Csak ő maradt neked - Optional bias +18

Torkodban összeszorul a levegő és csomót képez, egyenesen fojtogat. Szemeidben könnyek gyűlnek össze, tested egyfolytában remeg. Igyekszel visszatartani a belülről jövő sírást, ami oly' régen mardos már. A sötét szobádban ülsz már több, mint három napja és az élet értelmén kattog agyad... Hogy vajon nélküle is ér-e valamit az életed. Elveszettnek titulálod lényedet, teljesen összetörtnek szíved és üresnek az agyad. Szinte már semmi nem izgatja a fantáziád. A hobbi, amit eddig imádtál csinálni mostanra már teljesen hidegen hagy. Az egyetem utáni élet már nem vonz úgy, mint előtte. Nincs miért élned. Nincs olyan dolog, személy, álom, amiért élned kéne. Te ezt gondolod.
Pontosan négy hete még vidáman sétáltál haza az egyik barátnődtől egy csajos nap után. Amint hazaértél meglepetés ért, hiszen barátod rózsa vezette utat rakott egészen a nappalitokig. A ház félhomálya csak még szenvedélyesebb hangulatot kölcsönzött esti filmezéseteknek. Három évesek voltatok. Azon az estén úgy érezted, még jobban kötődtök egymáshoz, és semmi nem képes titeket elszakítani egymástól.
Az egyetem elkezdésével utáni héten egy srác ment beléd az utcán. Kicsit feszült voltál a szüleid válása miatt és még egy idegen is fellök, amikor teli kézzel mész haza a bevásárlás után. Természetesen ő rögtön bocsánatot kér és segít a kiborult darabokat összeszedni, majd nagy meglepetésedre felajánlja, hogy segít hazavinni. Vonakodva, de belemész. A házadhoz vezető útig szóba elegyedtek és kiderül, ugyanabba a művészeti egyetemre jártok. Nem értetted, de szíved egyből hevesen kezdett el zakatolni. Ekkor kezdődött el minden. Telefonszámot cseréltetek és azóta a nap óta beszélgettetek. Nem is sokára, két hétre rá randizni hívott. Ekkorra már nagyon is megtetszett neked és örömmel fogadtad el a meghívást, eközben pedig a nappalid közepén ugráltál örvendezve. A kutyád felcsapott fülekkel és nagy szemekkel nézi, hogy ugyan játszani akarsz vele, vagy csak újra valami hülyeség kapott el téged. Sajnos, kiderült, hogy az utóbbi. Csupa lányos szokások. 
Azt a randit követte a másik, majd még egy és még egy. Az első után három héttel járni kezdtetek. A fellegekben jártál. Mindennél boldogabb voltál és a szüleid sem akartak már válni. Mindenki boldog, egészséges volt. Nem is sokára egyik este átment hozzád filmezni. Egy horrort néztetek meg, amit teljesen elleneztél, de végül egy pokróccal a fejeden ülted végig a sikolyokkal teli egy és fél órát. ,,Mástól is ennyire félsz, vagy csak a babákba bújt ördögöktől?" Ahogy fél szemmel rásandítottál a téged karoló srácra, egy pimasz mosolyban ragyogott arca, amitől kis pír jelent meg arcodon. Jól tudtad, mire céloz. Ez az az este.
Egyik kezével lassan végigsimított égő arcodon, amit érintése felhorzsolt és mellkasod eszeveszett tempóban emelkedett percről-percre. Óvatosan lehunyta szemeit és arca közeledett a tiedhez. Te is ugyanezt tetted és ajkaitok összeérte után mozogni kezdtek párnáitok. Semmi baj nem lett volna ezzel, hiszen több százszor csókolóztatok már, viszont most tudtad, hogy nem csak ennyi lesz. Amikor csak bugyuta kis játékot játszottatok, te nem viselkedtél szende kislányként, sőt! Ám, most rettegsz, hogy valamit elhibázol és ezt nem akartad.
