My best girlfriend's boyfriend - Gongchan (1)

Már megint hallgatom Sun Woo áradozását Gongchanról. Egyszerűen nem lehet lelőni őt egész nap. ,,Gongchan annyira helyes; Gongchan annyira jó fej; Gongchan szexi; Gongchan jó."
De nekem már a kisujjamon jön ki az, hogy állandóan isteníti őt. Tegnap is megbeszéltük, hogy ma eljövök hozzá és csak ketten leszünk. Erre... persze, hogy jön az a felfújt hólyag. Végre lenne egy olyan alkalom, kibeszélhetnénk mindent, de Gongchannak mindenképp jönnie kellett.
-Kértek valamit? - kérdezi legjobb barátnőm, Sun Woo.
-Én egy nagy kalapácsot kérek és egy tisztességes temetést. - dőlök el barátnőm ágyán.
-Már megint rosszul érzed magad KiKi? Ne hozzak fájdalomcsillapítót? - aggodalmaskodik. Nos igen, ilyen alkalmakkor mindig azzal húzom ki magam, hogy beteg vagyok, de most furcsaképp nem akarok hazamenni.
-Itt már csak egy ásó segít.
-Hát jó. - sóhajt - Channie, te kérsz valamit?
-Csak téged. - fúj...
-Óóó! - még mindig fúj... - Mindjárt jövök, hozok fel innivalót és sütit is hátha meggondoljátok magatokat.
Ééés kiment... Belegondolva, vele kellett volna mennem. Nem akarok kettesben lenni Gongchannal!!!
-Nem tudnál úgy tenni, mintha egy kicsit is kedvelnél?
-Miért tennék? Ha Sun Woo eddig nem vette észre, akkor ezután se fogja. Én meg nem fogok jó pofizni előtte csak azért, mert a pasija vagy.
-Talán azért, mert csalódni fog benned, ha a pasija miatt hanyagolod.
-Ő hanyagol engem a te hülye fejed miatt. Nem is értem miért tetszel neki. A lányokat is csak kihasználod.
-Szóval féltékeny vagy rám... vagy inkább rá? - húzogatja szemöldökét.
-Még csak az kéne. - fordulok el a másik oldalra.
-Pedig nagyon úgy tűnik. - érzem, hogy besüpped mellettem az ágy és hirtelen egy hideg kezet éreztem meg az oldalamon.
-Úristen, te mit csinálsz? - ugrok le az ágyról másodpercek alatt.
-Simogatni akartalak.
-Simogassad a nénikédet. Vagy még hasznosabb lenne, ha az egyik ringyódat, SunWoo közeléből pedig tűnj el!
-Miért tenném? Te nem tehetsz ez ellen semmit, SunWoo nekem fog hinni bármit is mondasz, nem pedig neked. - néz velem farkasszemet - Nem tudsz tenni semmit. Sarokba szorítottalak.
Tényleg nem tudok mit tenni, ahogy mondja... sarokba szorított. Nem segíthetek SunWoonak, mert úgysem hinne nekem, túl vak ahhoz, hogy észrevegye milyen ember is valójában Gongchan.
-Na meg is hoztam a nassolni valót! - ront be barátnőm, mire kicsit összerezzenek. - Húú KiKi! Nagyon sápadt vagy. Tényleg nem kérsz gyógyszert? Vagy nem akarsz átmenni a vendégszobába pihenni?
-Nem, jól vagyok. - mondom felvéve egy ál mosolyt. Nem fogom egyedül hagyni ezzel a senkiházival. - Tényleg csajos! Nem akarsz eljönni velem vásárolni?
-Mikor? - csillan fel a szeme. Tudom, hogy szeret vásárolni és az életben nem hagyna ki egy alkalmat sem. Főleg nem a legjobb barátnőjével.
-Holnap. - pillantok Gongchanra, azt is tudom, hogy holnapra is programot szerveztek - Délelőtt. - SunWoo hosszan elmereng ajánlatomon, ahogy Gongchanra pillantok rögtön lyukat éget mérges tekintete a testembe. Halványan ül ki arcomra egy diadalmas mosoly, majd megfeledkezve erről a patkányról a tervemre koncentrálok. - Olyan rég voltunk már csak úgy vásárolgatni és csak holnap vagyok úgy szabad. Kérlek SunWoo.
-Rendben. - ez az!!! - De jön velünk Channie is.
Mi van??????? Ez most komoly?? Tényleg magával akarja hozni ezt a barmot is? Mikor már sikerülne az első tervem ami elválassza őket bevágja, hogy jön Gongchan is? Szerintem jobban járok, ha elásom magam a hátsó kertben...
-Legyen. - húzom el a szám. De még mindig sikerülhet, ha nem hagyom, hogy állandóan egymással legyenek elfoglalva. Úú, holnap mindent be fogok vetni, hogy ez sikerüljön. MINDENT.

