Pironkodva húzódok el tőle, mert nem megszokott, hogy a fiúk előtt teszi ezt. Tény, hogy szeret dicsekedni azzal, hogy a barátnője vagyok, mégsem az a ,,Kiteregetem, amim van." stílus illik rá. Pár napja viselkedik így, de nekem így is, meg úgy is mindegy, hogy mikor vagyunk együtt, az a lényeg, hogy törődik velem. Az előbb éppen a fenekemre ütött, amikor is Jin házába érkeztünk meg, ő pedig kihasználta, hogy előtte lépkedek be.
-Most mond, hogy nem élvezted. - kacag fel kisgyerek módjára.
-Nem, mert fájt. - állok meg egy helyben.
-Jó lenne, ha nem állnátok el az utat. - tol el minket el egymástól JungKook és morogva elcsörtet a kanapéig, ahol leül.
-Valaki nagyon féltékeny. - huppan le mellé TaeHyung nevetve és megborzolja a haját.
-Chh. - húzza össze magát, mire akaratlanul is arcomra kúszik egy mosoly.
-Mérges, mert neki nincs és nem is lesz olyan szép és okos csaja, mint nekem. - ölel meg szorosan JiMin.
-Jól van. - tolom el magamtól és nyomok egy puszit az arcára -Azért nem kell őt ezért piszkálni.
-De, ha egyszer már idegesítő. - trappol egyet lábával JiMin.
Ilyennek sem láttam még JiMin-t.
-Mondtam már egyszer valamit. - állok meg előtte komolyan -Nem kell rá figyelni.
-Amúgy meg kéne kölcsön Lily egy estére. - Kook mondatára kiszáll az összes vér az arcomból.
-Mi van? - döbben le JiMin, de a többiek sem tesznek másképp.
-Mielőtt teljesen félreérted nem megfektetni akarom, hanem egy partira kéne. - kezd bele, mire a szívem ismét normális ütemet diktál -Beneveztem egy pókerversenyre, de ciki lenne pár nélkül menni.
-Miért nem viszel engem? - üt egyet a vállába V.
-Mert nem akarom égetni magamat. - veti oda neki, mire kitör belőlem a nevetés.
Lassan helyet foglalunk egy-egy fotelban és onnan figyeljük az eseményeket JiMin-nel.
-A lényeg az, hogy nem akarok valami nyavalygós picsát vinni, mert elég volt a múltkori buliról az a kettő, ezért gondoltam Lily-re.
-Miből gondolod, hogy a kezed ügyébe bízom a drágámat? - dől hátra JiMin a fotelban.
-Mert a haverod vagyok. - feleli egyszerűen Kook, miközben erős szemkontaktust tartanak.
-Rendben, de csak azért, mert bízok benned Kookie.
-Mi van? - most én kérdezem ezt teljes kiakadással -Az én véleményem ki sem kéritek? Azért mégis csak rólam van szó.
-Figyelj szívem! -néz rám áthatóan JiMinnie -Ezt az egy alkalmat kibírnád értem, angyalom?
-Hát... - pillantok Kook felé -...végül is csak egy este. Nem nagy dolog.
-Köszönöm. - mondja és gyorsan hozzám szalad, hogy megcsókoljon -Annyira örülök, hogy rád mindig számíthatok.
-Jesszus! - horkant fel JungKook -Egyáltalán van valami nem magamutogató ruha, amiben el is tudsz jönni?
-Természetesen van. - húzom fel az orrom sértődötten.
-Szerinted hogyan zúgtam belé első pillantásra? - karol át JiMin.
-Úgy, hogy túl sokat ittál.
-Pimasz. - fordítja el fejét JiMin és visszaül a másik fotelba -Még ha ittam is, akkor is észrevettem őt a klubban és rögtön tudtam, hogy ő az én szexpa...-
-Ne folytasd! - állítja le NamJoon, mire megkímél a kínos mondatvégtől.