Tovább mentetek. Csókotokat elmélyítette és nagyon lassú tempóban fektetett el téged a kanapén, miközben másik kezével hosszú inged alját tűrte fel és hasfaladat becézgette. Mindkét kezed reflexszerűen fontad vastag nyaka köré  és húztad magadhoz közelebb. Elkezdett vetkőztetni. Vékony, hosszú ujjaival gombolni kezdte inged gombjait, minden egyes kigombolás után egy apró csókot nyomott égő testedre, amik apró sóhajokat hoztak felszínre. Elért nadrágod korcáig. Itt felpillantott rád, te válaszul lágyan megemelted csípőd, ő ujjait beakasztotta két oldalt és lefele kezdte húzni. A lábszáraidról már te rúgtad le a ruhaneműt. Megtámaszkodott fölötted és alaposan végigpásztázta tested minden egyes négyzetcentiméterét. Melleidtől kezdve, hasadon át, combjaidig. Tekintete visszatért melleidhez, amiket félig még takart az inged, amit hamar le is vetkőztél, de eggyel már melltartódtól is megszabadultál. Nem csak te, még ő is meglepődött hirtelen tetteden. Nem feküdtél vissza, hanem hamar csókokat leheltél nyakára, amik halk sóhajokat csaltak ki belőle, miközben ujjaiddal a pólója alatt játszottál bőrén. Végignyaltál ütőerén, majd lehúztad róla felsőjét, ezután nadrágját is lehúztátok róla. Beharaptad alsó ajkad a látványtól, ezt kihasználva, barátod újra elfektetett téged és melleddel kezdett játszadozni. Meg-meg harapdálta, nyaldosta és szívta egyiket, míg másikat erősen markolászta, és fordítva. Ezalatt sóhajaid száma bővült és nem tudtál mit kezdeni magaddal, így kezeddel szemeidet takartad el és úgy vetted a levőt. Csókokkal kezdte beborítani tested, mikkel lejjebb haladt a tangád vonaláig. A vékony csipkeanyagon át simított végig az akkor már nedves nőiességeden, ez első nyögésedet idézte elő. Ujjait ismét beakasztotta oldalt a ruhaneműbe és egyre lejjebb húzva te egyre izgatottabb lettél. Miután lerúgtad lábaidról a falatnyi fehérneműt, azután ő lábaid közé mászott és széjjelebb nyitotta azokat. Kényelmesen elhelyezkedett és leheletnyi puszikkal hintette be combod belső részét, amitől bizseregni kezdtél odalent. Ő egyre csak érzékeny pontod felé vette az irányt, és amikor egy vastag izmot éreztél meg bejáratodnál, a levegő is megrekedt tüdődben. Nyelve fel-le járt. Miközben te vonaglottál, addig ő erős kezeivel feneked és combjaid markolászta erősen. Teljesen magadon kívül voltál nyelve játékától, majd csak azt vetted észre, hogy két ujjal férkőzik bensődbe, ami egy éles nyögést csikart ki belőled. Addig mozgatta, míg eléggé ki nem tágultál és ekkor visszatért ajkaidhoz, amit birtokbavétele után harapdálni kezdett. Érezted, hogy most neked is kell nyújtanod valamit, hogy ő is élvezze. Kecsesen eltoltad magadtól, megnyaltad ajkait és óvatosan a kanapé másik oldalára döntötted le. Megemelte csípőjét és te tétova nélkül húztad le alsóját csigatempóval. Már a bokszerja takarásában is láttad dudorodó férfiasságát, ámde most farkasszemet nézel méretes tagjával. Egyik kezedet körbefontad rajta és húzni kezdted rajta a bőrt. Lehajolva végignyaltál hosszán, bekaptad, szopogattad, közben kezeddel segítettél rá. Nyögéseitől egyre jobban felbátorodtál és igyekeztél egyre mélyebbre menni hossza bekapásával. Nem akartad, hogy idő előtt elveszítse varázsát, ezért abbahagytad munkádat és felmásztál hozzá, hogy egy hosszú nyelves csókba invitáld. Ő ekkor rácsapott fedetlen fenekedre, majd ölébe ültetett, te pedig lassan ráereszkedtél merevségére, amiben ő is segédkezett. Ahogy teljesen ráültél büszkeségére, mindkettőtök száját hangos nyögés hagyta el. Megszokva az érzést, mozogni kezdtél rajta. Te mellén támaszkodtál, ő a csípődet fogva tartott téged. Az élvezet egyre fokozódott köztetek, verejtékezni kezdtél és többször kaptál fenekedre pár csapást tenyere által. Megállított téged, amit nem bántál, hiszen lábaid rendesen bedurrantak és ki is fáradtál. Most ő következett. Ki sem húzódott belőled, úgy döntött el téged ismét és ezúttal ő diktált tempót, jóval gyorsabbat és erősebbet, mint az előbb te. Tövig merült benned a csattanások alapján és érezted, hogy a hajrá most elkezdődött. Változtatta tempóját, amitől hajszálaidat tépted. Pár másodpercre rá eljutottál a csúcspontra, majd izmoddal rászorítva férfiasságára, őt is erre késztetted.
