Ahogy a cuccaimat pakolom elő a magántanár érkezése előtt, úgy kezd szívem egyre gyorsabb tempóban verni. Ahányszor elhaladok idegességemben a folyosói tükör előtt, annyiszor nézem meg magam benne. Alapjáraton nem sminkelem ki magam és nem fordítok nagy igényt az öltözködésemre, de amióta anyámék beírattak egy magántanárhoz, azóta sokkal jobban törődöm ezekkel. A szüleim egy nagy cég igazgatói és nem nagyon szerettek volna iskolába járatni, - hogy miért, az még előttem is titok - ezért egy nálam öt évvel idősebb tanárnak fizetnek, azért, hogy a korombelieknél magasabb szinten tudjak mindenről. Igaz ő csak a matekot és a fizikát tanítja, de ezekből mégis gyengébb vagyok mint bármi másból. Amikor matekot tanít, akkor teljesen lekapcsol az agyam és az ajkait tudom nézni, mert amiket magyaráz az nekem teljes mértékben orosz.
A csengő hangját hallottam meg zengeni az egész földszinten, ami egy kisebb szívrohamot vált ki belőlem, főleg, hogy egedül vagyok itthon két hétig. Anyuék elutaztak egy üzleti útra és a házvezető nőnket is elküldöm haza ilyenkor, ne zavarjon a hülyeségeivel...!
Gyors léptekkel haladok az ajtó felé és közben a haspólóm igazgatom meg a pántok részeinél, de azt is azért, mert marhára ideges vagyok. Még kifújom a levegőt, mielőtt kinyitnám az ajtót és ahogy véghez viszem ezt, a szívem kihagy egy ütemet.
-Jó napot tanár úr! - hajolok meg előtte és arrébb állok.
-Neked is! - hajol meg és belép, majd bezárom az ajtót remegő kezekkel -Mondtam már párszor, hogy tegezz...! KiKi, lassan már négy éve ismerjük egymást, ez helyén való lenne.
-De te a tanárom vagy. - zavaromban kicsit lehajtom a fejem.
-De egyben a barátod is. - áll meg a lépcső alján -Na kezdjünk hozzá!
Csak bólintok és hamar utána sietek egészen a szobámig, ahol egy külön részt alakítottunk ki a tanuláshoz. Elég nagy ahhoz a szoba, - és maga a ház is - hogy a sok világos cucc mellé, az egyik sarokban csak tanuláshoz való dolgokat rendeztem be. Ebben persze minden a két tantárgy felszerelésének a darabjai megvannak, a füzetek és a könyvek, meg persze a tökéletes tanárom is.
-Kezdjük a fizikával. - foglal helyet a székében -Sikerült megoldanod a múltkori feladatot, amit feladtam?
-Hááát. - ülök vele szembe és előveszem a kis polcról a füzetet és a könyvet.
-Ez már nem kezdődik jól. - dől hátra és beletúr a most is tökéletesen sima, ápolt, szőke hajába -Mit nem tudtál? KiKi!
-Mi? - ocsúdok fel -Ja öhm... Körülbelül semmit.
Sóhajt, majd elkezdjük elemezni a feladatot, de egy órás magyarázás után sem értem meg Dalton-törvényét. Nem is csodálom hiszen fősulis anyag, de mindenki azt mondja, hogy van eszem hozzá.
-Na jó! - csapja össze a könyvet Yoon Gi -Pihenjünk, mert agyilag leépültem!
-Nem csodálom. - felállok és levágódok a franciaágyamra, majd Yoon Gi is követi a példám -Túl hülye vagyok én ezekhez.
-Nem vagy hülye, csak oda kell figyelned és megérted.
-Oppa! - egy kérdés lappang a fejemben már egy ideje, de még idáig nem volt merszem megkérdezni.
-Tessék! - fordítja felém fejét, mire én is. V
Viszont fogalmam sincs, hogyan kérdezzek rá.
-Tudod ez elég személyes és...
-Mondd! - mosolyogja el a végét, a szívem ekkor hatalmasat ver és csodálkozom, hogy eddig nyugton tudott maradni.
-Igazából azt szeretném kérdezni, hogy hogyan van ennyi időd a tanításra...?
-Hogy érted ezt? Ez a munkám.
-Tudom, de én úgy értem, hogy nincs barátnőd, akivel tölthetnél pár szabadnapot? - ahogy a szemeit pásztázom egyszer sem látom meg, hogy kényesen érintené ez a téma.
-Nincs szükségem barátnőre. - mondja ki egyszerűen -Én a jövőmet szeretném felépíteni először és utána, ha úgy alakul, akkor jöhet valaki mellém. De addig nem.