A nap hamar elmegy azzal, hogy én segítek Jin-nek ebédet csinálni, míg a fiúk söröket iszogatva beszélgetnek erről-arról. Aztán lassan elérkezik az este és én egyre idegesebb leszek. Hogy miért? Fogalmam sincs, hiszen nem is szokásom, de talán ráfoghatom arra, hogy az idegen környezet gondolata teszi ezt velem. JiMin gyorsan hazafurikázott engem, ahol rögtön elmentem zuhanyozni és azután a szekrényemben kezdtem keresgélni valami felvehető anyag után. Magamra aggattam egy fekete cicanadrágot, egy hozzá passzoló rózsaszín, spagettipántos, mellnél fodros felsőt, egy elég drága kabátkával és a kedvenc fekete magassarkúmmal. Ahogy ezeket felvettem az órára pillantottam, ami este fél nyolcat mutatott. Azt mondta Kook, hogy negyed kilenc előtt befut, szóval a hajam és a sminkem elkészítésénél kapkodnom kell magam. A hajamat hamar begöndörítettem és egy csillogó pánttal fogtam hátra, a sminkem pedig egy könnyed babarózsaszín szemhéjpúderből, vékony, fekete tusvonalból és egy rózsaszín szájfényből áll. Gyorsan még befújtam magam parfümmel és leszaladtam a lépcsőn, majd a nappaliba érve a kis táskámba pakoltam a telefonom, pár darab zsebkendőt és a szájfény, ha esetleg lemosódna idő közben. Ekkor csöngettek és én még idegesebb lettem a kelleténél. De miért?
Még a mielőtt kinyitottam volna az ajtót megnéztem magam az előszobai tükörben még eligazgattam egy-két kivetni való dolgot, majd kifújva a levegőt, kinyitottam az ajtót.
-Szia. - köszönök neki. Esküszöm olyan, mintha randira mennék, de ilyenre még csak viccből sem gondolhatok, hiszen szeretem JiMin-t.
-S-Szia. - ahogy rám néz teljesen pirossá vált arca -Csinos vagy. - fordítja el fejét másik irányba.
-Köszi. - mondom lehajtott fejjel -Akkor... induljunk.
-Rendben. - mondja és elrugaszkodik az ajtófélfától, és ahogy lekapcsolom a villanyt, kilépve a házból bezárkózok és folytatom utam a kocsija felé. De ahogy megpillantom azt, megrökönyödök.
-Mióta van neked ilyen kocsid? - pillantok a vezetőülésnél lévő srácra.
-Amióta a bátyáim rájöttek, hogy mennyire imádják a kisöccsüket. - mondja szarkazmussal és beszáll az autóba -Szállj be!
Bunkó... Nem is próbálná úriember módjára kinyitni az ajtót. Chh...
Eleget téve ,,parancsának" beülök és becsapom az ajtót, majd elhelyezem az ölemben a kis táskámat. Szóváltás nélkül elindulunk, út közben eléggé feszélyezve érzem magam.
-Nem tudtál volna kevésbé ennyire alakkiemelő öltözéket felvenni? - rám pillantva hamar végigmér, mire egy kicsit elpirulok és lehajtom a fejem -Heh... Olyan könnyen zavarba ejthető vagy.
-Mi? - nézek fel egy pillanatra.
Érzem, hogy a kocsi leáll és lehúzódik az út szélére. Nem nagyon figyeltem az utat, így kicsit furcsálltam, hogy ilyen hamar arra a pókerhelyszínre érkeztünk volna.
-Túl átlátható vagy. - hajol közel arcomhoz hirtelen és mozgásképtelenné válok.
Levegőt nem bírok venni, majd hirtelen megfújja szemeimet, és nevetve kiszáll a járműből. Hogy az a...!
-Komolyan ilyen közel lett volna? - kérdem meglepődve, ahogy követem Kook példáját.
-Igen. Elég jó kis hely, közel van és nem kell kapcsolat ahhoz, hogy be tudj lépni ide. - sétál mellém, ahogy lezárta a kocsit.
-Akkor menjünk be! - húzom össze a kabátom -Kicsit hideg van.
-Dehogy van. - ránt hirtelen magához derekamnál.
-Te mit...? - nézek fel rá.
-Kiélvezem a helyzetet. - kacér mosolyt ejt, majd elkezdünk a bejárat felé sétálni -Játszd azt, hogy a csajom vagy!
-Elmondalak JiMin-nek. - duzzogok.
-Nem, ha elrabollak. - áll meg.
Hitetlenkedve rápillantok és majd pár másodperc múlva a két kint álló őr beenged minket. Miért kellett annak a pabo JiMinnie-nek elengednie vele? Egyáltalán miért egyeztem bele? Félek, hogy valami történni fog és ez felzaklat.
-Te tényleg fázol. - pillant rám Kook összeráncolt szemöldökkel és levéve bőrdzsekijét, hátamra teríti azt.
-K-Köszönöm. - hajtom le újból fejem zavartan.