Izzadtan hullott melledre párod és pihegtetek az aktus után.
Ennek már két és fél éve, de még mindig olyan mintha csak tegnap történt volna meg veled. A könnyek most a Niagara csobogó vizét megszégyenítően hullottak öledbe, ahogy ugyanazon a kanapén bámulod a kikapcsolt tévét, melletted a kedvenceddel, aki szomorú tekintettel kezdi böködni lábadat. Nem tudsz uralkodni érzelmeiden már. Semmi sem jó. Újra és újra lejátszódik fejedben az a bizonyos párbeszéd, amely szívedet milliónyi aprónál apróbb darabra zúzta, majd repítette el kilométerekre tulajdonosától.
- El kell mennem. - mondta mereven az ajtódban állva, lehajtott fejjel. Azt hitted, hogy a munkájára gondol, hisz' sokat utazott amiatt.
- És mikor jössz haza? - vallattad érdeklődve.
- Nem fogok visszajönni. - szemét továbbra is a padlón legeltette.
Legrosszabb rémálmaidban sem gondoltad, hogy ez be fog következni. Nem. Soha.
- Mire célzol? - vetetted fel azt a kérdést, amire nem akartál választ kapni. Nem volt merszed meghallgatni.
- Vége baby. Vége. - nézett bűnbánóan a könnyes szemeidbe. Nem csak a tieid voltak azok, övéi sem könyörülték a gazdája szívét és szemét. Látószerve fehérje vörösben úszott, szívét pedig mardosta a bűntudat. Akármennyire is hihetetlen, nem volt mersze neki sem hallani reakciód, válaszod erre. Viszont te indokot akartál. Egy nyomós indokot, amiért ő most otthagy téged, de ő nem tudott. Nem tudta megfogalmazni. Bocsánatot kérve mélyen meghajolt, mint aznap, és megfordulva, elsétált.
Azóta indokokat keresel. Felidézed a legkisebb emlékeket, a legszürkébb napokat is, de nem tudsz, egyszerűen nem tudsz olyan indokot, amiért elhagyott volna téged. Gondoltál már arra is, hogy talán volt valaki más neki, vagy a szülei nem egy ilyen kapcsolatot akartak neki. De, hisz szóba jött köztetek a házasság is! Egy csodás esküvőt képzeltetek el rögtön egy szenvedélyes nászúttal utána, majd pár évre rá gyerekeket. Mindketten akartatok.
Ezután a barátnőd úgy döntött, hogy külföldre költözik és csak minden nyáron utazik vissza. A szüleid kapcsolata is egyre romlott. A veszekedések köztük mindennapossá váltak, így külön utakra tértek.
A kutyusod öledbe hajtotta fejét és nagyot szuszogott. Sírásod kicsit abbamaradt és letekintettél rá. Csak ő maradt neked. Senki másban nem tudsz már bízni. Senkiben. Még magadban sem.