-

-Készen állsz csajos? - kérdem mosollyal az arcomon.
-Ühüm. - mondja boldogan barátnőm.
-AKKOR INDULÁS!!! - mondjuk egyszerre, majd bevágtatunk a fehérnemű boltba.
-Ezt komolyan gondoltátok? - halljuk meg Gongchan hangját.
-Gyere be nyugodtan Channie! - mondja vidáma arccal SunWoo.
-Igen Channie! - vigyorgok, mint a tejbe tök - Legalább eldöntöd, hogy mi állj a legjobban SunWoonak.
Áhááá!! Én annyira gonosz vagyok, hogy az eszméletlen. Le kéne videózni milyen fejeket vág Gongchan.
Nagy nehézségek árán, de beljebb lép, az eladó persze nagy szemekkel néz rá, ahogy a férfi őr és pár vásárló is.
-Nézd csak SunWoo! Ez a rózsaszín csipkés tök cuki. - mondom felmutatva a melltartót és a hozzá passzoló bugyit.
-Tényleg! Rakd a kosárba addig, még nézegessünk! Itt szupi cuccok vannak. - jelenti ki, mire a szemben velem álló eladó halványan elmosolyodik. Igen, a nyalizás a boltokban nekünk mindig megy.
Nem is tudom mennyi ideig nézegettük és próbálgattuk a fehérneműket, de az biztos hogy ÉN és Sun Woo nagyon jól szórakoztunk. Az más kérdés, hogy Channieke csak tátott szájjal bámult minket. Eddig úgy tűnik nem tudta, hogy ha vásárlásról van szó akkor mi SunWooval verhetetlenek vagyunk.
-Köszönjük, hogy itt vásároltak! - mondja a sablonszövegét az eladó - Szeretettel várjuk önöket legközelebb is.
-Mindenképp jövünk! - mosolyog barátnőm, majd felfogva cuccainkat kilépünk a boltból.
Gongchan egy megkönnyebbült sóhajt hangoztat.
-Hé! Most nyílt egy Hello Kitty-s bolt ezen a szinten. Nem nézünk be oda is? - ó igen, én mindent megteszek, hogy sikerüljön a tervem.
Barátnőm pasijának az arca hirtelen komorrá változik, ezt persze SunWoo nem látja, mert Gongchan mögötte áll.
-Ú-ú!! Menjünk be oda is! - vigyorog, majd elkezd maga után húzni megfeledkezve Chanről. Kicsúfolom őt és gyors léptekkel érem be barátnőm.
Pusztán azzal, hogy egyik cukiságot mutattuk a másik után egymásnak, és belevontuk a vásárlásba Gongchant, oly' annyira felcseszhettem ezzel az agyát, mint még a SunWoo-val töltött négy hónap alatt soha. Igen, ennyi ideig kellett elviselnem őt a közelünkben, de így utólag nem bánom - már csak azért, mert ha így haladok igencsak felmondja a szolgálatot, mint Woo barátja -, mert nem unatkoztam. Mindvégig azzal voltam elfoglalva, hogy elkergessem őt a legeslegjobb barátnőmtől, aki nem érdemel olyan idiótát, mint Gongchan.
Lehet, hogy ezt betegesnek találjátok, de én tényleg nagyon utálom őt és ez az érzés nagy valószínű, hogy kölcsönös.
Szegény Chant még a férfi részlegen is leégettük és tettem róla, hogy egy nyuszifüles sapkával gazdagodjon... meg még sok más cukibbnál cukibb csecsebecsével.
-Nem vehetném le ezt az izét a fejemről? - dörmögi út közben a fején lévő hajpántra, amire két hosszú rugó van erősítve és annak végeire egy-egy rózsaszín szívecske van erősítve. - Mindenki kiröhög, aki csak meglát.
-Szerintem meg tök aranyosan nézel ki. - mondja barátnőm egy Hello Kittys sütit majszolva.
-Adj nekem is belőle! - nyúlok át éppen GongChan előtt, majd megkérdezem tőle újból azt a kérdést, amivel az út egy részén egyfolytában zaklattuk - Biztos nem kérsz? Málnás.
-Pont azért nem kell. - fintorodik el.
-Nem tudod miből maradsz ki. - rántom meg a vállam.
-De, pontosan tudom.
-Hé csajos! - szól nekem SunWoo - Nálad van a piros masnim, amit abban a márkás boltban vettünk?
-Azt hiszem igen. Mindjárt meg is nézem.
-Na jó. Elég! - áll meg hirtelen Gongchan - Elegem van.
-Mi történt Channie? - néz rá értetlenül Sun Woo.
Most robban a bomba?
-Nem nekem való ez a vásárlás dolog Sun Woo. Ezek a csicsás dolgok és azok a macskás izék. - mondja grimaszokat vágva.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Szerintem jobb lenne, ha... szakítanánk. - ekkor bennem tört el valami, ahogy meghallottam ezt a szó. Akkor mit érezhet most SunWoo? - Nem hasonlít az érdeklődési körünk.
-De ettől függetlenül megoldhatjuk. - telik meg barátnőm szeme könnyekkel.
-Nem cica. Ezt nem lehet... Sajnálom, menjetek el vásárolgatni és szórakozni KiKivel. De nélkülem. - leveszi a hajpántot és a szatyrokat is a kezembe adja, de még hosszan égette tekintetével az enyémet, majd elindul az ellenkező irányba.
-Ne menj Gongchan! - rohanna utána, de én ledobva a szatyrokat megállítom.
Szorosan magamhoz húzom és hagyom hagy sírja ki magát. Én érzem rosszul magam amiért ez történt. Talán nem kellett volna közéjük állnom? Aish KiKi!! Csak te tudsz ilyenekkel tönkretenni egy kapcsolatot.