-Nincs mit. - nyom egy puszit arcomra az egyik pillanatban -Ma szeretném, ha nem éreznéd magad zárkózva, hanem kinyílnál egy kicsit számomra.
-Megteszek minden tőlem telhetőt, de... nem ígérek semmit.
-Köszönöm. - ölel meg egyik kezével, majd lecsúsztatva azt oldalamon bizsergető érzésben részesülök és elvezet egy fülkéhez, ahol kap zsetont pénzzel átváltva. Egy asztalhoz sétálunk, ahol épp elkezdődik egy menet. Helyet foglal az asztalnál Kook is és kezdetét veszi a játék.
Közben nézelődök, de semmi nem ragadja meg a figyelmem, majd egy érdekesen kezdődő beszélgetés üti meg a fülem.
-Ez a szép leányzó a te barátnőd fiam? - ahogy visszaemelem tekintetem az asztalnál lévő játékosokra, látom, hogy egy idősebb emberke kérdezi ezt Kook-tól.
-Sajnos nem, csak elkísért. - Mi az, hogy sajnos??
-Kár érte, pedig nagyon összeilletek. - kacsint az öreg, mire teljesen elpirulok.
-Ne legyél itt nekem pipacs, inkább ülj ide és hozz szerencsét! - ránt az ölébe.
-Normális vagy? - suttogok közel füléhez, hogy ne hallják mások.
-Most miért? - vigyorog rám ellenállhatatlan mosolyt villantva és innentől a játékra koncentrál, én meg elsüllyedek szégyenemben.
Fogalmam sincs mennyi ideje ülök JungKook combján, de érzem, hogy már az alsó felem erősen zsibbad a kényelmetlen ülőhelyzettől. Megmozdulni meg nem akarok, túlságosan is zavart helyzetben vagyok. Nem telik bele pár percbe a játék véget ért és JungKook elégedetten vigyorogva teszi el megnyert zsetonját.
-Nyertél? - nézek rá döbbenten.
-Nem a főnyereményt, de elég sokat benyeltem.
Felállok, hogy ő is ezt tegye, mire a gerincem újra megnyúlik és egy kisebb sóhaj hagyja el a számat.
-Ennyire kényelmetlen lett volna a széked? - nevet fel, majd elindulunk újra a pénztárhoz, ahol viszont készpénzt kap kezéhez Kook.
-Ilyen sokat nyertél? - kérdezem döbbenten.
-Bizony. - rakja el pénztárcájába, amit farmerjának a zsebébe csúsztat, majd kisétálunk egészen a kocsihoz -És ezt neked köszönhetem.
-Dehogy neke-... - villámgyorsasággal az oldalának tol és ajkait követelőzően nyomja az enyéimre, majd befurakszik nyelvével számba, ahol kisebb csatát vív nyelvemmel. Egy szó, ami kifejezi az érzésem ebben a pillanatban: Vágy. Ezalatt a pár óra alatt olyan szinten megkedveltem, hiába a perverzsége. Nekem... megtetszett JungKook és ez teljesen feltüzel. Mégis...
-N-Nem szabad. - tolom el mellkasánál.
-Miért? - kérdi felemelve a fejem és mélyen a szemembe néz.
Csillognak, mint a fekete gyöngyök és én most ezeket csodálhatom.
-JiMin...
-Kit érdekel JiMin, ha te sem utasítasz el!? - csap mérgesen az autó tetejére -Én csak azt akarom, hogy engem is vegyél észre.
-JungKook, én eddig is észrevettelek. - simítom végig kezemmel puha arcát, mire ő szint belefekteti azt.
-De nem úgy. JiMin mindig is több figyelmet kapott mint én? Miért? - kezeit levezeti oldalamon, egészen csípőmig, majd nekinyomja az övét is.
-Nem tudom. De mégsem helyes, amit most csinálunk.
-Leszarom, hogy mi helyes.
Újra megcsókol és teljesen mámorba esik testem. JiMin is jól tud csókolni, de JungKook megmozgatja testem minden zugát. Hirtelen eltolom magamtól.
-Mi lesz JiMinnie-vel? - nézek rá.
-Most még nem áruljuk el neki, majd később.
Arrébb húz és feloldja a zárat a kocsin, majd beültet és ő is beszáll mellém.
-Hova megyünk? - kérdem tőle.
-Hozzám. - indítja be a motort -Kíváncsi vagyok tényleg olyan jó vagy-e az ágyban, ahogy JiMin mondja.