A felismerés villámként csap belém, hogy neki is hasonló tervei vannak mint nekem. Nem mintha másoknak nem lehetnének ilyen tervei de, hogy két különböző korosztályú személy vélekedne így, és ráadásul a mai világban.
-Ennyire meglepett? - nevet fel és kezével letörli szám szélén kicsurgó nyálamat. JESSZUS!
-Öhm, hát... Nem gondoltam volna, hogy egyezne a gondolkodásunk. - nyöszörgöm el az előbbi gondolataimat -Mármint...
-Értem. - vigyorog és a plafont kezdi el bámulni -Sokkal inkább olyan lányt szeretnék magam mellé, aki fiatalabb, egyezik a gondolatmenetünk, okos, figyelmes és a föld másik végén él.
-MI? - ülök fel hirtelen az utolsó pár szavára.
-Tudtam, hogy ezen meg fogsz lepődni. - kezd el retardált fejemen röhögni, majd mikor látja, hogy én ezt nem tartom annyira viccesnek, elkezd magyarázkodni -Sosem tudtam eddig úgy szeretni egy lányt, akit minden nap láthattam, és találkoztunk. Bár nem is volt annyi tapasztalatom ebben, de tudom, hogy nem tudnám már minden nap elviselni őt.
-Ugye tudod, hogy ezt most hülyén magyaráztad el, oppa!? - nézek rá teljesen komolyan.
-Jajh! - ül fel ő is -Tudom, de nem is gondoltam olyan szinten komolyan magyarázni. - szemeivel madarat lehetne fogatni, annyira csillognak.
Soha nem találkoztam még egy olyan eltökélt emberrel mint ő, pedig apuék miatt, sok mindenkivel megismerkedhetek. Annyira eltökélt és egy ilyen komolytalan gyereket kell tanítania, aki nem is jöhetne szóba nála. Hogy is gondolhattam, hogy tetszhetnék neki...?
-Mi a baj? Hirtelen úgy elkomorult az arcod. - húzódik közelebb, mire egy kicsit megijedek -Megijedtél?
-Öhm... Szerintem most már hozzáfoghatunk a tanuláshoz. - állok fel, és menteném magam, hátha így nem kavarognak ilyenen az agytekervényeim.
-KiKi, mi a baj? - hirtelen csuklóm köré fonódik puha, mégis csontos keze és gyengéden maga felé fordít -Nekem elmondhatod.
-Semmi, oppa. Csak elbambultam. - mondom semleges arckifejezéssel.
-KiKi... - áll fel ő is és közvetlenül előttem áll meg, míg én a földet pásztázom -Tényleg ennyire nem bízol meg bennem? - kezével lassan arcomra simít és államnál felemeli a fejem, hogy csodás szemeibe tudjak nézni.
-Nem az oppa, csak furcsa érzéseim támadtak. - tekintetem viszont még most is mást talál érdekesebbnek.
-Mondd el! - mondja határozott, azonban gyengéd hangnemben.
-Úgyis rosszul értelmeznéd. - lépnék egyet hátra, de derekamat körbefonja egyik erős karja -Mit... - viszont mielőtt elkezdhetném mondatomat, Yoon Gi addigra szájával veszi birtokba beszélőkémet.
Egy pillanat erejéig hezitáltam, hogy visszacsókoljak-e, de végül az eszem győzött és eltoltam magamtól.
-Ezt nem szabad Yoon Gi! - lépek egyet hátra, de még akkor sem tudok mozdulni, mert karjai még mindig tartanak.
-Én megengedem. - hirtelen megfordulunk és lelök az ágyra, majd fölém mászva, ajkaimat kutatja fel, amikkel harcba lendül. Néha harap és végigszántja nyelvét alsó ajkamon, majd szétnyitom számat, hogy nyelveink táncot járjanak egymással. Amikor már nem bírjuk, elválunk egymástól, levegőért kapkodva.
-Még mindig nem tartom jó ötletnek ezt. - harapok felső ajkamba, hiszen tudom, ha anyuék idő előtt hazaérnek itt nagy hepaj veszi kezdetét.
-Ha arra célzol, hogy lebuknánk, akkor ne aggódj! Vállalom a kockázatot, hogy elveszítem az állást. - simít végig arcomon, miközben a szemkontaktust tartjuk.
-Akkor simán ugrana a munkád és aztán el is érnék, hogy ne tudj máshol dolgozni. - vezetem végig a gondolataimat -Nem akarom, hogy emiatt azt higgyék, hogy egy olyan tanár vagy, aki a diákjaira hajt.
