Amikor a magasság sem számít - Suho (1)

Tudod milyen érzés a suli, vagy legalább a barátok közt a legalacsonyabbnak lenni? Tudod milyen érzés, amikor mindenki töpszlinek, törpének és ennek szinonimáival csúfol? Hát én igen. Határozottan IGEN. A legnagyobb poén az, hogy a legjobb a legjobb barátnőm Anna - aki a második éve cserediák nálunk a háromból -, hogy míg én a legalacsonyabb, addig ő a legmagasabb az osztályban. Ő a colos, én a gnóm, ez így van rendjén. Bár míg engem halálig üldöznek a cukkolásommal, addig őt ez hidegen hagyja.
De hogy ne csak magamat sajnáltassam - ami érdekes lesz, mert a ,,kis affér" áldozata én lennék és egy fiú osztálytársam. Hogy tisztában legyetek minden apró dologgal ismertetem, hogy ő milyen is valójában. Suho egy rendkívül jó tanuló, mindenből ötös és nem ismer lehetetlent. Ám, ha nincs az iskola közelében, sőt, ha nincs tanórákon egy igazi ördög tud lenni a haverjaival együtt. Ha nem ismerném őket azt hinném, hogy másodperceken belül megölik egymást egy-egy bunyó alkalmával. Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy egy koreai iskolában nincs ilyen, de nem az! A mi iskolánk eléggé különbözik a többitől, viszont a tanulmányi átlaga minden tanulónak itt is makulátlan. Sok időt fordítunk a jövőnk építésére, igaz nem annyit, mint egyéb többi iskolában, de igyekszünk a legjobbat nyújtani.
Viszont eltértem a tárgytól. Összefoglalva ez egy ,,szabad" iskola. A tanítás legkésőbb délután négykor vége, és a szünetekben elvetemült játékok folynak. - Persze, bizonyos határokon belül. -
Az egész egy hétfői nap kezdődött. Mint mindig, akkor is nagy boldogan és üdén indultam el otthonról... Kit akarok hülyíteni? Senki sem szereti a hétfő reggelt, mennyire jó vicc, bár én nem nevetek rajta.
Tehát... komor fejjel elindulok az utcán egyenes menetben a buszmegálló felé, és percre pontosan megérkezve felszállva rá, bérlettel a kezemben, majd helyet foglalva a hátsó kijárathoz közel. Már reggel sokan vannak a buszon, így mikor a suli előtti megállóhoz érkezünk vízfolyásként jutok ki a járműből. Anna épp akkor húzta a füldugót.
-Jó reggelt! - mosolyog rám vidáman.
-Jobbat! - ásítok, majd elindulunk az épületbe.
-Na! Mi ez a morcos kedv?
-indig ilyen vagy HÉTFŐ reggel. - hangsúlyozom ki azt a bizonyos szót.
-Nem. Ma különösen morci vagy.
-Állapítsd meg, hogy űrlény vagyok. - húzom el a szám.
-Tudom már! - esik le neki a tantusz -Ma van a szülinapod!... Boldog Szülinapooot!! - vidult fel.
-Köszi. - valahogy az ilyen megnyilvánulásokra sosem tudtam jól reagálni.
-Legyél már boldog! Ma van a17. születésnapod! - mondja a kelleténél hangosabban.
-Hangosabban nem tudnál beszélni? - fogom be a száját, de gyorsan le is hámozza.
-De miért?
-Mert. - sétálok tovább.
-KiKiii! - fut utánam, hogy utolérjen -Mond már el!
-Jó, de akkor keressünk biztos helyet a beszélgetésre. - gyorsan rápillantok a karórámra -A fiúk öt perc múlva itt lesznek. Az bőven elég a történet elmeséléséhez.
-Ez valami hadi titok?
-Sssshhh. - fogom be ismét a száját. -Mennyünk a csarnokba. Talán nem oda mennek elsőnek.
Megindultunk és gőzerővel trappoltunk - legalábbis én biztos - egészen a tornacsarnokig. Mivel az o.főnk. a tesitanár így mi is kaptunk egy kulcsot. Hogy miért? Az ne lényeg, sőt. Semmi lényege nincs.