-

Egy jó idő már eltelt SunWoo és Gongchan szakítása között. Pontosan négy hónap, és SunWoo még mindig úgy néz ki, mint egy mosott rongy. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szereti azt a seggfejt. Ha ezt mind tudom akkor nem állok az útjukba. Hiába próbáltam elfelejtetni vele, vásárolni, vidámparkba vinni... ő nem volt vevő ezekre. Két-három alkalom volt amikor találkoztunk így véletlenszerűen Channal, de az is bőven elég volt, mert barátnőm szíve egyre kisebb darabokra tört.
Most Gongchanékhoz tartok. igen tudom, hogy hol laknak, mert számtalanszor volt itt találkozónk barátnőmmel. Hogy miért jövök vagyok már itt? Helyrehozni a kettőjük közti kapcsolatot. Azóta a nap óta olyan bűntudatot érzek, mint még soha.
Becsengetek és az édesanyja nyit ajtót.
-KiKi! - mosolyog rám - Szia. Mi szél hozott ide?
-Szép napot! - hajolok meg - Gongchannal szeretnék beszélni.
-Fent van a barátaival a szobájában. - hát persze - Tudod, hogy hol van.
-Igen.Köszönöm szépen. - mondom még egy meghajolás közben, majd kettesével véve a lépcsőfokokat szinte már fel is értem. Nagy levegőt véve kopogok az ajtón, mire az kinyílik.
-KiKi? - döbben le Chan.
-Szia Gongchan.
-Öhm, gyere beljebb. - most komolyan zavarban van? De miért?
-Szia KiKi!! - köszön kórusban a fiúkórus.
-Sziasztok srácok! - intek.
-Figyu, kimennétek egy kicsit amíg beszélünk.
-Úú, csak nem új románc van kitörőben?
-Dehogy is. - mondom.
A srácok kimentek és mi ketten maradtunk a szobájában. Semmi nem változott, amióta itt voltunk... ugyanolyan erős, férfi dezodor szag van.
-Hogy-hogy itt vagy?
-Beszélni szeretnék veled. - mondom, majd int, hogy üljek le - Amióta szakítottál SunWooval erős bűntudatom van, és az ő állapota sem változott. Nagyon letört és még vásárlás közben is olyan mintha egy zombival mászkálnék.
-Mit szeretnél ezzel mondani?
-Azt hogy kezdjétek újra. - nézek rá komolyan.
-Heh... Ne kérd ezt tőlem!
-Miért? Sajnálom, hogy közétek álltam, de én nem gondoltam, hogy annyira szeret téged. Kérlek téged Gongchan, hogy kezdjétek újra a kapcsolatotokat. Ígérem, hogy nem fogok beleavatkozni és ha kell napokig nem találkozom SunWooval, csak ne lássam szomorúnak.
-KiKi... Miért mondasz ilyeneket?
-Mert megtenném. Az a kérdés, hogy te ezt bevállalnád-e...?
-Nem. - adja az egyértelmű választ.
-De miért? Nem szereted már SunWoot?
-NEM. Nem szeretem! Én téged szeretlek!
-Tessék? - dermedek le.
-Soha nem szerettem SunWoot. Tudtam, hogy a legjobb barátnője vagy, ezért kezdtem el vele járni. Hogy a közeledben lehessek.
-Akkor te kihasználtad a legjobb barátnőmet, azért hogy a közelemben legyél? - még mindig nem tudom felfogni...
-Igen. - teszi kezét az enyémre - De te nem azt érzed amit én és ez nagyon zavart. Még most is, pedig azt hittem már elfelejtettelek... de nem.
-Gongchan én...
-Ne! Ne mondj semmit KiKi!
-Sajnálom. - rontok ki a szobából.
Nem érdekelve, hogy a haverjai és az édesanyja hülyének néz. Nekem ez túl sok, nem tudom felfogni.

,,Ha úgy érzed nincsenek előtted titkok, és minden elveszni látszik, 

Gondolj bele abba, hogy nincs élet titok nélkül."