-Én meg azt nem akarom, hogy a nap végéig húzódjon el ez. - kapja le magáról a felsőjét, majd elhelyezkedve a lábaim között a rajtam lévő lenge felsőt húzza le, míg én kissé felülök. Csókba invitál, immáron sokadjára, miközben fenekemet és combomat simogatja, én pedig hátával és oldalával teszem ezt. A levegőhiány újra elválaszt minket, viszont ekkor már nadrágját is lekapja magáról, majd felemelve a csípőmet, lecsúsztatom a nadrágomat, amit Yoon Gi húz le lábaimról. Ahogy tekintetem testére kúszik, akaratlanul is elidőzök ágyéka tájékánál, amire beharapott alsó ajakkal reagálok, majd továbbvezetve felsőtestére, kissé kockás hasát vélem felfedezni.
-Tetszik a látvány? - mászik fölém és lassan csókolgatni kezdi nyakamat, néhol erőteljesen megszívja a bőröm és végignyalja a területet. Bal kezével elkezd lent is kényeztetni , ami jó pár nyögéssel és morgással fogadok. Érzem, hogy egyre csak nedvesedek és ha nem hagyja abba most, akkor hamar el fogok élvezni.
-Yoon Gih... - lihegem nevét, mire abbahagyja nyelvével való kényeztetést és rám pillant -Térjünk át másra! - ekkor lejjebb húzza bugyimat és két ujját rögtön megérzem a hüvelyemben, amint tágítja azt -JÉZUSOM!
-Lazíts! - lihegi nyakamba, míg egyik kezem lekúszik boxerjéhez és rámarkolok férfiasságára, amikor is egy erőteljes morgás hagyja el száját.
Tapintatosan kezdem el masszírozni, miközben egyre csak lassul a lent végezendő munkája.
-Hagyd, hogy csináljam, vagy tényleg el fogok menni idő előtt! - kihúzza belőlem ujjait, majd lenyalva ujjait a melltartómat csatolja ki egy kis segítséggel.
Ahogy kitárulkoznak kebleim szemei előtt, a látványtól alsó ajkába harap és lassan, mégis izgatóan masszírozni kezdi azokat. Az érzéstől rögtön hátracsapom a fejem és kiélvezem, hogy kényeztet, majd hirtelen abbahagyja és amikor kinyitom a szemem már csak azt látom, hogy teljesen meztelenül mászik lábai közé. Melleimhez hajol és szopogatni kezdi, amitől végigfut rajtam a hideg, és ahogy megérzem merevedését a nyílásomnál, majd a hüvelyemben egy hangos nyögés hagyja el mindkettőnk torkát. Egyre csak beljebb tolja, ami egy kevés fájdalmat okoz, de nem is sokára ezt felváltja az élvezet és a többet akarás vágya is. Karjai megszorításával jelzem, hogy megszoktam a helyzetet és nyugodtan veszi tudomásul, hogy elkezdheti, amire mindketten vágytunk már. Ahogy ki-be mozog újabb nyögéseket engedek el, de ő sem habozik kiengedni hangját. Lábaimat a dereka köré emelem, hogy jobb szöget nyújtsak, majd egyre többször lök rajtam, gyorsabban és erőteljesebben. A kéj egyre csak eluralkodik testemen és vonaglok alatta. Jó pár lökés után érzem, hogy hamarosan a csúcsra érek, amit megérezve Yoon Gi, még az eddiginél is gyorsabb tempót diktál, majd egymás után elélvezve pár lökés után kihúzódik belőlem és mellém fekszik. Lihegések sorozata tölti be az egész szobát és ahogy felé pillantok, szembetalálkozok csillogó szemeivel, amikbe izzadt haja lóg bele.
-Megismételjük máskor is? - harapja be alsó ajkait, közben kezével hajamat a fülem mögé túrja.
-Ha adódik rá alkalom, mindenképp. - közelebb kúszok hozzá és egy szenvedélyes, nyelves csókba vonom bele, amit örömmel fogad.
***
-KiKi! - szól be anyu, mikor a matek házimat készítem -Le tudnál jönni egy kicsit?
-Persze. - komor hangjától kicsit megijedek, hiszen sosem szokott így hozzám szólni, de még máshoz sem. Lesétálunk a nappaliba és apu felrobbanni készülő arcával és Yoon G kérdő, értetlen tekintetével szembesülök. Anyu csak apu mellé sétál és az előttünk lévő tévé képernyőjére mutat, amire félve rávezetem tekintetem. Bekapcsolják és ahogy elindul a videó rögtön elönti a fejem a vér. Soha nem kerültem még egyetlen ilyen kínos szituációba, mint most. Amikor anyu úgy véli, hogy eleget láttam, hogy felfogjam, megállítja és kikapcsolja.