-Na mondjad már! - nyavalyog.
-Na most már tudunk beszélni.
-De miért ilyen titkos?
-Mert, ha véletlenül itt lennének azok a majmok akkor eszükbe jutna és megint elcsesztem egy órát.
-De mondjad már! - sürgetett.
-Jól van, csak maradj csöndben! Szóval... Tavaly, ahogy beteg voltál a születésnapomon nem tudhattad, meg két évvel ezelőtt sem tudhattad, ezért elmondom részletesen. ChanYeol-ék kitalálták, hogy Suho-val bezárnak kettőnket.
-Bocsánat, hogy a szavadba vágok, de miért,
-Mert, hogy összeillünk Suho-val és milyen édesek vagyunk és a többi.
-Ahaaaa... Most már értem, folytasd!
-Szóval bezárnak kettőnket a suliszekrényünkbe, vagyis a kabáttartóba és egy órát bent kell lennünk, hátha járni kezdünk. Ezért nem akarom, hogy a fülükbe jusson, bár biztos, hogy az eszükben van.
-De te kedveled Suho-t, nem?
-De kedvelem, de nem biztos, hogy szeretnék kapcsolatot.
-Akkor miért nem mondod el ezt nekik?
-Nekik aztán lehet magyarázni. Tavaly már próbáltam a kis affér után, de nem nagyon hatotta meg őket.
-Srácok! Itt van! - hallottuk meg BaekHyun hangját, amint a csarnok ajtajában állt meg.
-Meg fogok halni. - nyeltem egy nagyot.
-Boldog Szülinapot KiKi!!! - mondják kórusban, majd minden srác körém gyűlik és kezdetét veszi a ,,Fojtsuk meg KiKi-t a jelenlétünkkel!" haditerv.
-Srácok légyszi! Srácok! - próbálom őket eltaszítani, de kevés szerencsével.
Ezt még pár másodpercig tartják és utána már szabadon engednek.
-Köszönöm. - ülök le kókadtan az egyik padra beletörődve a sorsomba.
-Tudod KiKi... Már annyira vártuk mindannyian ezt az egy napot. - csücsül le mellém ChanYeol.
-El tudom képzelni. - dőlök hátra.
-Ma milyen óráitok is lesznek?
-Angol, ének, rajz és tesi.
-Hmmm... Akkor elviszünk rajzról. Mit szólsz?
-Ne is álmodj róla. - háborodtam fel -Talán tesiről, de a többi óráról nem.
-Mi az, hogy talán? - kérdezi SeHun.
-Úgy, hogy nem biztos, hogy elmegyek akármelyik óráról is. Várjátok ki a sorotokat!
-De durci vagy. - huppan le másik oldalamra Lay. -Nem örülsz, hogy születésnapod van?
-Nem. - vágtam rá, majd felállok és hepciáskodva kicsörtetek a csarnokból. Még hallom, hogy hangos nevetést hallatnak és valamit Suho magyaráz, de egyáltalán nem érdekel. Szaporán veszem a lépteimet az első óránkra, vagyis az angol terembe. Mérgesen ledobálom a táskám, leülök a székemre és várom a fekete levest, azaz az utolsó órát.

xxx

5... 4... 2... 1 és csengő!!! Az osztálytársak csordaként trappolnak ki a rajzteremből, viszont én csigalassúsággal haladok, mellettem Anna-val.
-Nem mehetnénk kicsit gyorsabban?
-Nem. Nem én tehetek róla, hogy ilyen hosszúak a lábaid.
Az előző órai szünetben megkerestek minket a srácok, hogy a csarnok elé menjünk. Csak azt nem értem, hogy hova akarnak bezárni!? Az öltözők messze vannak és egy kabáttartó sincs a közelben.
-Hol vannak? - kérdezem a nagy semmitől, hiszen, tudom, hogy nincs itt senki.
-Nem tudom. - szól egy hang mögülem.
A szívemhez kapok ijedtemben és hátrafordulok.
-Úristen Suho! Tudod mennyire megijesztettél?
-Bocsánat. - dől a falnak -Nem szándékos volt.
-Semmi gáz. Neked is azt mondták, hogy ide gyere?
-Igen. Viszont azt nem tudom, hogy ők hol vannak. - sóhajt egy nagyot.
-De hisz a haverjuk vagy. Akkor te miért nem tudod?
-Hé srácok! - halljuk meg BaekHyun hangját...