapni karácsonyra, vagy szilveszterig vársz?
-Mi van? - értetlenkedek.
-Szeretnél egy ilyen férfit? Aki szeret és te viszont tudnád szeretni? Mert itt van előtted.
Időm sincs, hogy felfogjam szavait gyengéden ajkaimra hajol és kényezteti azokat. Rögtön melegség járja át a testem és ösztönösen fogom körbe nyakát szabad kezemmel. Mindent kizárok a külvilágból és csak partneremre figyelek, nagyot sóhajtok a csókba, majd lassan elválunk egymástól.
-Ezt miért? - kérdezem, mire csak a plafon felé mutat és ahogy meglátom a fagyöngyöt elkezdek nevetni.
-Boldog Karácsony KiKi! - simítja végig kezével arcomat.
-Boldog Karácsonyt Nami! - mondom és ezúttal én kezdeményezve, csókban forrunk össze.