-Mit jelentsen ez? - kérdezi apa a kanapé támlájába markolva.
-Ti most komolyan bekameráztátok a szobámat? - kérdezek vissza valamely szinten felháborodva.
-Most komolyan te vagy, aki számon kér minket, miközben lefeküdtél a magántanároddal? - mutat mérgesen anyu a mellettem álló Yoon Gi-ra.
-Asszonyom, én teljes mértékben vállalom a felelősséget. Én voltam az, aki...
-Ki ne merd mondani! - mondja apu lassan tagolva, szikrákat szóró tekintetével -Azt akarom, hogy most azonnal tűnj el innen és természetesen többet nem jöhetsz tanítani a lányomat! De máshol sem taníthatsz senkit!
-APA! - szólok közbe, mire rám emeli tekintetét -Te egyáltalán gondolkozol is?
-Most fejezd be kisasszony, különben soha nem mehetsz többet! - utasít kimértem.
-Tudod mit? Leszarom. - rántom meg a vállam és ahogy látom döbbent tekintetük, rögtön fogom magam és a kijárathoz igyekszek.
-Most hova mész? - kérdezi döbbenten anyám.
-El innen egy időre. - ahogy kilépek az ajtón becsapom magam mögött azt, jó hangosan, majd elindulva az utcából a városba igyekszek. Csak akkor fordulok már hátra, amikor egyre sűrűbben és hangosabban hallom meg a nevem kiáltását.
-Ne menj el így hirtelen sehonnan többet, mert nem lesz jó vége! - ölel magához hirtelen Yoon Gi és simogatni kezdi a fejemet -Megijesztettél.
-A szüleim nem? - viszonozom gesztusát és nagyot sóhajtok, pár könnycseppel a szemem sarkában.
-Egy kicsit talán ők is. - kuncog fel és lassan eltol magától -Menj haza!
-Na ezt most felejtsd el, mert én oda nem megyek egy ideig! - hátrálok egy lépést és karba tett kézzel pillantok rá.
-Hogy veled mennyi baj van... - túr hajba és megragadva kezemet elkezd húzni. Már épp kérdezném, hogy hova megyünk, de ő megelőz: -Nálam leszel addig, amíg le nem nyugszol.
Halvány mosoly jelenik meg arcomon és hamar odaérünk hozzá. Elég közel van a lakása a miénkhez.
***
Két hétig voltam Yoon Gi lakásán, amíg teljesen le nem nyugodott mindenki, ami igazából már másnap megtörtént. Viszont én és a makacsságom semmiképp nem akarta újra látni a szüleimet, főleg azért, mert képesek voltak bekameráztatni az egész házat - mint kiderült - azért, mert féltettek, hogy hülyeséget csinálok, míg ők dolgoznak. Na most akkor ki is az ütődött? Az, aki lefekszik a magántanárával, vagy az, aki ezt csinálja? Szerintem egyértelmű. Mindenesetre egyikőjük sem akadt ki, amin nagyon meglepődtem, nem kell ragoznom miért. Megegyeztünk, hogy Yoon Gi továbbra is taníthat engem és leszedetik a kamerákat mindenhonnan. Hogy Yoon Gi-val mi a helyzet? Nos, vele azóta is ezt az intim sportot űzzük és eddig nem tud leelőzni senki minket.
-KiKi! Kész vagy? - kérdezi oppa a nappaliba érkezve.
Most jött el az a hét, hogy visszamenjek a szülőházba, és egy fontos dologra áldoztam rá magamat. Mégpedig nem másra, minthogy elkezdjek dolgozni és az összegyűjtött pénzből el akarok majd költözni otthonról minél hamarabb. Már jóval elmúltam tizennyolc és egy kicsit szeretnék önállósodni, amit anyuék nem is gátoltak meg, hiszen a bátyáim is ilyen korukban költöztek el.
-Igen. - nyomok egy csókot szájára.
Kisétálunk a házból, ő bezárkózik, majd kézen fogva kezdünk el sétálni az utcán, egyenesen haza.
-Szeretlek. - mondja tökre spontán.
-Ezt hirtelen, hogy? - pillantok fel rá és elmosolyodok -De amúgy én is téged.
-Te elvörösödtél? - hajol lejjebb, hogy közelebbről lássa arcom, de elfordítom az ellenkező irányba.
Ekkor hirtelen beránt egy kisebb, elhagyatott utcába és nekinyom az egyik régi épület falának.
-Mit csinálsz? - pislogok nagyokat -Akár meg is láthatnak.
-Itt nem, de amúgy sem érdekelne. - nyal végig ajkain és lefogva kezeimet egy hosszú, mély csókot kezdeményez.
